A rákszirom-rajongó majmok városa, Kuala Lumpur

„Ágyas” busszal büdös lyukba, avagy Malajzia, az ellentétek országa – SuhAnna kalandozásai Külföldiában (II.)

A világ legkiválóbb buszával érkeztem Kuala Lumpurba. 25 szingapúri dollárba került az út, de ha dupla ennyi lett volna, azt se sokallnám így utólag. Szerintem valamit elronthattak amúgy, mivel a luxusbuszok dupla ennyibe kerültek – gondoltam is, hogy majd borzalmas lélekvesztőn kell megtennem az utat a két ország között. De tévedtem. Néha szeretek tévedni – persze, csak módjával.

A „buszjegy” és a szuperkényelmes fotel

Szuperkényelmes fotel és a „vonatjegy”

Ez a busz tíz perccel előbb indult, mint ahogy menetrend szerint kellett volna. Székek helyett kényelmes fotelok voltak benne. Mindenki feje felett állítható légkondi fújt. De ami a legjobb volt az egészben, az az állítható lábtámasz, valamint hogy az egész ágyszerűen fel-le mozgott. Szerintem jobbat aludtam benne, mint az igazi ágyban a kapszulában. Egyetlen negatívuma a százzal üvöltő kungfu-film volt, de van az a pont, amikor az ember bármin elalszik.

Kuala Lumpurban sikerült olyan megállón leszállnom, ami 1,6 kilométerre volt a „hotelemtől”. Persze, eltévedtem, úgyhogy minimum a kétszeresét gyalogoltam a tűző napon, 15 kilós hátizsákkal. El is átkoztam az összes ruhámat és felesleges holmimat. Gépfegyveres pacákoktól kérdeztem meg az utat a szállásig, amit le is rajzoltak egy kiszuperált borítékra. Mosolyogtak is. Persze lelőhettek volna, de nem tették. Teljesen felesleges előítéletekkel utazni. Nehezek.

Egy óra csavargás után sikerült megtalálni a „lyukat”, ahol két napig aludtam. Kicsit féltem, hogy átvernek, és még jobban féltem, hogy rám törik az ajtót, de semmi sem történt, csak rossz szag volt a szobában. Napi 10 euróért kaptam egy egérlyukat, amiben az egyetlen csodálatos dolog a klíma volt – ami viszont sajnos nem volt elég erős ahhoz, hogy lehűtse a szobát. Végre tudtam tusolni, és vettem sampont is, úgyhogy az első estém Malajziában hálaimákkal telt. Amúgy a hotel nemcsak borzalmasan ijesztő volt, hanem iszonyatosan hangos is. De legalább kezdem érteni, mit jelent az, hogy az igazi utazó bárhol elalszik.

Sok száz lépcső vezet a barlangok szájához

Sok száz lépcső vezet a barlangok szájához

Úgy döntöttem, hogy nem szeretem a várost, Szingapúr után ugyanis piszkosnak és veszélyesnek találtam – Szingapúrban 5 napot töltöttem, és a kutya nem ugatott meg, itt a buszállomásig egy csomóan utánam szóltak. Ezt nehezen tűrtem, így önként száműzetésbe menekültem a saját kis helyemre, és délután ötkor már magamra zártam a szobám ajtaját.

Megnéztem a neten, mit érdemes Kuala Lumpurban felfedezni, és mindenki a Petronas-ikertornyot istenítette. Valamilyen gyerekkori dac fogott el, és eldöntöttem, hogy csak azért se nézem meg azokat a rohadt tornyokat. Inkább felfedezem a barlangokat, amikről még az elutazásom előtt olvastam. Nagy mákom volt, mert két vonattal odajutottam. Az első, a Monorail elvitt a központig. Ez egy betoncsúszkán halad, és jobbra-balra dől, mint egy hullámvasút. Jegyet csak automatából lehet venni 2.2 riggitért, az automata pedig egy kis kék korongot ad ki. Azt kell aztán egy érzékelőhöz érinteni, illetve az út végén bedobni a kapunál, hogy az kinyíljon. Nagyon furcsának találtam, hogy egy játékzseton a jegy. Egy bevásárlóközpontba vitt a vonat – minő meglepetés – és ez után egy emeletet kellett felfelé menni. A harmadik emeletről indulnak a vonatok, az egyik végállomása épp a Batu Caves, vagyis a barlangok. Egy csomó turistával utaztam, jól meg is figyeltem őket, hogy mi a közös bennünk. Volt, akivel sok azonos tulajdonságunk volt, volt, akivel úgy találtam, hogy semmi. Akiket hasonlónak éreztem magamhoz, mind könyvet bújtak, akiket nem… Nos, azokat meg nem éreztem rokonléleknek. Úgyhogy nem sokat beszéltem.

A Batu Caves területét megszállták a majmok

A Batu Caves területét megszállták a majmok

A barlangoknál aztán rögtön megláttam egy majmot. Ezen teljesen eldobtam az agyam, mert ugyan állatkertben már láttam majmokat, de ketrecen kívül még nem. Nagyon szép, hosszú farkuk volt, és nagyon puhának látszó, barna kis mancsuk. Ha nem tűntek volna annyira autoriternek, talán megpróbálok közelebb férkőzni hozzájuk, de így riadalommal teljes tisztelettel néztem, ahogy fel-le ugrálnak, a kukákban turkálnak, és élik a mindennapi majoméletet. A barlangokhoz több mint 200 lépcső vezetett fel, és a lépcsőnkön szintén majmok szaladgáltak. Még aznap reggel a hátizsákom külső, félig nyitott zsebébe tettem a prawn crackerjeimet, amik ráksziromszerűségek. Olvastam ugyan, hogy ha majmokkal teli helyre megyünk, sose legyen étel-ital nálunk látható helyen, de én erről teljesen megfeledkeztem, és hát nem is tudtam előre, hogy majmok lesznek a barlangoknál.

suhi4Könnyelműségemnek meg is lett a  következménye. Épp megálltam, hogy levegő után kapkodjak a lépcsőkön, amikor egy könnyed nyomást éreztem a hátizsákomon… És aztán csak a kiabálást hallottam. Jó kis fáziskéséssel én is sikítottam egyet-kettőt, de addigra már teljesen mindegy volt, ugyanis az egyik maki a korlátról ráugrott a táskámba, ügyesen kivette belőle a rágcsámat, és már el is iszkolt vele. Valamit a körülöttem állók még mondogattak nekem, de én inkább továbbmentem a barlangokhoz. Ha már ilyen éhes volt, nem baj, hogy elvitte. És milyen rendes volt tőle, hogy nem is szakította el a táskámat, és meg sem harapott vagy karmolt. Teljesen utópisztikusnak éreztem a helyzetet, pedig ez egy átlagos dolog arrafelé. Lefelé menet a mellettem álló üvegét lopta ki a kezéből egy majom, aztán leharapta a kupakot, és úgy ivott belőle. Pár hete még Szerbiában voltam, most meg majmok lopják a nasimat. Micsoda élet, kérem.

A barlang után vissza is tértem a kis sötét, zajos szállásomra, összecsomagoltam a Dögöt (Cherly Strayed után szabadon én így neveztem el az Osprey hátizsákomat), és felkészültem a másnapi indulásra Krabira, Thaiföldre. Kuala Lumpur talán nem lopta magát a szívembe, de tranzitállomásnak teljesen megfelelt, és az biztos, hogy életem végéig megjegyzem a helyet, ahol chipset lopott tőlem egy éhes majom.

Suhajda Annamária

A Press Szó médiaajánlata. Nézd meg, kiknek különösen érdemes nálunk hirdetni:

Médiaajánlat


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!