„A slam az a fiatal srác, akinek ittasan elsírhatod a bánatod”

Slamtől Slambe – avagy a nulladik itthoni slam poetry verseny

A dátum: október 10-e, az úticél Törökbecse egyik Tisza-parti nyaralója. Ferencz Lajos, a szervező hív: fel kellene venni útközben két szegedi srácot Zentán, hogy velem együtt ők is eljussanak a 0. Délvidéki Slam (Slamtől Slambe) versenyre. Viszonylag kis létszámú tábor vár minket a helyszínen, többnyire ismerősök: egykori és jelenlegi magyar tanszékesek, zenészek, színészek. Én voltam a felkészületlen műsorvezető, aki egyébként lelkesen aprította a kolbászt a babpaprikásba. Slamhez mérten nem görcsöltem rá a szerepemre, úgy voltam vele, hogy ha már a fellépők 3 percnél tovább nem lehetnek a színpadon, nem fogom őket túlbeszélni. Mint a verseny előtt kiderült, végül zsűrinek is beosztottak Oláh Tamás és Virág György mellé… Nulladikhoz képest egész szépen összejöttek a versenyzők: hat fiú és egy lány lépett mikrofon elé.

A slammerek: Gömöri Eszter (Mohol), Sipos László (Szeged), Oláh Viktor (Szabadka), Vázsonyi Ákos (Magyarkanizsa), Szabó István (Szabadka), Kiss Tamás (Magyarkanizsa) és Ferencz Lajos (Óbecse).

Oláh Dóra plakátja

Oláh Dóra plakátja

KÖZÉRDEKŰ TÉMÁK   MŰVÉSZI FORMÁBAN

Ferencz Lajos, szervező és egyben versenyző: A szervezést ketten vállaltuk fel Cseh Csabával, de sokat segítettek mások is, mint például Csaba családja, akik nagy odaadással készítették elő számunkra a helyszínt. Az esemény létrehozásában az motivált minket, hogy szervezzünk egy találkozót a délvidéki kortárs irodalmároknak és a slam művelőinek, egyben a zenének és a versnek. Az esemény egyik célja volt, hogy foglalkozzon a fontos, közérdekű témákkal, hiszen a slam erről szól, művészi formában. Mindenképpen szeretnénk, ha lenne folytatás. Hiányoltam ezúttal a grafikusok és a képzőművészek jelenlétét, mint például Oláh Dóriét, aki a facebook-esemény borítóképét is tervezte. Remélem hamarosan ők is csatlakoznak ehhez a tömörüléshez, és projekciókkal, karikatúrákkal, szobrokkal hozzájárulnak a jövőbeli délvidéki slam eseményeihez. Ugyanakkor nagyon örültem, hogy volt szegedi vendégünk, Sipos Laci, aki a mozgalomnak egyik ottani szervezője. Eljött továbbá Gömöri Eszter is, aki nemrég egy szegedi slamverseny harmadik helyezettje lett, egyébként moholi származású.

Ferencz Lajos szervező, versenyző

Ferencz Lajos szervező, versenyző

• Szegeden milyen sűrűn mozgatjátok meg a slam iránt érdeklődőket? 

Sipos Laci, a szegedi srác, aki szereti a sört: Szegeden kb. másfél éve kezdődött el újra a slam-mozgalom. Korábban, 2011 környékén már szervezgettek slam-esteket, de valamiért abbamaradt, majd 2013-ban indult újra. Most az a tervünk, hogy havonta szervezzünk ilyeneket a Rongy kocsmában. Az eddigi alkalmakra rendszeresen eljöttek nagyjából 200-an, amivel elégedett vagyok, de közben remélem, hogy ez a szám folyamatosan növekedni fog.

Magyarországon már 2006-ban beindult a mozgalom, Vajdaságban viszont még csak most próbál kibontakozni. Mi lehet ennek a csúszásnak az oka?

Sipos Laci: Talán a felvevőközeg hiányában kereshető a válasz. Ha senki sem vevő arra, hogy meghallgasson egy slamet, akkor a slammerek nem fognak írni. De ez az esemény derűlátásra adhat okot, remélem hamarosan beindul a gépezet.

Kolbászos babpaprikás

Kolbászos babpaprikás

• Szerinted miről kell szólnia egy-egy ilyen eseménynek?

Gömöri Eszti, a sejtelmes és rejtelmes leány: Ezen a kérdésen mindig elmélázom, mert valahogy úgy érzem, hogy nem kötelessége szólnia konkrét dolgokról. De talán szólhat emberekről, érzelmekről, őszinte, rímbe és szójátékokba faragott gondolatokról, nevetésről, komolyságról, gúnyos egyetértésekről, szórakozásról.

Szabó István, akinek a szövege mindent vitt: Valószínűleg működhet úgy a dolog, mint egy este a színházban, vagy mint egy felolvasóest, esetleg egy koncert. Egy ilyen esemény bevonzza a hasonló beállítottságú embereket. Azon felül, hogy mindenki előadja a kis szövegét, az ismerkedésről kell szólnia. Meg az italról. Semmiképpen sem a versenyzésről.

Szabó István

Szabó István

Szabó István, Szabadka, első helyezett:

Kajaflash (részlet)

Helyettem a gyomorszám ordít, ha éhgyomorral leküldök két mentolos orbit.
És asszem rajtam nem segít semmi, csak a hit.
Templomba járok, mert az enyhít, meg ingyen van.
A pap a templomban ima mellé két ostyát tálal,
megtöröm Krisztus testét, biztos finom nutellával.

És miről kell szólnia egy-egy előadott versnek?

Gömöri Eszti: Szerintem a legfontosabb az őszinteség. Fontos az aktualitás is, de sajnos ez sokszor csap át ismétlődésbe, megvannak a visszatérő poénok, azok a „szövegfélék”, amikkel tuti sikert aratsz. Aktuálpolitikai kiszólások, facebook, a generációról való szitkozódás… Ezek mind helyet tudnak kapni egy szövegben, hogy tartalommal telítettek maradjanak, de sokszor elrontják, és csak szódobálás lesz az egészből. Az a jó előadás, illetve jó szöveg, ami egyszerű, hétköznapi problémákat, gondolatokat olyan kontextusban tud megragadni a köznyelv, a szleng és a kötetlenség bizonyos fokú formájával, ami a közönséget is elgondolkodtatja.

Kiss Tamás, akinek előadott szövege a Tükörtestvér c. regényéből maradt ki: A slam elsősorban szabadságot ad. Emellett egy olyan közeget biztosít, ahol a magadfélékkel együtt zúdíthatod a közönségre a világ összes hibáját, megfelelési kényszer, szabályok és elvárások nélkül. Ha kell, üvölthetsz, káromkodhatsz, de akár még a bajszod is leborotválhatod a színpadon, ahogy azt itt is láthattuk. Ha akarod, rímelve mondod, ha akarod, nem. Mondhatod fejből, felolvashatod, de ha szeretnéd, a közönséget is bevonhatod a játékba. A slamben sok mindent lehet, és ha jó vagy, azt biztosan értékelni fogja a közönség is.

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás, Magyarkanizsa, második helyezett:

ne Velem neVeledj (részlet)

„Hisz mit ér az össz törvény, ha én is csak egy ösztönlény vagyok, aki magának generálja a rációt, mer’ a (de)generációmnak – szó, mi, szó – az élet dallama is kósza szolmizáció. Ne nézz le, csak mert azt mondják, Y, ez nem szindróma, csak szinteltérés az X-től, mint a kromoszóma. Kortünet vagy kronológia, ha korom-sötét, vesd rám saját magad kövét, vagy kövesd spirálba az idő bűvkörét. Ölts magadra álruhát, irány az áruház, a kor úgyis minden szereped rádruház, lehet csak álca már, hogy itt az ösztön dívik, hisz mindannyiunknak ki kell bírnia a következő ösztöndíjig. Virtuális integráció okozta szájber náció vagyunk, színlelt identitásunk kopni látszik, mint ózonunk, s rafinált profilunk mögött Ózként pózolunk.

Milyen tuti tipp kell ahhoz, hogy valakiből első legyen? Van-e ilyen egyáltalán?

Szabó István: A neten van rá recept, amit talán jó is követni. Ma tudtam nagyjából, milyen közegbe érkezek, ehhez próbáltam igazítani a szövegem. Lehet, hogy ez sokszor kevés. Igazából nem tudom, mitől lesz első valaki – Laci befutó szövege például az éhségről szólt.

SLAM ÉS KÖLTÉSZET

Miben több és miben kevesebb ez a költészettől?

Gömöri Eszti: A slam poetry leül melléd sörözni és dumálni. A költészet a kedvenc filozófia- és magyartanárod a középiskolából, vagy inkább az egyetemről, aki szinte mindenhez ért, hosszú út áll mögötte, és mindent meg tud tanítani az életről, amire szükséged van. A slam pedig az a fiatal srác, akinek ittasan elsírhatod a bánatod, és ő csillogó szemmel, korához képest sokkal érettebb tanácsot ad, mert ő is tapasztalt már, talán elváltak a szülei vagy valami ilyesmi történt vele. Szerintem, hogy kinek költészet és kinek nem, azt úgyis mindenki magának dönti el, talán a költészetnek egy alfaja, egy kicsit szemtelenebb, de mégis mély formája.

Gömöri Eszter

Gömöri Eszter

Gömöri Eszter, Mohol, női különdíjas

Mese (részlet)

Tudom, hogy a herceget a lovon csak azért nem hozzák, 
Mert az utcánkat jelenleg is betonozzák. 
Pedig nekem szívorgazmusokat nem nehéz okozni,
Csak hát te nem akarsz ezzel sokat foglalkozni.
És még mindig rólad van szó!
Nehezebb tőled tovább lapozni, mint egy napilapban. 
Az összeragadt lapjaid közt plusz legalább hat írat van,
Meg naptár, horoszkóp és utópia!
Azt se tudom ki volt hülyébb, én, vagy az a sok pia bennem?
Ott kellett lennem, el kellett mennem,
És a tetejében direkt módon nem mondtam, hogy: nem,
De szóljon már rám valaki,
Hogy ezért ne lógjon az orromból is cigi, mert az ciki,
És a ragrímekből amúgy is nemtetszés tetszik ki. 
Olyan ez, mint valakinek a 37-es láza,
Hőemelkedés, de ő azért túlspilázza. 

 • Ez a műfaj is, mint minden újdonság, megkapta a maga bírálatait. Harold Bloom, az egyik leghíresebb amerikai irodalomtörténész például a slam poetryt a művészet halálának nevezte. Mit gondolsz erről?

Kiss Tamás: Nem hinném, hogy bárminek is a haláláról lenne szó, sőt szerintem még csak hanyatlásról sem lehet beszélni. Úgy gondolom, hogy a slam poetry nem a magas költészet destrukciójából, lesüllyedéséből vagy érvágásából ered, hanem az underground, utcai rétegek és stílusok felemelkedéséből. Nem is kellene egy asztalra helyezni a kettőt. A slam poetrynek köszönhetően az utóbbi időben azok is elkezdtek a költészettel foglalkozni, akik korábban nem tették. Nem csak az alkotókra kell gondolni, hanem a befogadókra is. Budapesten egy ilyen estre már több százan látogatnak el (szemben egy átlagos könyvbemutatóval, amelyre rendszerint alig van érdeklődés), és több tucat fiatal adja elő a műveit olyan színvonalon, hogy több publikáló költő megirigyelhetné őket. És ha valamelyik szövegben felbukkan teszem azt Petri vagy Pilinszky neve, akkor jó esély van rá, hogy hazaérve többen rákeressenek a műveikre, köztük olyanok, akik előtte nem hallottak róluk. A slam szerintem nagyon is művészet, viszont, hogy hol helyezzük el a palettán, az már más kérdés.

Közönség

Szabó István: Nem vagyok abban biztos, hogy a slam poetrynek jót fog tenni, ha kinövi a földalatti helyeket. Addig élvezem igazán, amíg belülről működik, semmilyen külső hatás nélkül.

Sipos Laci: Magyarországon is sokan bírálják. Hajós András mondta egyszer, hogy a „slammerek a szar költők és színészek.” Én ezzel egyáltalán nem értek egyet, ugyanis a gulyáslevest és a marhapörköltet sem hasonlítjuk össze, hogy melyik a jobb desszert.

Sipos Laci

Sipos Laci

Sipos László, Szeged, harmadik helyezett:

Létezik egy világ (részlet)

Létezik egy világ, ahol az apósod tisztel,
Az anyósod szeret, és repetázhatsz 10x
Ahol jófej a család, és nem veterán az apuka,
És a csajod szebben néz ki, mint a tulajdon húga.
Létezik egy világ, ahol ihatok az utcán,
Sőt bronzolhatok is, ha épp ott jön a húgy rám
Tudnám mi jó nekem, soha nem szenvednék többet.
És olyan okos lennék, hogy megérteném a nőket.
Létezik egy világ, ahol a barát az barát,
Te számíthatsz rám, és én számíthatok rád.
Ahol nem félek attól, hogy mit hoz a holnap,
Bár nem élünk örökké, de biztos a jó nap.

Magaskultúra vagy popkultúra? Melyikbe sorolod a slamet? 

Kiss Tamás: A slam poetry szerintem soha nem akart több lenni annál, ami. Nem vágyott a népszerűségre, a piedesztálra emeltetésre és arra, hogy összehasonlítgassák más irányzatokkal. A slam kocsmákból és klubokból ered, legtöbbször a fiatalok és a mindennapi emberek nyelvi kódjaival él, és a mondandója is sokkal kevésbé elvontabb, szimbolikusabb, mint a klasszikus líráé. Persze átvett belőle bizonyos elemeket, ez vitathatatlan, viszont ugyanúgy találhatók benne a rapből vagy a stand up-ból vett megoldások is egy nagy adag retorikai eszközzel megspékelve. Az is tagadhatatlan, hogy a slam mélyen belenyúl a popkultúrába, előveszi a most dívó dolgokat, a szájberteret, a legújabb trendeket, kibeszéli a politikát, a celebvilágot, és persze szól egyéb aktuális problémákról is, de mindezt olyan stílusban teszi, hogy arra sokan felkapják a fejüket a mindent elolvasó bölcsészektől kezdve a középiskolák legelvetemültebb, hátsó pados diákjaiig. Persze ebből valaki megérti a szövegbe rejtett Shakespeare-utalást is egy elmés szójátékba rejtve, míg mások csak a győzikés hasonlaton röhögnek. Számomra épp ez az izgalmas benne, hogy nagyon széles réteghez szól, és különböző regisztereket indít be, így mindenki megtalálhatja benne a neki tetszőt.

KINEK LEHET FÉLNIVALÓJA?

Kell-e a politikának, sajtónak, tanároknak, igazgatóknak, közszereplőknek stb. félni a slam poetrytől? 

Kiss Tamás: Legfeljebb csak annyira, amennyire a könnyűzenétől is tartanak. A slam poetry a mindennapi emberek szócsöve, akiknek természetesen sok minden nem tetszik ebben a világban. Ilyen mindig is volt, viszont ebben a műfajban sokkal kevésbé működik a cenzúra. A politika, a sajtó és a többi hatalmi szerv elsősorban az emberek látószögének a kiszélesítésétől és a szabad gondolatalkotástól tarthat, amit jó esetben a slam poetry a hallgatóságban generál.

Oláh Viktor

Oláh Viktor

 És azoknak, akik slam poetryvel foglalkoznak, és kimondják az őket foglalkoztató dolgokat, kell-e tartaniuk/félniük a politikusoktól, tanároktól, közszereplőktől?

Szabó István: Ez most egy olyan mozgalom, ha szabad ennek neveznem, ami nem igazán törődik ilyesmivel. Ameddig underground marad, addig nem hiszem, hogy valakinek is félnie kellene. Viszont az ijesztő lehet, hogy Magyarországon milyen ütemben gyarapszik a slam poetry tábora.

Sipos Laci: Habár a slam a szólásszabadságról szól, itt is előfordulnak beskatulyázások. Egyik ismerősöm szövegét, egy iskolában az igazgató nem engedte elmondani, mert nem egyezett az eszmerendszerével. Nekem is vannak olyan gondolataim, amiket pont ilyesmi miatt nem írok le vagy adok elő egy bizonyos közeg előtt.

Ferencz Lajos: A saját nevemben beszélhetek csak: én felvállalom. Úgy gondolom, hogy csak így van értelme. Alapvetően a stílus alakulásától kezdve – az 50-es évek beatköltőitől – ez egy közösségi esemény. Magyarországon már a média is teret ad a műfajnak. De semmiképp sem az a cél, hogy celebeket neveljünk.

Vázsonyi Ákos

Vázsonyi Ákos

Zárómondatként: beszédes a nulla az esemény nevében, mivel szinte nulla költségvetésből, de legalábbis nulla támogatásból hozták össze a szervezők. Viszont annál több akarattal, munkával és kitartással.

Fotók: Gombár Ágnes

Olvasd el Szőke Timi slam poetrys cikkét is a budapesti költészetnapi szóorgiáról!

The following two tabs change content below.
Kiss Anita

Kiss Anita

Jelenleg Újvidék, Zenta és Óbecse között ingázom. Óbecsén nőttem fel (egészen 158 cm-ig), Újvidéken tanulok (remélhetőleg már nem sokáig), és jelenleg Zentán dolgozom (remélem még sokáig). Az életben meg egy kicsit bolond, szószátyár, szórakozott magyarszakos, művészet (főleg film, színház, fotó és irodalom) őrült. Kiemelkedő képesség: teleportálás, az emberek sosem értik, hogyan csinálhatok egyszerre ennyi mindent.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!