Slash betartotta ígéretét

A Budapest Arénában koncertezett a Guns N' Roses egykori gitárosa

Mióta vártam ezt a napot? Amióta Slash a VOLT Fesztiválon bejelentette, hogy olyan jó közönség voltunk, hogy ide feltétlenül vissza kell térniük egy egész estés koncerttel. Persze ráfoghatjuk, hogy minden show után ezt mondja az embereknek, de tekintettel arra, hogy a tavaly megjelent, World on Fire című lemezükkel azóta is járják a világot, már nem is tűnik olyan légből kapottnak az ötlet.

12309250_849832715129729_2136486098_n

Slash az első sorból – A szerző felvétele

Az előbbi állításomat Slash másnapra meg is erősítette a létező összes közösségi oldalán, azt is hozzátéve, hogy az időpont novemberre esik. Hogy bebiztosítsam a helyem, néha indokolatlanul felhoztam kalapos gitárhősöm nevét, és persze mindenki értette a célzást, így már októberben a kezemben tarthattam a karácsonyi ajándékom, vagyis a kiemelt állójegyem.

A nap (november 18-a) a szokásos vontatottsággal telt, mint minden szerda. Végig az este lebegett a szemem előtt. Végre-valahára elérkezett az is, és hat órakor már a kapunyitásra vártam több ezer rajongó társaságában. Ugyan a koncert papíron csak 20.40-kor kezdődött, én természetesen az első sort választottam és a kétórás várakozást. Nagy megkönnyebbülésemre az előzenekar, a RavenEye alaposan kitett magáért, jól megalapozták az este hangulatát. A The Conspirators csak háromnegyed kilenc körül állt volna színpadra. Reméltem, hogy egészkor talán már megszólal valami, de nem így történt. Félkor ugyanis megjelent mindenki kedvenc gitárosa, és innentől kezdve az is megőrült, aki nem ivott semmit.

3862194_8f06386ced9afeb84874f9152cd2e064_wm

Forrás: langologitarok.blog.hu

Kezdésnek a 2012-es Apocalyptic Love című lemezről szólalt meg a You’re a lie, ami az egyik személyes kedvencem. Ennél a számnál nem is tűnt fel semmi negatívum, amikor viszont egy-egy új, általam kevésbé ismert dalhoz érkeztünk, meg kellett állapítanom, hogy a hangosítás bizony nem az igazi. Slash gitárszólóit meglehetősen nehéz volt kivenni, pedig ha az ember két méterre áll a hangszórótól, akkor az nem az ő fülének a hibája. Meglepő módon az új albumról viszonylag kevés számot választottak, mondhatni egyenlő arányban szerepeltek a setlisten a Guns N’ Roses örökzöldjeivel (Night train, Rocket Queen) és az eggyel korábbi albumról való dalokkal.

12309250_849834508462883_706903962_n

A szerző felvétele

Az együttes tagjaira igazán nem lehetett panasz, mindenki odatette magát a show kedvéért. Slash nemes egyszerűséggel nyúzta a húrokat, akár a hátán is, fejjel lefelé. Todd „Dammit” Kern, a basszusgitáros végigfutotta az egész koncertet, néha pedig a mikrofon mögé is beállt – tőle hallhattuk például a Welcome to the Jungle-t is. Ilyenkor Myles Kennedy, a frontember inkább a háttérbe húzódott, gitárral kísérte a többieket, amire őszintén szólva nem sokan lennének képesek az ő helyében. A felé irányuló szimpátiát növeli, hogy minden hangot eltalált, sőt, éneklés közben állandóan mosolygott, kacsintgatott az emberekre, ami még hitelesebbé tette. A legaranyosabb tagok számomra most is az erősítőn lévő plüssfigurák voltak, amik a júliusi koncerten is ki voltak állítva. Kisállatkák, különféle babák – minden, ami egy középkorú férfitagokból álló rockzenekar fellépéséhez kell.

Az igazi extázishoz nélkülözhetetlen Anastacia már jócskán az előadás végén szólalt meg, ezt követte a kihagyhatatlan Sweet child o’mine, valamint a már valóban legeslegutolsó szám, a Paradise City. Valószínűleg Slash eljátszotta már párszor az utóbbit, de mindenképpen becsülendő, hogy századjára is ugyanolyan beleéléssel adta elő, mint elsőre. Konfetti- és pengetőeső zárta a feledhetetlen koncertet, de annak sem kell szomorúnak lennie, aki erről most lemaradt: az együttes ugyanis megígérte, hogy a jövőre megjelenő lemezével is ellátogat a fővárosba. És tudjuk, ez náluk mit jelent…


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

The following two tabs change content below.
Almási Fanni

Almási Fanni

Írói pályafutásomat 8 évesen kezdtem az akkori barbis naplómmal, és úgy érzem, azóta fejlődtem pár dologban. Komolyabb lettem? Dehogyis. Majd 18 éves fejjel (hogy repülnek az évek! Már kezdem kapni a „Hova tovább?”, a „De nagy kislány lettél, pici Fannikám!” meg a „Most kezdődik csak az élet!” típusú megjegyzéseket, és innen szeretném üzenni, hogy máris elegem van belőlük!) ugyanolyan lökött vagyok, sőt. Különleges képességeim közé tartozik többek között a sétálás közbeni olvasás és az álmodozás minden lehetséges helyen – különösen órákon, hogy a lehető legkínosabb legyen a felébredés. Ha nem az előző két kedvenc tevékenységemet gyakorlom, a kutyámmal és/vagy a barátaimmal vagyok, gitározok, koncertekre járok – utóbbi közben pedig lelkesen gyűjtöm az ötleteket, hogy be tudjak róluk számolni a Press Szó olvasóinak.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!