“Sokra viszi még ebben a büdös életben”

Vélemények a tehetségről

Van egy barátom

Van egy barátom, a Barta Győző,
Senki nem tud úgy lopni mint ő.
Egyszerűen adottsága van hozzá a gyereknek.

Sokra viszi még,
Ahogy az apja mondja,
Sokra viszi még
Ebben a büdös életben.

Ha nem, akkor még mindig lehet belőle operaénekes, 
Hisz állandóan pincéből szól, akár egy bassz buffó

Tolnai Ottó

 

Matt Damon a Good will hunting című filmben, melyben egy matekzsenit alakít

Matt Damon a Good will hunting című filmben, melyben egy matekzsenit alakít

Úgy jegyeztem meg a szöveget, hogy „tehetsége van hozzá a gyereknek”, pedig adottsága. Mi a különbség? Még mielőtt bárki is a könyvtárba rohanna értelmező meg szinonimaszótárért, elárulom, hogy csak árnyalatbeli. A basszbuffó nincs benne a szótárban, legalábbis én nem találtam. Lehet, hogy ehhez is tehetség kell, ugyanúgy, mint a versíráshoz. Miben lehetünk egyáltalán tehetségesek? Mostanában leginkább abban, hogy milyen gyorsan tudunk hozzájutni az információkhoz. Rengeteget hallunk a különböző talentumkutató műsorokról, általában zenei téren. Mi van az élet más területeivel? Lehet valaki tehetséges villanyszerelő, esztergályos, hazudozó, alvó vagy tolvaj is? Honnan jön ez? Örökölhető? Igen, az utóbbi időben egyre több az olyan egyén, akinek inkább a családneve tehetséges, és ebből adódóan feltűnően könnyen ível magasra a karrierje. Sőt néha el is várják az embertől, hogy készségei megegyezzenek a felmenőiével. A név – elnézést –, a vér kötelez! Nem szeretnék senkit megsérteni, akinek nem inge, ne vegye le más ruhaszárítójáról. Mi az egyáltalán, hogy tehetség? Mivel egyedül nem tudtam zöld ágra vergődni a témában, megkérdeztem néhány középiskolást, miként vélekednek erről a dologról.

Oláh Dóra a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolát fejezi idén,Csicsevszki Konsztantin az újvidéki Svetozar Marković gimit, Szarka Ákos a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumba jár, Tóth Tihamér pedig a Bogdan Šuput Képzőművészeti Szakközépiskola végzőse Újvidéken. Ők osztották meg velem a gondolataikat.

Mi a tehetség, hogyan lehet érvényesíteni ma, lehet-e kapcsolatok nélkül? Ezen kérdések körül folyt a diskurzus.

Szarka Ákos

Szarka Ákos

Ákos:

– A tehetségre kitaláltam egy definíciót: olyan tulajdonság, mely segíti az egyéneket az előrehaladásban. Ám nem egyenlíthető ki a sikerrel! Nevezhetjük veleszületett adottságnak is, vagy isten ajándékának akár. Végül is tök mindegy, hogyan hívjuk, mivel ha nem foglalkoznak vele, akkor egy idő után már használhatatlanná válik, bármilyen tehetségről/hajlamról legyen is szó.

– A tehetség szerintem egy olyasfajta ajándék az élettől, amit nem tarthatunk meg magunknak. Továbbadni nem lehet, hencegni vele fölösleges – mondja Dóra –, de mindenféleképpen ki kell használni. Mindenki tehetséges valamiben, legyen az zene, festészet, sport, akármi, amiben többet tudunk nyújtani az átlagnál, az átlagnak. De ha nincs ott az a plusz, csak átlagosat adhatunk.

– A tehetség egy személy különleges képessége valamilyen munka minőségi, hatékony és gyors elvégzéséhez, amivel kitűnik az embertársai közül – véli Konsztantin.

Tóth Tihamér

Tóth Tihamér


Tihamér
 azt mondja, mindenkinek van, csak más-más formában nyilvánul meg. Szerinte egy bizonyos hozzáértés a dolgok menetéhez. Mindenkinek megvan a maga területe. Sajnos vannak, akik nem tudják, hogy miben tehetségesek, mert vagy nem pofozgatják őket a megfelelő irányba, vagy rossz felé billentették fenéken.

Dóra:

– Sajnos a környékünkön még mindig nem kapnak elegendő figyelmet a tehetséges emberek. Ritkán értesülni új, fiatal képzőművészek kiállításairól, művésztelepekről, alkotótáborokról, pályázatokról. Persze akadnak, akik szívükön viselik a tehetséges ifjak sorsát. Ott van például a KMV. Kiváló lehetőség a bemutatkozásra, ismerkedésre, tapasztalat- és ötletgyűjtésre. Habár, sajnos, erről sem tudnak minden iskolában.

Konsztantin:

– Világszinten annyival jobb a helyzet, hogy a tehetséges emberek több helyre fordulhatnak, és esélyük van arra, hogy figyelemben részesüljenek. Másrészt gond az is, hogy földünkön óriásiak a társadalmi különbségek, ezért sok tehetséges ember esélyt sem kap a bizonyításra, eleve hátrányos helyzetből indul, ugyanakkor a világban rengeteg „áltehetség” kap helyet. Országunkban az oktatási rendszer helyzete lesújtó, nem a tudásszerzésen és a tehetségek kiemelésén van a hangsúly, hanem a puszta magoláson, osztályzatvadászaton.

Ákos:

– Nem szabad hátradőlve várni, hogy a sült galamb a szánkba repüljön, csak azért, mert mi vagyunk a „nagy” tehetségek! Saját magunk továbbképzése a legbiztosabb. Ez egy olyan világ, ahol ismerkedni kell az emberekkel, mert sosem lehet tudni, hogy másnap kinek a segítségére lesz szükségünk, vagy ki fog segítséget kérni tőlünk.

Oláh Dóra

Oláh Dóra

 Dóra:

– Kapcsolatok. Hol ne jönnének jól manapság! Rokonok, barátok, tanárok, ismerősök, ismerősök ismerősei és ismerősök ismerőseinek ismerősei, és így tovább… Nem feltétlenül szükséges. Ha akad, aki támogat, akár csak egy-két ember, az már elég erőt adhat, hogy egyes-egyedül vágjunk bele a nagyvilágba a tudásunkkal, a szerencsénkkel és a tehetségünkkel. Volt, amikor még nem a szerencse és nem a tehetség segítette az embert bejutni pl. jelen esetben az iskolába. Felvételi, alkalmassági vizsga stb. Mindenki keményen dolgozott, de persze nem juthat be mindenki. Nincs annyi tudás a fiatal alkotó kezében. Ám ekkor lépnek színre a jómódú szülők és a pénz. Alanyunkat felveszik az iskolába. Később kiderül, nem túl tehetséges, jócskán elmarad a teljesítménye a társaiétól. Lelkesedése alábbhagy. Más iskolába megy tovább, többet talán nem is foglalkozik pl. a rajzolással. És ezzel a pár éves kalanddal elvette egy másik fiataltól – aki talán jobban megérdemelte volna – a lehetőséget, hogy rajzolni tanulhasson, és talán ez lett volna az élete. Persze ez nem tény, csak feltételezés. De akkor is…

Csicsevszki Konsztantin

Csicsevszki Konsztantin

Konsztantin:

– Ahhoz, hogy kapcsolatok nélkül érvényesüljenek az emberek, rendkívül kiemelkedő eredményeket kell felmutatniuk, és akkor reménykedhetnek abban, hogy majd valaki támogatja őket. Munkahely keresésekor, az oktatásban, a sportklubokban, a szórakoztatóiparban, mindenhol fontosak a kapcsolatok. A tény az, hogy nem mindig a legtehetségesebbek és a legjobbak kerülnek előtérbe.

 ***

 A tehetség felismerésével és gondozásával már az ókorban is foglalkoztak. Kínában felkutatták a tehetségeseket, és magas szintű nevelésben részesítették. Konfuciusz foglalta először rendszerbe a tehetségről alkotott nézeteit. Az ókori görög városállamokban is figyelmet fordítottak a tehetségekre. Mára sem merült feledésbe, hogy vannak olyan fiatalok, akik bizonyos dolgokban ügyesebbek másoknál. Inkább a rájuk fordított figyelem arányait kellene megfigyelnünk a mennyiség kontra minőség világában. Minél több az ember, annál nagyobb a konkurencia, tehát már nem kutatják fel a tehetségeket, hanem nekik kell nemcsak kiállni magukért, hanem felhívni magukra a figyelmet is. Szerte a világon vannak kisebb-nagyobb szervezetek, amelyek támogatják a fiatalok előbbre jutását, viszont el kell érni hozzájuk. Az egyik legnagyobb ilyen szervezet a WCGTC (World Council for Gifted and Talented Children), utána következik az ECHA (European Council for High Ability). Mindkettőnek tagja a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, melyet a magyarországi és határon túli magyar tehetséggondozó kezdeményezések hívtak életre. Míg Magyarországon a tehetséggondozás nemzeti ügy (legalábbis annak tüntetik fel), Szerbiában ekkora hangsúlyt nem kap.

Persze, vannak a jövő géniuszait támogató szervezetek, de nem biztos, hogy a jövő géniuszai tudnak róluk. Ezért Mohamed és a hegy randevúján bizony dolgozni kell.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.02.10.

Léphaft Ágnes

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.