Somewhere over the rainbow avagy hova visz a hajó?

bal 1

A legnépszerűbb internetes keresőbe bepötyögtem a két nagyon egyszerű kulcsszót: hajós munka. Ezekre rákeresve 72 200 találatra bukkantam. Ugyanis külföldi cégek sokasága kínál munkalehetőséget, főként fiataloknak. Az angol nyelvtudás valamennyi helyen feltétel, a német nyelv ismerete és a szakmai tapasztalat pedig előny lehet. A szerencsés kiválasztottak óceánjáró és folyami hajókon tudnak elhelyezkedni, szerződéstől függően 6-9 hónapos munkavégzéssel. A fizetések pedig a nálunk megszokotthoz képest álomba illő 1500-3000 dollár között mozognak, havonta.

bal 2

Nem kell tehát meglepődnünk azon, hogy egyre népszerűbb az efféle munka, hiszen, a biztos fizetésen túl világot láthat a hajón dolgozó pincér, szakács, fotós, gyermekfelügyelő, zenész, aki vagy akik egyébként nem túl valószínű, hogy a Karib-tengerre mennének nyaralni (…) Filip Slesarov két szerződés között éppen évi pihenőjét tölti Szabadkán, családja és barátnője is nagyon várta már. A 23 éves fiú két évvel ezelőtt kelt először útra, s azóta már negyedszer hosszabbítják meg a szerződését, előtte útlevéllel sem rendelkezett.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy külföldi munkával próbálkoznál?

F: Még középiskolás éveim alatt több idősebb barátom mesélt erről a munkalehetőségről. Nyilvánvalóan nagyon vonzónak találtam az anyagi részét is a dolognak, arról nem is beszélve, hogy mennyire szerettem volna világot látni.

Mennyire volt nehéz az indulás előtti ügyintézés?

F: Maga az ügyintézés nem nehéz, általában a cég, amelyhez vagy amelyen keresztül jelentkezem, segít ebben. Rendelkezni kell bizonyos kezdőtőkével, el kellett végeznem továbbá egy pincérképző-tanfolyamot Belgrádban, ez nagyjából 200 eurómba került. A repülőjegyet New Yorkig pedig szintén a későbbi munkáltatóm biztosította.

Milyen szintű volt az angol nyelvtudásod, mielőtt útnak indultál?

F: Őszintén szólva, értettem mindent, beszélni meg tudtam annyira, hogy sikeresen letudjam az állásinterjút. Persze, gyorsan és sokat lehet ott is tanulni, úgyhogy most már teljesen folyékonyan szolgálok ki. Nem szó szerint, hiszen pincér vagyok és alig 3 hónap alatt váltam főpincérré, szóval azért ügyesnek kellett lennem.

Melyek azok a dolgok, amelyeket nehezen tudtál megszokni?

F: Igazából ilyen dolgok nem voltak. A legnehezebb időszak az első hónap volt, akkor szinte mindennap vágytam haza. Hiányzott a családom, a város. De aztán megszokja az ember, jó a társaság, meg persze ott az internet, vagy időnként a telefon. A napjaink többnyire egyformán teltek, reggeltől késő délutánig tart egy-egy váltás, persze volt alkalmunk szórakozni is. Eddigi utazásaim során több mint 50 különböző nemzetiséggel volt szerencsém találkozni. Nagyon furcsa, hogy mennyire különböznek ezek az emberek tőlünk, szabadkaiaktól, vajdaságiaktól. Már csak abban is, amit esznek, a szokásaikról nem is beszélve. Mindig abban a reményben tértem haza, hogy majd jobb lesz, hogy talán itt is változnak a dolgok. Sajnos azt kell tapasztalnom, hogy ez nem így van, ezért októberben újabb fél évre elutazom.

Varga Iván évekkel ezelőtt, a Kőbányai Zenei Stúdió elvégzése után zenészként vágott neki a nagy kalandnak, akkor még csak az anyagiak lebegtek a szeme előtt, mára azonban pontosan tudja, hogy az óceánjáró hajón történő munka ennél sokkal többel gazdagította.

Milyen zenekarban játszottál?

I: Tánczenekarban játszottam, mi a báltermekben szórakoztatjuk a vendégeket. Ezenkívül show zenekar és szólóénekesek is vannak a hajókon. A nyelvtudás az én esetemben is nagyon fontos volt, ugyanis a repertoárunk nemzetközi, és hát nekem is át kellett esnem egy állásinterjúhoz hasonlítható meghallgatáson.

bal 5

Milyen útvonalon mozogtatok?

I: Én négy szerződést csináltam végig. Az első alkalommal Genovában szálltam fel a hajóra. Onnan az Atlanti-óceánon keresztül jutottunk ki a Karib-tengerre, ahol négy hónapot töltöttünk, és mindennap másik szigeten kötöttünk ki. Az első szerződés volt talán a legnehezebb, ugyanis a hajón németek, franciák, spanyolok és angolok is voltak. Nagyon nehéz olyan zenét játszani, ami mindenkinek tetszik. Az angolok például egyáltalán nem igényelnek zenét, nekik a kvízjátékok, a foci meg a sör az, ami igazán fontos. Táncosnak mondanám a nemzetek közül a franciákat és az amerikaiakat. Zenészként egyébként könnyebb dolgom volt, mint egy pincérnek vagy fotósnak, aki akár 10-12 órát is dolgozott egy nap. Mi csak 4-5 órákat, egyébként meg egész nap teljesen szabadok voltunk, akár a többi vendég.

Az anyagiakkal mennyire voltál elégedett?

Zenészként meghatározott összegért dolgoztam. Az tény, hogy jó kereseti lehetőség, de nagyon veszélyes is tud lenni. Láttam olyat is, hogy valaki 8 hónapos munka után adóssággal tért vissza. A hirtelen jött pénz megszédíti az embert, tudni kell gazdálkodni, és akkor még szórakozni is lehet közben kicsit. Egyébként úgy gondolom, mindenkinek ki kellene próbálni ezt a munkát, olyan helyeken járni, ahova egyébként szinte lehetetlen eljutni.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010.09.06.

The following two tabs change content below.
Balog Anikó

Balog Anikó

Szabadkán születtem, itt is élek. Tanító vagyok. Szerencsés, mert taníthatok is. Kb. 10 évvel ezelőtt sétáltam be a Szabadkai Rádió épületébe, kisebb nagyobb megszakításokkal, azóta foglalkozom írással, újságírással.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!