Ha elkapnak egy korrupt politikust, akkor nyissz!

Kemény eszközökkel tartják a rendet a plázákban hűsölő szingapúriak – SuhAnna kalandozásai Külföldiában (I.)

Ahová kertet lehet varázsolni, az Szingapúrban zöld lesz!

Ahová kertet lehet varázsolni, az Szingapúrban zöld lesz!

Alsó szomszédom – az alattam levő kapszulában alvó csaj – tegnap kiművelt Szingapúr látványosságait illetően. Bár ő Kuala Lumpurból jött, és amúgy kínai, három évig Szingapúrban tanult, így a kisujjából rázta a legjobb megállókat. Kezdte a Bugis metróállomással, ahol olcsón lehet vásárolni, és haladt tovább a kicsit drágább, de nagyobb plázák felsorolásával. Gyorsan megkérdeztem, hogy a város látványosságai hol vannak elrejtve, mielőtt nagyon elkalandoznánk. Rámutatott pár helyre a térképen, és ismét hozzátette, hogy melyikhez melyik bevásárlóközpont van a legközelebb. Megkérdeztem tőle, hogy a szingapúriak tényleg ennyit vásárolnak-e, mire ő azt felelte, hogy mindig, mert mást nem nagyon lehet csinálni, annyira borzalmas a hőség. Rá is bökött a rákvörös bőrömre, és megkérdezte, hogy kinek kell ez. Ezen aztán jót nevettünk.

A lebarnult bőr itt tényleg nem tűnik menőnek, az emberek sokszor esernyővel sétálnak a ragyogó napsütésben. Az üzleti negyedben mindenki iszonyat elegáns, a férfiak hosszú ujjú, nyakig begombolt, jól szabott ingekben, vasalt fekete nadrágokban főnek a napon, amíg a telefonjaikat nyomkodva cigarettáznak. A nők elegáns ruhában, magassarkú cipőben tesznek úgy, mintha őket nem zavarná a rekkenő hőség, és irigylésre méltóan leng utánuk frissen mosott hajuk.

Egy igazi metropolisz

Egy igazi metropolisz

Pedig hőség, na, az van. Annyira, hogy pár száz méterenként le kell ülnöm, és innom kell, különben elfogy a szuflám. A megadott metrómegállók körül lődörgök, de csak hatalmas épületeket látok. Nem találok olyan turistavezető táblákat, mint Európában. Az aluljárókban ugyan vannak térképek, de mire az ember a labirintushoz hasonló folyosókon a felszínre ér, már azt se tudja, mit keres – legalábbis az én tájékozódási képtelenségemmel ez így van.

Az első bevásárlóközpontba ingyen vízért tértem be, de a beígért vízgépeknek, amik miatt otthon egy drága, hordozható flakont vásároltam, hűlt helyük volt. Benéztem a bankokba, a gyógyszertárakba, hátha valahol megdobnak egy kis ingyen vízzel, de sajnos ez sem történt meg. Ahogy kiléptem a plázából, megcsapott a párás, fojtó szingapúri hőség. Alig mentem pár száz métert, és bemenekültem a következő plázába. Aztán abból ki. Aztán a következőbe megint be. És megint ki. Szerencsére vettem egy háromnapos turistakártyát, amivel korlátlanul lehet utazni, úgyhogy a pláza helyett volt, hogy a metróba rohantam le, és mentem egy random állomásig, amíg lehűltem. A metróból feljövet aztán többnyire megint egy bevásárlóközpontban találtam magam – hiszen a kijárat fondorlatosan már az üzletbe vezet. Konzumerizmus mindenek felett.

Nem vásárolni jöttem, de az árak láttán valószínűleg akkor is kihagynám, ha a shopping lenne a hobbim. Nem néztem utána, mennyi lehet itt az átlagfizetés, de szerintem kenterbe veri Londont. Amúgy – az időjáráson kívül – Szingapúrt nyugodt szívvel nevezhetnénk Kis Angliának. Minden ki van írva angolul, az autóknak a „rossz” oldalon van a kormányuk, és az út másik felén vezetnek. Sorakozni, mozgólépcsőn állni szintén csakis bal oldalon szabályos. És itt se szeretik használni a zsebkendőt.

A Merlion, Szingapúr jelképe. A szemből látható haboroszlán gyerekeknek készült, apuka a háttérben fújja ki a szájából a vizet az öbölbe.

Merlion, Szingapúr jelképe. A szemből látható haboroszlán gyerekeknek készült, apuka a háttérben fújja ki a szájából a vizet az öbölbe.

Előző nap a szomszédommal a látványosságokon kívül a legfőbb beszédtéma a klíma volt. Én ugyanis panaszkodtam neki, hogy túl hideg van a szobában, ő pedig, hogy túl meleg. Mint kiderült, csak 25 fokra van visszahűtve a szoba, de nekem a kinti időjárás után 15-nek se tűnt, kedves szomszédom pedig épp azt preferálta volna. Elmondása szerint ők otthon mindig 16 fokra állítják a klímát, aztán kisnadrágban ülnek, és élvezik a hideget. Mondtam, hogy mi Európában 16 foknál már feltekerjük a fűtést, de minimum pulcsit húzunk. Talán, ha nálunk is a nagyon meleg meg a nagyon-nagyon meleg napok váltanák egymást, jobban értékelnénk a mű-zimankót.

Sri Veeramakaliamman templom – az egyik legrégebbi hindu templom a városban. Szingapúrban jól megfér a kínai, indiai és maláj népcsoport.

Sri Veeramakaliamman templom – az egyik legrégebbi hindu templom a városban. Szingapúrban jól megfér a kínai, indiai és maláj népcsoport.

Este már sokkal jobban bebarangolható Szingapúr, meleg van ugyan, de a fullasztó párának nyoma sincs. Félni nem kell, a város a világ legbiztonságosabb helye. A tulaj bácsival például hamar összebarátkoztunk, miután még a második nap megnyugtatott, hogy Szingapúrban sosem kell félnem, mert biztonságban vagyok. Így zajlott a párbeszédünk:

– Magyarországon rossz a gazdasági helyzet?

– Annyira nem. Persze lehetne jobb is, de nem vészes. A politikusok korruptak, de hol nem…

– Hát itt – mondta a bácsi. – Ha elkapnak egy politikust, akkor nyissz! – és vágó mozdulatot tett az ujjával.

– Levágják a fejüket?! – hüledeztem.

– Dehogyis! – mondta a bácsi, rosszallóan. – Felakasztják őket!

– Hát, az se sokkal jobb.

– Nem, de legalább nincs korrupció. És a városban senki nem lop, minden tiszta. Ha drogot találnak nálad, akkor is felakasztanak. Alkoholt sötétedés után inkább egyáltalán ne fogyassz.

Ilyen lelkesítő információkkal vágtam neki a városnak. Ha a metrómegállóban ételt vagy italt fogyasztasz, 500 dollár a büntetés. Ha egy nő szól a biztonságiaknak, hogy valaki molesztálta, azt elkapják, és börtönbüntetésre ítélik, valamint megbotozzák. Rágózni nem szabad. Mindenhol táblák szólítanak fel, hogy jelents mindent, amit furcsának találsz. Ijesztő videókat játszanak le, ahol borzalmas dolgok történnek – például egy nő rosszul lesz a metróban, mert egy felelőtlen, beteg férfi pár órával azelőtt ráprüszkölt. Mindenütt tilalomfák és pánikkontroll. Mindenütt térfigyelő kamerák. Amúgy az emberek segítőkészek, és mosolygósak. De hogy ez nem a szabad Európa, az biztos.

Minden rettentően ki van világítva, néha túlságosan is. Érdemes megnézni Szingapúr fő nevezetességét, a Merliont. Ez a félig hal, félig oroszlán szobor a városállam szimbóluma, és rögtön a szívembe lopta magát, három dolog miatt is. Aki látta a cirkuszos Madagaszkárt, annak biztos beugrik, hogy a bolond francia rendőr oroszlionnak hívja Alexet. Nekem ez a szó annyira tetszett, hogy azóta én is oroszlionoknak hívom az oroszlánokat, és a merlion pont olyan, mintha ennek a testvére lenne. A másik dolog, ami miatt ő lesz az új totemállatom, az maga a tény, hogy egy hablegény-oroszlánról van szó. Mekkora királyság már! A harmadik ok pedig a magyar szó, a mer, mint bátornak lenni. Hát, ha valamire, nekem most pont erre van szükségem. Ha tetoválós fajta lennék, már varratnám is magamra.

A Press Szó olvasóinak országok és kor szerinti megoszlása:

Médiaajánlat

A merlion körüli sétányon rengeteg fényes, giccses turistalátványosság van. Pont ebben az időben mutatják be a fenntartható fényforrások kiállítását, és különböző szobrokkal, szerkezetekkel bombázzák a tisztelt közönséget. Szingapúr amúgy pont nem spórolós helynek tűnik – semmilyen szempontból –, úgyhogy nem vagyok biztos benne, hogy tényleg a környezettudatosság a fő indíték… Hanem inkább a magamutogatás. Kezdjük mindjárt a fénylő angyalszobrokkal, amik glóriája alatt fényképezkedni lehet, ha az ember kivárja a félórás sort.

Clarke Quay – színes pubok, ahol Ázsia egyetlen Hooters bárja is található. Éjszakánként a legtöbb fiatal itt veri el a pénzért (egy korsó sör 10 dollár).

Clarke Quay – színes pubok, ahol Ázsia egyetlen Hooters bárja is található. Éjszakánként a legtöbb fiatal itt veri el a pénzért (egy korsó sör 10 dollár).

Az epéskedést félretéve, a város tényleg gyönyörű, rendezett, az emberek segítőkészek, és mindenki beszél angolul. Igazi zengő-bongó metropolisz, időnként meghökkentő szünetekkel, de aztán minden folytatódik tovább. Kicsit talán sok a pompa, de egy kezdő ázsiai utazónak ez a paradicsom.

Egy dolog miatt örülök egyedül, hogy csak öt napig maradok itt: mert az árak is olyanok, mint a város – szédítőek.

Suhajda Annamária


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

Olvasd el, hogyan döntötte el SuhAnna, hogy Föld körüli útra indul:

Civicet hátizsákra cserélnék

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!