Szabadság csellóval-vonóval

A Londonban élő zentai csellistával, Mészáros Zsuzsannával beszélgettünk hazalátogatásakor

Akkor döntött a csellózás mellett, amikor kislánykorában megismerkedett a híres Marika-sorozat egyik kötetével, a „Marika a zene világában” című könyvvel. Acsellóhoz azóta is hű, bár, mint mondja: „Az egyetemen majdnem sikerült megutálnom a hangszeremet. Nagy teher volt számomra akkoriban a kényszer, hogy megfeleljek az iskolai elvárásoknak.” Zsuzsi, vagy, ahogy vajdasági barátai ismerik, Zsaklin jól tette, hogy kitartott a komolyzene mellett, mert ennek köszönhetően már két éve él Londonban. Esete nem hasonlít a hagyományos, nyugati munkát kereső diplomás fiatalok történetéhez, ő ugyanis nem kereste ezt a lehetőséget, inkább megajándékozta vele az élet.

Zsuzsi mögött: Clemence Hazael - Massieux - első hegedűs, francia; Agata Kubiak - második hegedűs, lengyel; Gyura Krisztina - brácsa

Zsuzsi mögött: Clemence Hazael – Massieux – első hegedűs, francia; Agata Kubiak – második hegedűs, lengyel; Gyura Krisztina – brácsa

Zentára egy párizsi fellépésről érkezett, ahol Avizo String Quartet nevű vonósnégyesével egy francia festőművész (Gilles Sacksick) tárlatát nyitották meg. Most dél-franciaországi turné következhet, majd Budapesten lépnek fel, az oxitán származású elismert zenész, Miquel Montanaro szervezésében. Az ősz folyamán pedig még London, és újra Párizs is szerepel a programjukban.

Az Avizo String Quartetnek ez a második felállása. Az első formáció hegedűsei egyszerre léptek ki, így hirtelen nagyot változott a zenekar arculata. A csere viszont előrelépést hozott számukra, most már megnyitókon, stúdiófelvételeken vesznek részt, önálló koncertjeik vannak. A zenekar művészeti vezetője, Stephane Tran Ngoc a London College of Music hegedűtanszékének vezetője, amelyben Zsuzsi is tanul, a jelenlegi tagok pedig az iskolatársai: lengyel, francia és magyar zenész lányok.

A MESSZIRŐL JÖTT EMBER NYUGALMÁVAL
mzs 2A középiskolát a ćuprijai Zenei Tehetségek Iskolájában végezte, majd az Újvidéki Zeneakadémia befejezése után szeretett volna kicsit kiszabadulni a megszokott környezetéből, ezért Pestre ment egy részképzésre. „Már Újvidéken zavart, hogy túlságosan be vagyok zárva az országba, a városba. Emiatt úgy éreztem, hogy nem tudnék itt tevékenykedni tovább, mert sok olyan tapasztalatot elmulasztanék, amiben csak külföldön lehet részem.” Mivel a diplomáját hivatalos formában akkor még nem kapta kézhez, így budapesti tartózkodása és tanulmányai meghiúsultak. Belevágott egy intenzív angoltanfolyamba, majd a nyelvtudás megerősítése végett néhány hónapot Londonban töltött az ismerőseinél. A csellót magával vitte, hátha akad valamilyen lehetőség, de konkrét tervei nem voltak még a jövőt illetően. Viszont hamarosan ijesztően felgyorsultak az események, és az új lehetőségek mellett már nem mehetett el. A Trinity College egyik zongoratanára egy kisebb fellépést, meghallgatást szervezett számára, ami után többen biztatni kezdték. Fel is vették afelkészítő szakra, onnan pedig a London College of Musicba került. Nemsokára egy rendszeres zenekari munka is adódott, ami által az anyagi gondjai is enyhültek.

„A messziről jött ember nyugalmával vettem részt a meghallgatásokon, és így is kezdtem meg londoni tanulmányaimat. Nagyon jólesett kiszabadulni az itthoni bezártságból, egyhangúságból. Eleinte persze nem volt egyszerű a helyzetem, a nyelvvel is gondjaim voltak még, viszont a hangszeres tárgyakkal nem volt semmi problémám. Az előadásokat rettentően élveztem. Az első tapasztalataim között van az, hogy a kollégák és a tanárok is pozitívan, szeretettel fordulnak felém. Erre itthon sajnos nemigen volt példa. Fél év után iskolát is váltottam, ahol megismertem a jelenlegi cselló-, illetve gambatanáromat, akit fantasztikus szakembernek tartok, de itt akadtunk rá a kvartett menedzserére is az iskola hegedűtanárának személyében.”

LONDON: BIZTONSÁG ÉS SZABADSÁGÉRZET

Zsuzsit – párkapcsolatát is beleértve – ma már minden az Egyesült Királysághoz köti, mégsem nevezi kitelepülésnek angliai tartózkodását, mert érzelmileg nagyon kötődik az itthoni dolgokhoz, a családhoz, a barátokhoz. Elmondása szerint mindig azon gondolkodik, mikor tud legközelebb hazajönni vagy hazajönne-e végleg.

„A londoni mindennapokat nagyon tartalmasnak, komplexnek élem meg. Sok a munkám, de jut idő a hobbijaimra is. Egy magyar néptánccsoport tagja vagyok és úszom is. Nagyon jólesik a biztonság és a szabadságérzet, ami ott körülvesz. Néha úgy érzem, hogy mostanában annak van itt az ideje, hogy beteljesüljenek az álmaim. Az áhított dolgok sorban megvalósultak körülöttem. De nem felejtem el, hogy az otthon töltött évek alatt lettem az, aki. Biztosan máshogy alakítanám az életemet, ha nem épp ide születtem volna. Az itthon megtanult szakmai és érzelmi dolgokból mindig tudok építkezni. Nagyon jó visszajönni a szülővárosomba.”

AJÁNDÉK GAMBA

Egy régi álma vált valóra, amikor alkalma adódott a barokk viola da gamba (ún. térdhegedű) nevű hangszeren játszani. Ez a különleges hangszer annyira elvarázsolta, hogy tanulmányai folytatásaként a barokk szakot választotta. Emellett abban a szerencsés helyzetben van, hogy tehetsége elismeréséül hangszergyűjtő tanárától, Peter Veltől megkapta a tanulóhangszerét.

„Volt csellótanárom szerint azok váltják gambára a csellót, akiknek a csellóhoz nem volt elég tehetségük, mert itt nincs szükség olyan pontos technikai tudásra és olyan fokú virtuozitásra, mint a modernebb irányzatokban. Ezért szerinte a gamba kevésbé értékes. Nekem más a véleményem, szerintem nagyon kevesen tudnak igazán jól barokk zenét játszani. A tanulóóra szinte nem is hasonlít oktatásra, hiszen szabadon kísérletezünk, próbálgatjuk a hangszereket, beszélgetünk. A barokk hangszerek és a zene szeretete, illetve a gyakori meghívások talán utat nyitnak majd számunkra huzamosabb franciaországi tartózkodásra is.”

SZABADAK, BÁTRAK – FELSZÍNESEK

Jelenleg egy zeneiskolában tanít, és egy kiszenekarért felel. Az angol szokásokhoz híven neki is vannak magántanulói. Az angol oktatási rendszerről elmondta, hogy a tanítás és a zenei képzés nem egységes, csak a vizsgázási rendszer, így gyakran előfordul, hogy egy-egy diák tudása foghíjas. Persze, sok jó dolog van náluk, például nagy hangsúlyt fektetnek a tanulók motiválására, a kreativitás fejlesztésére, viszont a rendszernek ott is bőven akadnak hibái.

mzs 3

„Az angliai fiatalok szabadabbak, bátrabbak, nyíltabbak, mint mi, de kissé hivalkodóbbak is. A szociális rendszer eléggé szigorúan ellenőrzi a 21 éven aluliak életvitelét, úgymint az alkoholfogyasztást, a dohányzást, sok az igazoltatás, motozás, és korán bezárnak a szórakozóhelyek is. Azt hiszem, alapvető különbségnek számít az angol és a vajdasági fiatalok között, hogy az átélt társadalmi viszontagságok miatt mi sokkal mélyebben megéljük, megérezzük a körülöttünk lévő dolgokat, míg az angol fiatalok felszínesebbek, könnyelműbbek.”

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010.05.16.

Mezei Zsófia

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!