„Lehetünk többek, de ne akarjunk annak látszani!”

Horváth Istvánnal, a szegedi Genéziusz Színház vezetőjével beszélgettünk

1888991_10203000995658920_1130640674_oPistu szerint a diploma csak egy papír, és a tehetség nem tanulható meg. Pistu szerint a gátakat lerombolni nem egyszerű dolog, de nem is lehetetlen. Szerinte a munka menetére kihatással van az is, ha a felek nemcsak kollégaként, de barátként is tekintenek egymásra. Pistu eme három pillérre helyezi a hangsúlyt, miközben erős kézzel igyekszik irányítani társulatát, a szegedi Genéziusz Színházat. Nemrégiben nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis csapata az elmúlt évad végén mutatta be Lynch/Pomerance ELEFÁNT/ember című drámáját, amely horrorelemekben sem szűkölködik. A színház ötödik évadát kezdte idén szeptemberben, ennek apropóján ültem le beszélgetni mindenki Pistujával, Horváth Istvánnal.

Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

– A szegedi színitanodában végzett csoporttársaimmal alapítottuk a társulatot 2011-ben. Mivel már az első előadásunk, a Rejtő Jenő drámáiból összeválogatott A tévedések összjátéka című bohózat is többszereplős volt, hívnunk kellett még embereket. Magán a néven, az Imprón nem sokat gondolkodtunk, és őszintén szólva, semmi hátsó eszmét nem takart. Mindössze annyi talán, hogy akkor még az Impro Művészeti és Oktatási Egyesülethez tartoztunk –  ma már azonban az Art-Tour Kortárs Összművészeti Egyesülethez –,  emiatt viszont sokan improvizációs színházként gondoltak ránk, amiről szó sincs! Az első évad után érett meg a döntés, hogy nevet kell változtatni. Egy laikus ismerősöm dobta be a Genéziusz nevet, utalva ezzel Szent Genéziuszra. (A legenda szerint Szent Genéziusz a színpadon ellentmondott Diocletianus császárnak, megtagadta a pogány hitet és esküt tett az egy igaz Isten mellett. A császár megkínoztatta és lefejeztette. Őt tartják a színészmesterség és a színészek védőszentjének – a szerk. megjegyz).

ELEFÁNT/ember - Sajtos Tamás és Gárdián Edit

ELEFÁNT/ember – Sajtos Tamás és Gárdián Edit

Volt valami elvárás, ami alapján beválogattátok a tagokat a társulatba?

– A Rejtő-előadás esetében tudtuk, kiket hívunk meg, hisz ismertük őket, közülük néhányan még ma is a társulat aktív tagjai. Nem sokkal később castingot szerveztünk, amelynek során komoly feladatokkal állítottuk szembe a fiatalokat – ennek elsődleges célja nem is a szűrés volt, hanem inkább az, hogy lássuk, mennyire bátrak. Nem állítottunk fel nehéz, embertpróbáló elvárásokat, hiszen első alkalommal, amikor az ember kilép a színpadra, természetes, hogy stresszes, gátakat épít maga köré. A felvételiztetők elvárásai csak még inkább megnehezítik, hogy az egyén kitárulkozzon, nekünk viszont pont az volt a célunk, hogy a gátak mögé lássunk. Remek példa erre Hajdú Róbert, aki annyira ideges volt, hogy remegett, izzadt a színpadon, azonban egy hónapra rá úgy kinyílt, hogy gyakorlatilag túlnőtt mindenkin. Fantasztikus tehetség, nagyon jó író és remek zenész, egy olyan mozgatórugója a csapatnak, akire bátran lehet építeni.

Nézzétek meg az ELEFÁNT/ember promó videóját:

Hányan maradtatok az eredeti társulatból?

– Ketten: Üllei Kovács Gizella Anna és én. Később folyamatosan csatlakoztak azok, akik ma a csapat keménymagja.

Mennyire hat ki a munkára, hogy nem mindenki végzett színész a csapatban?

– Egyáltalán nem, sőt! Számomra nem fontos a papír, szerintem ez az a szakma, amit a legjobban a színpadon lehet elsajátítani, nem az iskolapadban, könyvekből magolva. Egy kedves ismerősöm mondta egyszer, hogy a tehetség már akkor felvillan, amikor valakiben felmerül a gondolat, hogy ki szeretné ezt próbálni. A társulat tapasztaltabb tagjai ezzel tisztában vannak, és megértően, segítőkészen állnak a kezdők mellé a színpadon: felhúzzák őket, jó tanácsokkal látják el. És ezt még csak nem is lehet tanulni az akadémián!

Milyen a légkör a társulatban?

– Büszke vagyok rájuk abból a szempontból is, hogy nagyon könnyen fogadnak be új arcokat. Gyakorlatilag nemcsak színtársulatként, hanem baráti társaságként is működünk. Nincs rivalizálás, amely a legtöbb hasonló csoportosulásokat megrontja, és a helyenként megjelenő kisebb konfliktusokat is mindenki ésszerűen és megoldásorientáltan kezeli.

ELEFÁNT/ember plakát

ELEFÁNT/ember plakát

Hogyan néz ki egy átlagos munkafolyamat?

– Először is kiválasztjuk, hogy milyen darabot vinnénk színre. Az ötleten, bármit is választunk, egy-két hónapig még ülünk, hogy eldöntsük, valóban megéri-e belevágni. Majd első alkalommal olvasópróbát tartunk, amikor is a színészeket első kézből érik az impulzusok. Ezután beszélgetünk róla, felvázolok egy alapkoncepciót, majd elolvassuk még egyszer, hogy a színészek újra tudják értelmezni a hallottakat, olvasottakat. Majd elkezdődnek a próbák, a szőrözés, elmélyedünk benne.

Charley nénje:

Mennyire kapnak szabad kezet a színészek a próbák során?

– Változó, úgy érzem, elég sokszor. Nyilvánvalóan van egy elképzelésem, melyet az első próbákon felvázolok. Ezekben mindenki megtalálhatja azt, amit meg tud ragadni és saját magából felépíthet. Elsődlegesen önmaga készleteiből kösse magát a színész a szerephez!

Hogyan választjátok ki, mi kerüljön repertoárra?

– Fiatalokból, a világra nyitott emberekből áll a társulat, így szinte bármihez nyúlhatunk, amihez kedvünk tartja. Vannak gondolataink, álláspontjaink, véleményünk, amit el akarunk mondani. Persze figyelembe vesszük azt is, hogy mi a közönségigény – leginkább a vígjáték. Azt is játszunk. Nem azért, mert kell, hanem mert kedveljük.

Ugyanakkor szeretünk megbotránkoztatni, elgondolkodtatni is… A társulat maga is elég sokszínű, van aki jobban otthon érzi magát a vígjátékban, más a drámában, megint más a zenés darabokban, ezért változatos nálunk egy évad.

Hogyan éltétek meg az ELEFÁNT/ember premierjét?

– Fáradtan. (nevet) Nagyon féltem tőle! A szereplők és a háttérmunkások száma az elmúlt évek bemutatóihoz képest megnőtt. Több mint húsz ember munkáját kellett hónapokon keresztül összeegyeztetni, ami fárasztó volt és súrlódásokhoz vezetett. Ugyanakkor ezúton szeretném megköszönni a társulat megértését és emberségét, hiszen a konfliktusok ellenére is sikerült véghez vinni az előadást. Abból a szempontból is nehéz volt a munka, hogy nemcsak a téma, de a feldolgozás és a kivitelezés is eltért a korábbiaktól, mind a jelmez, mind a díszlet terén. Tartottam tőle, hogy bizonyos részletek, ötletek a valóságban is úgy fognak-e működni, mint ahogy azt én elképzeltem. Gondolok itt például az árnyjátékra, amely tökéletesen beleillett abba a keretbe, amelyet felállítottam, még ha ehhez alkalmazkodni kellett is a technikai feltételekhez. A bemutatón emberfeletti teljesítményt nyújtott a csapat. Igaz, hogy hosszú és fárasztó munka állt mögöttünk, vidám és kellemetlen pillanatokkal fűszerezve, de megérte!

Charley nénje - Sajtos Tamás és Jónás Anna

Charley nénje – Sajtos Tamás és Jónás Anna

Végül azt láttad a színpadon, amit szerettél volna?

– Nem teljesen, viszont nem is minden esetben ragaszkodtam a saját elképzelésemhez. Amit a darabbal közölni szerettem volna, azt a színészek tökéletesen megértették és átadták a közönségnek.

Az előadás mondanivalója és történetvezetése jelentősen eltér az eredetitől. Mi volt ezzel a célod?

– Az elefántember története, ahogy az egyik szereplő, doktor Treves is mondja, az emberré válás példázata. Ez az oka annak, hogy a címet is megváltoztattuk. Az igaz történet alapján készült mű valójában egy fontos kérdést feszeget: valójában ki a szörny? Az, aki elváltozással születik, vagy aki felhasználja más szenvedését saját céljai érdekében? Az egész a különbözőségekről szól, az érdekek egymásnak feszülésről. Arról, hogy az embert minduntalan befolyásolja a külső világ: a média, a politika, a társadalom. Ha pedig ennek ellentmondasz, akár a külsőddel, akár sajátos viselkedéssel, már nem is illesz bele a felállított és tökéletesnek vélt világba. Ez pedig frusztrációhoz vezet, mert egy olyan társadalomnak akarunk a részévé válni, amelyiknek egyszerűen nem tudunk. És ettől kezdve szörny lesz a féllábú, a szemüveges, a dagadt, a meleg és a többi… Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy ha őket szörnyeknek tekintjük, akkor a világon a szörnyekből van a több. A darab pedig pont arról szól, hogyan dobjunk le magunkról minden cicomát, mondjunk ellent az elvárásoknak és merjünk azok lenni, akik valójában vagyunk. Lehetünk többek, de ne akarjunk annak látszani!

Wass Albert/Kormorán – Csillag az éjszakában:

Hogyan találkozott John Merrick és a horror?

– Bár a darab tele van horrorisztikus elemekkel, mégis mind a párkák, mind a szellemlények, az Álmok Ura, Marilyn Manson, valamint a vér hozzásegít a darab és a mondanivaló elmélyítéséhez; elősegítik az impulzív élményt, a történet meg- és átértelmezését.

Hogyan fogadta a közönség?

– Mindenki annyit szűr le az előadásból, amennyit tud. Az előadásról eddig megjelent és hallott beszámolók alapján úgy látszik, érthető az üzenet.

Elnémulás - Hajdú Róbert és Horváth István

Elnémulás – Hajdú Róbert és Horváth István

A társulat maga mennyire tudta ezt az üzenetet átérezni, megérteni?

– Rengeteget beszélgettünk arról, hogy mi a darab mondanivalója, melyik jelenet és momentum mit akar kifejezni. Mindenki a saját karakteréhez keresett magyarázatokat, okokat a cselekedeteihez és viselkedéséhez. Voltak persze olyan pillanatok is, amikor egy-egy színész csodálkozva meredt motívumokra, mert nem értette az okát. Gondolok itt a vegyvédelmi maszkokra, amelyekről valóban nem teljesen érthető, hogy mit keresnek a darabban. Ennek magyarázata személyes élményből fakad. Egy szombat reggel késésben voltam, álmosan szálltam fel a tömött városi buszra, ahol állnom kellett. Telefonálni készültem, de beszédszerveim még nem teljesen álltak készen a használatra, ezért köhögtem egyet. Erre három utas úgy hátrált el mellőlem, mintha legalábbis leprás lennék! Ez a sok „gyógyíthatatlan” betegség gondolatának pánikszerű elterjesztésének hatása.

Mik a terveitek a következő évadra?

– Több is lóg a levegőben. Az ötödik évadunk főként kortárs ősbemutatókból fog állni. Kezünkbe került egy eddig még sosem játszott krimi-komédia, illetve Kőhalmi Ildikó lírai pszichogenezise, a Magánlabirintus. De van olyan is, ami szintén a horror műfajából születik majd meg, és egy igen merész gondolattal párosul. Sajátos atmoszférában, talán egy kissé a klasszikus Mesék a kriptából hangulatra fogja emlékeztetni a nézőt.

Charley nénje - (balról jobbra) Üllei Kovács Gizella Anna, Hajdú Róbert, Óbester Pál, Sajtos Tamás és Jónás Anna

Charley nénje – (balról jobbra) Üllei Kovács Gizella Anna, Hajdú Róbert, Óbester Pál, Sajtos Tamás és Jónás Anna

Aki szeretne csatlakozni a társulathoz és szívesen kipróbálná magát a színpadon, bátran jelentkezzen Pistunál e-mailben vagy telefonon!

e-mail: geneziusz.színhaz@gmail.com

telefon: 06 70 226 4648

Fotók: Bakos Patrícia, Paizs Melinda Adrienn, Nógrádi Claudia Anna

The following two tabs change content below.
Annus Szabolcs

Annus Szabolcs

Több éve foglalkozom már újságírással; keresetlen kezdőként készítettem kósza kritikákat a Képes Ifinek, mostanában pedig pártatlan publikációkat vetek papírra a Press Szónak. Ugyan nem vagyok hivatásos és az iskolapadon még mindig sűrűbben körmölök, mint a gép előtt, mégis, azt kell mondjam, ez azért több, mint hobbi. Jah, egyébként Zentán születtem, túl rég, hogy emlékeznél rá vagy említésre lenne érdemes, és még facér vagyok (ha bárkit is érdekelne).
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!