Szeletek az V. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválból

Ősznyitó kultúrsverc

A kultúrcsempészek védőpajzsai

A kultúrcsempészek védőpajzsai

Egyik határátlépés sem egyforma, állapítom meg félálomban. Az utasszállító furgon ajtaja kinyílik, tessék, kérem, kiszállni, sétáljon át egy másik sávba, az ön úti okmánya nem uniós. Nem ellenkezem, csak vacogok a napkeltétől vöröslő röszkei oldalon, s békésen tűröm, ahogy a retikülöm tapogatja a szigorú tekintetű vámos. Hogy van-e bejelentenivalóm? Hogyne volna! Csak nyúljon a kis rekeszbe is, kedves tiszt úr, ott tartom a csempészárut, van ott vers meg esszé, és néhány kósza dallam, tessék csak elvámolni, amennyit lehet, mert egész hétvégén a maradékkal seftelek, nem titkolom!

„Indul a sínbusz, csökken a nimbusz!”

Már a reggeli kávé mellett dicsekedni kezdek. Mesélek, és fontoskodok, hogy van egy fesztivál, amikor az ősz visszahajlik a nyárba, amikor Szeged és Szabadka összeér, amikor a sört is a megafonnal hangosítva kortyoljuk, és kétlépésenként művészetbe ütközünk. Tudja, persze hogy emlékszik, hisz tavaly is ódákat zengtem már erről, elhiszi, hogy a kultúrcsempészet igazi foglalkozás, s belenéz a nyitányba, csak lehessen már másról is pletykálni.

A Meander együttes

A Tóth vendéglő előtt már mozgolódik valami. Szállingóznak a költők, szaladgálnak a szervezők. Begyűjtöm a fesztiválozásra feljogosító pecsétem, mosolygok a sziákra, osztogatom a puszikat. Hirtelen elkezdődik az őrület, a Meander muzsikájának ritmusára lépdel a sínteknős. Odavonzza a tekinteteket a sok díszes teknőspajzs, a szomszéd ház lakója kihajol az ablakon, megállnak a turisták, odasereglenek a buszra várakozók. Felolvasások váltják fel a balkáni melódiát: Szálinger BalázsBenedek MiklósNémeth ZoltánVáradi Nagy Pál, mindegyikük többször sorra kerül megunhatatlanul. Majd elindul a karaván, élén a bűvészköpenyes sínbusz-varázslóval, bevesszük a vagonokat, folytatódik a móka. Az öreg sinó hol nótáktól cseng, hol baritonoktól bong. Röszkéig Zoran Ilićszerepel, magyar hangja Barlog Károly. A határon szerelvényt cserélünk, közben Torma Béla szolgáltat talpalávalót, a tisztek mosolyognak, a kalauz sebesebb kultúracsempészésre szólít fel, s a cirkuszi mutatványosoknak tetsző csempészcsapat sikeresen költözik át az ezüstnyílra. Folytatódik, ami abba sem maradt, a kevés női felolvasók egyike, Erdős Virág olvas, verseit szerb nyelven Ződi Erna tolmácsolja.Szombathy Bálint nem csak verssel kedveskedik, Áttörés című videoperformanszát élőben láthatják az érdeklődők. Őt követi az Áfra JánosRoginer Oszkár páros, váltásként a Meander húzza tovább, kézről kézre jár a csempészpogácsa, a csempészszmoki meg a csempészkeksz.

Németh Zoltán

Szálinger Balázs

Roginer Oszkár Áfra-fordítást tolmácsol

Szabadkára érve már mindenki ismeri a másikat. Néhány pihentető percig a vasúti restiben borzoljuk a kedélyeket, majd egy kis kalauzolás után séta indul a 2K (azaz Kosztolányi Dezső és Danilo Kiš) nyomában. Beindult ez a fesztivál is, fújjuk ki magunkat Timivel egy barna csapolt meg egy sangría takarásában. Vacsora mellett már hírhedt hahotáim is felszabadulnak, vajdasági magyar C-vitaminná avanzsálok, majd sietősen továbbpezsgünk a Studio 11-be. Hangulatos ez a szabadkai romkocsma, a régi, magas mennyezetű ház nappalija kiállítóterem, a hálója koncerthelyszín. Az esti programdömpinget a budapesti Tóth Kína Hegyfalu nyitja, végsikításukra megérkezik Aaron Blumm, s megnyitja Lakatos István képregény-kiállítását. Később a szegedi Médeia fiai formáció veszi birtokba a színpadot, fülbemászó akkordjaik az udvaron csevegőket is lötyögésre kényszerítik. Jó ez az idei, nyugtázom, majd sorban állok még egy italért.

„Indul a sínbusz, zöldül a mirtusz!”

Reggel két szelet cipiripis kenyérre is szükségem van ahhoz, hogy a nyakamba vegyem Szabadkát. Pótolva a tegnap kimaradtakat délelőtti városnéző túrára indulunk. Zsinagóga, gimnázium, városháza, általam sem hallott történetek, meglepő históriák. Majd egy rövid kitérő, napfürdőben mártózunk egy kávéházi teraszon, az asztal körül Kosztolányi-legendák keringenek, a költők pelinkovácot isznak, s nagy bödön gyermekkor-ízű eurokrémekről ábrándoznak.

Torma Béla

Szombathy Bálint performance előtt

Még néhány látnivaló, majd újból az állomás felé vesszük az irányt. Tömegesebben vagyunk, meg karikásabb a szemünk, de Béla Sajnosbatár számain erőre kap a legfáradtabb kultúrcsempész is. A nyikorgó ezüstnyíl megtelik, Barlog Károly olvassa az első útravalót, a Wooden Ambulance akusztikus verzióban varázsol csodát, Teofil PančićMarton László TávolodóDejan MatićNagy Ildikó Noémi, mind-mind előadják műveiket, többségük szövegét szerbül és magyarul is tolmácsolják.

Teofil Pančić

Hogy mégis hogyan lehetséges több mint három órán át utazni Szabadkáról Szegedre, most is homályos. Az adott helyzetben talán nem is érdekelt. Mert aki hangszert talált, muzsikálni kezdett rajta, aki ismerte a szöveget, éneklésbe fogott, s a mikrofonból újabb és újabb versek szóltak: Dragana Mladenović, és Siniša Soćanin a határőrök elől sem rejtegették szövegeiket.

Dragana Mladenović felolvas

Kiállításmegnyitó a Studio 11-ben

A délutáni káosz este a Jazz kocsmában folytatódik, a szabadkai Wooden Ambulance itt már teljes legénységgel üzemelve bújtat bugit az elmacskásodott lábszárakba. Néhány órányi világmegváltó csacsogás után búcsút intünk, s már hazafelé azon gondolkodom, mit is mesélek el Neked az egészből, hogyan is írom le azt a sok kalandot, miként is fogalmazom meg az összefoglalhatatlant. Hisz még nem is szóltam Dezsőről, a fesztiváltacskóról, meg sem említettem a kacajok fakasztóját, le sem fényképeztem az örvénylő verssorokat. De majd jövőre eljössz Te is, hozol egy kis csempésznivalót magaddal, s együtt sverceljük a kultúrát nemcsak Szegedtől Szabadkáig.

 

Bemutatkozunk:Koccanás helyett: koccintás a sínbuszon Hölgyeim és Uraim! Önök most a Szeged–Szabadka útvonalon zötykölődnek az Ezüstnyílon vagy Ezüstszamáron, ahogyan a helyiek hívják a régió mitologikus alakját, a sínbuszt, mely se nem vonat, se nem busz, hanem a kettő kutyuléka. De úgy is asszociálhatunk, hogy vegyes pálinkát mondunk vonat helyett, természetesen a házi fajtából. Azzal, hogy a pálinka nem a síneken, hanem az utasok ereiben csörgedezik vidám csermelyként a célja felé.A sínbuszt az egykori Jugoszlávia kapta kárpótlásul Németországtól a második világháború után. S akkoriban talán senki sem gondolt még arra, hogy egy napon ez a mára szinte hősies küzdelemmel gördülő járgány irodalmárokat, zenészeket, képzőművészeket, művészbarátokat, magyar és szerb kulturális krémet és szószt fog szállítani Szegedre és Szabadkára.A fesztivál hivatalos neve: Szeged–Szabadka Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál. Az utazóinkat elsősorban – laza képzavarral szólva – a színvonalas őrület vonzhatja a szabadkai és a szegedi restikhez. A sínbuszfesztivál az utópia párlatából leszűrt minőségi pálinka (örök toposzunk!), melytől néhány órára, napra együtt bulizhatunk magas hőfokon. A sínbusz kárpótlásként került a térségbe, a fesztiválunk pedig alternatíva azzal a rossz közérzettel szemben, mely képes bomlasztani a jószomszédi viszonyokat. A kultúrcsempészet metaforája a kultúra túlélőivé teszi a fesztiválozókat: a 90-es években a csempészet volt az egyik túlélési eszköz a háborúba züllő Jugoszláviának. Számunkra a kultúra lett a csempészet tárgya, a túlélés eszköze. Ugyanakkor távol áll tőlünk a sznob és önelégült népoktatás. A mi esetünkben a kultúra olyan, mint a koccintás: érdemes részt venni benne, odatartani a saját poharunkat is.2008 októberében indult el az első dugig telt sínbuszunk Szegedről Szabadkára. Két Szegeden élő ex-jugoszláv zombi poéta ötletelte ki az eseményt, s egy fiktív egyesület (szatírIKON) fedőneve alatt keltette életre a fesztivált a szegedi Reök, valamint a szabadkai Lifka mozi társszervezésével. 2009-ben megalakult a szegedi bázisú SÍN-tér Kulturális Egyesület, amely azóta is a fesztivál magyarországi fő szervezője. 2009–2011-ig a szabadkai Symposion Egyesület, 2012-től a Szabadkai Íróközösség a fesztivál szerbiai fő szervezője.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2012.10.24.

The following two tabs change content below.
Mészáros Anikó

Mészáros Anikó

Mindenfélét írok, ennél is többfélét olvasok, s legaktuálisabban lelkesen vizsgálódok a cigányság irodalmának színes terepén, jelenleg Zentán, de sokszor máshol (szívesen időzök az Újvidék-Szeged-Pécs háromszög csúcsain). Kedvező csillagállás mellett tavaszra az újvidéki BTK magyar tanszékének mester szakos diplomáját tarthatom a kezemben. Addig is irodalmi és zenei eseményekről adok számot, művészinterjúkkal, zenészportrékkal rukkolok elő, s fesztivál-beszámolókkal ingerlem az érzékszerveket.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!