Hazai SZINekben

SZIN-foltok a szegedi nyárutóról

Egy ismerősöm szerint a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) olyan, mint egy falunap. Szerintem meg ez a fesztivál leginkább egy búcsú és egy szabadtéri koncert keverékére hasonlít. Nem vagyok nagy fesztiváljáró, de az augusztus 27. és 30. között lezajlott SZIN valahogy nem emlékeztetett a mega-giga összeurópai parádékra, sem a sárban fetrengős poprock hepajra, de még a pszichedelikus szippancspartykra sem.

A helySZIN

Bár a Partfürdőt ismertem, a pontos útvonalat nem. A Belvárosi hídon kóricáló ittas fiatalok azonban remek útjelzőként működtek, míg el nem vesztem a feljáró alatti lépcsők és ösvények szövevényében. Végül biztonsági őrök, rendőrök és ajvékoló tinik között jutottam el a konténerben székelő jegyárusokig. A hírekből hallott nulladik napi többórás várakozás nem ismétlődött meg, de így is türelemmel kellett lennem, hogy a jól megérdemelt sajtójegyemért átirányítsanak valahová a hátsó bejárathoz, ahol egy kis felvilágosító tanfolyam kíséretében végre elkapthattam.
Mivel a fesztivált egy kempingszerűségben tartják, meglehetősen rendezett a helyszín. A Tisza-part egyedi hangulatot árasztva, teljes pompájában visszatükrözte az éjjeli fényben úszó várost.

szin 16 - totál

Kitaposott ösvények helyett betonozott járdák, toi toi WC-k helyett valódi mosdók voltak.
Amúgy a búcsús hasonlattal nem csak a bevezető szöveget akartam színezni, valóban volt dodzsem és billegő hinta is. Utóbbi elég eszementnek és félelmetesnek tűnt (körülötte a hányásfoltok pedig undorítónak). A vizes gumicsúszdán leginkább tizenévesek szórakoztak, a léggömb pedig csak biztonságos magasságig szállt fel.

szin 10 - jatek

szin 2 - légballon

szin - vidampark

Voltak babzsákfotelek, random módon szétszórt ülőalkalmatosságok és mindenféle bolondos helyszín. Akik nem aludták át a napot, azok kipróbálhatták ezeket, esetleg bóklászhattak a civil faluban, ahol különféle társadalmi szervezetek képviseltették magukat. Sőt, még Rétvári Bence államtitkár is ellátogatott, és nem is ő volt az egyetlen politikus arrafelé. Láttam a volt LMP-s nagybajszút (Vágó Gábor), meg két jobbikost, akik így, háromnegyedes gatyóban inkább kiöregedett tiniknek tűntek, semmint nemzetmentőknek.

NagySZINpad, kisSZINpad

Habár a SZIN többfelől is megkapta a kritikát, hogy idén nem volt híres külföldi fellépőjük, ez nem teljesen igaz. Becserkészték például a drum and bass rajongók körében jól ismert Pendulum zenekart, akiket a nagyközönség leginkább a Tarantula (magyar változatban Terézanya) című számukról ismerhet.

szin 3 - pendulum

A másik húzónév az Example volt, akik tavaly robbantak be a Changed the way you kiss me című számukkal. Erről a fajta zenéről kevésbé a fesztiválozásra, inkább egy hosszabb autóútra, gomolygó ködfelhőkre, miniszoknyás csajokra, vakufényes ritmusra és elmosódó vodkás poharakra asszociálok…
A külföldiek közül én leginkább Sheyla Bonnick és Star Jam Session zenéjére buliztam, akik Boney M slágereket adtak elő. Jót röhögtem, mikor egyik ismerősöm „legyapotszedőzte” őket. Meg is kaptam a büntetésemet, mert egy idióta belekötött a sapkámba.
A viszonylag visszafogott külföldi sztárfelhozatalért cserébe elhozták nekünk a hazai könnyűzene minden élő és mozgó szereplőjét az Irie Maffiától kezdve Zoltán Erikáig.

szin 8 - irrie

Úgy tűnik, Magyarországon már a fesztiválok világában is érződik a hazai termékek előnyben részesítése… Ezzel csengett össze a Quimby, vagyis Varga Livius erőteljes kiszólása a nagyszámú közönség előtt. Arról beszélt, hogy átadják a terepet a fiatal tehetségeknek, akiknek szükségük van a támogatókra, vagyis zenekedvelő rajongókra. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy látogassák a fesztiválokat, a koncerteket, így éltetve a magyar popkultúrát. Persze az ő közönségüknek nem kellett biztatás, ahogy a többi híres együttesnek, így például a Magna Cum Laudének sem. Mi sem volt stílusosabb, mint az, amikor megérkeztem Szegedre súlyos batyukkal felszerelkezve az utcán bandázó tinihordák között, a Tisza túloldaláról felhangzó fesztivál himnusza: „Színezd újra, színezd újra!”

A felsoroltak mellett nem hiányozhat egy valamirevaló magyar fesztiválról Lovasi András sem, aki már nem is tudom, hány formációt élt túl. Most a Csík zenekarral lépett fel, akik meglátogatták a Magyar Villamos Művek interaktív kamionját – mondom én, hogy volt itt minden – és tádámm!, megtudták, hogy a paksi atomerőmű nélkül elsötétülne az ország. Ha nem tudnánk, hogy az új atomerőmű építése korunk egyik legnagyobb port kavart politikai botránya, talán nem is lenne ilyen zavaró a fesztiválon körülötte csapott hercehurca.

Varga Liviusz (Quimby)

Varga Liviusz (Quimby)

Mező Misi (Magna Cum Laude)

Mező Misi (Magna Cum Laude)

Lovasi András (ezúttal Csík zenekar)

Lovasi András (ezúttal Csík zenekar)

Dance sátor: őSZINte tombolás

A koncertek éjfél után, de maximum egykor véget értek, majd ezt követően a fesztivál-időszámítás könyörtelen törvényei léptek életbe. Akik csak az aktuális banda meghallgatására látogattak ki, lassan elszivárogtak, a helyiek pedig rövid kóricálás után valamelyik zenei sátorban kötöttek ki. Ilyenből pedig volt bőven, még a Hosszú fekete haj című nótát is hallottam felcsendülni, de voltak retro-, diszkó- és egyéb, számomra ismeretlen zenei stílusokat felvonultató sátrak is. Mi leginkább a két nagy dance arénát céloztuk meg, amelyek olyanok voltak, akár anno Zentán a Népkertben. Mindenféle dj-k keverték a motyót, közülük Dj Gyurex nevét volt a legkönnyebb megjegyezni, de rajta kívül a pult mögé állt Dj Sterbinszky, Bárány Attila, és még sok más ismert kollégájuk.
Aki esetleg még nem látott fesztiválozó átlagembert, azt el kellett volna hozni ide egy tanulmányútra: a diszkósátrakban olyan furcsa embertömeg képviseltette magát, hogy az csuda. Ennyi zavaros tekintetet, belőtt frizurát és bolondos ruházatot régen láttam egy helyen.
A tánchoz nem sok rásegítés kellett, hiszen a lemezlovasok olyan őrült mértékű ritmust kevertek az amúgy is borzasztó ütemes trance zenékhez, hogy az embernek elég volt belendíteni a kezeit és máris vitte magával a lendület. Tagadhatatlan, hogy maradtak emlékei a legendás magyar tánckultúrának, mivel itt olyan denszölést nyomtak le az emberek, hogy az valami mesés. De ne csak dermedt agyú, dülledt szemű alakokra gondoljunk, hiszen törékeny tizenéves kiscsajok is nagyon keményen mozogtak. Nehéz volt kiszabadulni a buliból, viszont hajnaltájban már csak punnyadás volt a legtöbb sátorban, így egy üres medence gyomrában kötöttünk ki, a silent discóban. Ha eddig nem értettük, miért kárhoztatják a mai fiatalok szórakozási szokásait, ez lehet rá a bizonyíték. Annál antiszociálisabb dolgot nehéz kitalálni, hogy mindenki fejére nyomnak egy állítható frekvenciájú fülhallgatót és beeresztik bulizni a tök üres tánctérre. Persze aki részt vesz a játékban, az hozzászokik az „élményhez”, kívülről azonban rendkívül szürrealisztikus látvány a látszólag zene nélküli vonagló testek látványa.

szin - silent

SZINültig telt poharak, SZINes kajáldák

Aki üres gyomorral érkezett fesztiválozni, választhatott ízlése szerint, ugyanis a fesztivál egyik főútvonala úgy festett, mint valami gasztrofalu. Hosszú sorban húzódtak a büfék, tetszetős külsővel és bohókás elnevezésekkel. Minden második helyen kenyérlángos volt kapható, természetesen kürtőskalács és fornetti, de olyan újdonságok is mint a „töltött zokni”. A magyaros mellett mexikói fogások, amerikai hot dogok, parázson sült hamburgerek látványa nyűgözött le. Ha legközelebb eljutok és pénzem is lesz, végigeszek mindent… :)
Az italok között is hódítottak a magyaros ízek. A legkülönbözőbb borászatok kínálták a terméküket a jól ismert fabódékban. Fröccsöt is lépten-nyomon kevertek. A bor mellett nyomult a pálinka is, a lehető legnagyobb pomádéval kínálták a kisüstiket. Természetesen mindenféle hagyományos és divatital is volt, a nagy slágerrel, a fényvodkával is találkoztam. Pénztárcabarát volt az italkínálat, diétás kólát háromszázötven forintért kaptam. Az alkoholos italok árai is kettőszáz körül kezdődtek és ezerig terjedtek.

szin 12

SZINtézis

Bevallom, kétségek gyötörtek, vajon ott-e a helyem a SZIN-en, hiszen egyedül voltam, öregnek éreztem magam ehhez, ráadásul a menő sajtójegyet is az utolsó pillanatban oroztam el… Amíg sajtós magányomban jártam a helyszíneket, nem voltam különösen feldobva, de miután összefutottam pár régi cimbivel, jól elhülyéskedtünk, és mindezt egy hajnali rögtönzött karaokéval fejeltük meg – így végül csak elkapott a hangulat.

Ez egy korrekt, fiatalos nyári rendezvény volt, megfelelő alkalom, hogy jól érezd magad, de nem történtek csodák, nem ficánkolt rózsaszín napfény a sörhabban, és nem járt át a szeretet, ha meghallottam egy vadidegen részeg gügyögését. Felfedezhettük viszont a világnak néhány új színét, amik tarkábbá tették az idei nyarat.

szin-30-720x480

                                                         (Kattints a képre további fotókért!)

(fotók: www.szin.org)

The following two tabs change content below.
Takács Rajmund

Takács Rajmund

A nyolcvanas évek közepén születtem, amikor jók voltak a disco zenék és Tom Cruise is fiatal és normális volt. Lassan nyolc éve próbálok újságíró lenni, amit a gunarasi Hírharangnál kezdtem. Talán a motivációm volt rossz, azt hittem így majd könnyebb lesz csajozni... Miután nem jött be, azóta legfőbb célomnak a vajdasági magyar paraszt-munkás népség szellemi felszabadítását tartom.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!