Szivacsok a fővárosban

Az Árok-programosok budapesti szerkesztőségekbe mentek tudást lopni

kepzes 7A rovatunk által felfedezett újságírók számára 2 napos budapesti képzést szerveztünk augusztus 23-án és 24-én. A magyar főváros jeles szerkesztőségeit látogattuk meg, hogy betekintést nyerjünk az ott folyó munkába, és első kézből kapjunk információkat a médiaházak kiemelkedő szakembereitől. A tudnivalókat szivacs módjára próbáltuk magunkba szívni, hogy az év folyamán kiereszthessük a Képes Ifi lapjain. Utunkat a Zsemberi János által vezetett topolyai Sat-trakt cég támogatta, akik szívesen álltak Árok Ferenc újságíró-utánpótlást felkaroló törekvése mögé. A szerkesztőségekben tapasztaltakról szóló összeállítást – a program szellemiségét követve – csapatmunkában alkottuk meg.

INDEX – Ahol nem alszanak

Ha valami, hát az online napilapok tükrözik igazán a 21. századot: szinte követhetetlen iramú információáramlás, másodpercenként frissülő hírek, betű, kép, hang, videó, stressz, verseny, könyöklés, soha le nem álló munka, mobil- és internetfüggőség. Vajda Gábortól, az index.hu főszerkesztő-helyettesétől a tavaly augusztusi Zenta melletti képzésünkön már nyerhettünk némi betekintést az internetes újságírás valóságába, ezúttal azonban hús-vér közelségből mutatta meg munkahelyét. A kb. 50 fős szerkesztőség az óbudai Flórián udvarban fészkel, ami nem más, mint egy modern és tágas irodakomplexum, szökőkúttal és miegymással.

Idegenvezetőnk egy pillanatra sem teszi le okostelefonját. Nem is csoda: aznap mint ügyeletes szerkesztőnek az ő feladata volt az egész szerkesztőség felügyelete. Ha egyetlen fontos hír is kicsusszan a kezükből, és előbb jelenik meg a konkurens portál felületén, az nagyban az ő felelőssége is. Negyedóránként ellenőrzi az oldal látogatottságát, a vezető cikk épp a 6700. olvasónál jár negyedóránként, ami igen kiemelkedőnek számít. „Közepesen olvasottnak könyvelünk el egy cikket, ha negyedóránként kétezren olvassák” magyarázza Vajda „..de például egy földrengésről szóló hír esetében ez a szám elérheti a húszezret is. Na, ilyenkor le is fagy az index.”

A szerkesztőségben is körbesétálunk. Az internet állandó közelsége, a szakadatlanul kattogó billentyűzetek és a kinti világ állandó ébrenléte nyugtalanító. Ez nem az az idilli, Nyugat-féle újságírás, ami nem csupán tájékoztat, de nevel és felemel, ami frappáns és átgondolt, és amiről mi, „árokosok” álmodozunk, vagy legalábbis én álmodozom. Bár kénytelen-kelletlen el kell ismernem, hogy az online lapoké a jövő, mégsem látom a különbséget egy ilyen újság szerkesztősége és egy hernyócsavargyár között.

lllés Eszter

MAGYAR HÍRLAP – Szerkesztőségcsere pillanatok alatt

Egy frissítő kávészünet után egy országos napilaphoz indultunk látogatóba. Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese fogadott minket és szánt ránk idejéből közel két óra hosszat, hogy töviről hegyire bemutassa a szerkesztőséget. Nagy vonalakban felvázolta az újság történetében bekövetkezett fontosabb eseményeket, elmesélte, hogyan vált a baloldaliként induló kiadvány jobboldalivá szinte egy pillanat alatt, s miként alakult ki a jelenlegi újságírócsapat, mely nap mint nap hírek után kutat. Majd aprólékosan kiveséztük az elfoglalt újságíró napirendjét, (a reggeli lustálkodástól a késő éjjeli hajtásig), végigvettük, hogyan jut el egy cikk az olvasóhoz, hány idegen szó fér meg egymás mellett egy mondatban, és így tovább. S hogy az elméletet valami kézzel fogható is kövesse, rovatról-rovatra jártunk. Lenyűgöző csapatjátékot láthattunk, melyben mindenki figyel a társára.

kepzes 8A hírlap épületében található az Echo Tv stúdiója is, így két legyet ütöttünk egy csapásra. Ott épp a hírműsor ment élőben, így csak csendben figyeltünk, óvatosan lestünk be a nyitott ajtókon.

Útravalóul zsebünkbe csúsztattunk egy utolsó gondolatot: az igazi újságíró mindennapi betevője a klasszikus próza, olvassunk Kosztolányit, Móriczot vagy Mikszáthot, hiszen a mesterfogások ott vannak a magyar irodalom legjobbjainak a soraiban, s belőlük lehet a legtöbbet meríteni!

Mészáros Anikó

MAGYAR NARANCS – Létezik-e újságírás politika nélkül?

Szeretném naivan hinni, hogy igen, de a kétnapos képzés alatt szinte minden téma politikába torkollott. Független sajtótermék pedig már csodaszámban sem fordul elő. Hiába, akinek pénze van, mindene van, újságja is. A politikai pártok többsége vesz magának egy lapot, szebben mondva támogatja, a pénzre manapság nagyon is rászoruló médiumok pedig kénytelenek eladni a lelküket és az adott pártot szinte csak jó színben feltüntetni. Akár reálisnak is nevezhető pesszimizmussal mesélt nekünk az újságírás és a heti lapok helyzetéről Vári György, a Magyar Narancs újságírója.

Az igencsak liberális szellemiségű politikai-kulturális hetilap a magyar rendszerváltás idején jött létre. Az alapítók szavaival élve anarchoid és radikális jellegű újság akkoriban nagy port kavart. Új színt, új stílust, szókimondást, radikalizmust és szabadszájúságot hozott a magyar politikai és kulturális életbe. Igaz, hogy ebből a kialakult arculatból mára már sokat vesztett, de azért én szívesen olvasom.

Vári szerint a hetilapolvasók a médiafogyasztók ínyencei. Egy hetilapot ma már nem hírszerzés céljából olvasnak, hanem inkább a részletekre, a dolgok hátterére és a miértekre kíváncsiak.

A beszélgetés során az nagyon megütötte a fülem, hogy a publicisztikában Kosztolányi és Ady óta senki sem alkotott igazán újat, és hogy a publicisztikai szövegek minősége sokat csökkent, és keveseket is érdekel.

Hogy visszakanyarodjak az egész politikai maszlaghoz, csak annyit, hogy én ezt a világot képtelen vagyok átlátni, megérteni a jobbosokat meg a balosokat meg a rengeteg zsidózást, na, meg úgy őszintén, annyira nem is érdekel. Lehet, a szavazójogomról is lemondanék, ha tehetném…

Szőke Timea

MAGYAR NEMZET – Az első leütésig vezető út

A Magyar Nemzetnél Tóth Szabolcs Töhötöm fogad minket, aki újságíró szakon tanított, valamint nemrég fejezte be az „Első leütés – gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek” című könyvét, melyből mi is kaptunk két tiszteletpéldányt. A könyv az alapoktól indít, és aki valóban komolyan gondolja, hogy újságíró lesz, innen könnyen hozzájuthat néhány nélkülözhetetlen információhoz. Tóth Szabolcs szerint nem elég a tehetségre hagyatkoznunk, nagyon sok minden megtanulható. 2003-ban egy ösztöndíjjal sikerült eljutnia az USA-ba. Elmondása szerint az amerikaiak nagyobb hangsúlyt fektetnek a továbbképzésre, Magyarországon viszont „a szerkesztőségben tanulsz.” A probléma ezzel kapcsolatban, hogy gyakornoki programot egyre kevesebben indítanak, ez most náluk sem aktuális téma. Mielőtt körbejárjuk a szerkesztőség kisebb-nagyobb termeit, még néhány szó a Magyar Nemzetről. A lapot 1938-ban alapították, és jelenleg konzervatív jobboldali napilap, 40-50 ezres példányszámmal. Körülbelül 70-80 dolgozója van. A különböző rovatokban melyeken áthaladunk (belpolitika, külpolitika, gazdaság, kultúra, sport…) csörgő telefonok, félkész cikkek és ki-be járkáló emberek nyüzsgésében néhány szóval ismertetik munkájukat. Érdekesség az a pici szoba, a „névnélküli” részleg, ahol néhányan (történészek, jogászok, szociológusok stb.) azon dolgoznak, hogy háttérinformációkat gyűjtsenek az újságíróknak. A pörgés, amit ebben a két napban tapasztalunk, itt sem marad el, de ettől még izgalmasabb és életszagúbb az egész. A külpolitikai részleg az, ahol legtovább időzünk, bár ez sem tart tovább 7-8 percnél. Talán azért is olyan figyelemfelkeltő, mert itt igazán fanatikus embereket találunk, akik rengeteg tudást halmoztak fel az évek során, és bizonyos területek szakértőivé váltak. A térképen mindenkinek megvan a maga kis territóriuma, ahonnan begyűjti a híreket. Ismét csörög a telefon, látszik, hogy itt tényleg nagy munka folyik, és lassan nekünk is ideje továbbállnunk.

kepzes 6Miklós Éva

POLLNER – Elvérzik a minőségi újságírás az online oltárán?

Tegye fel a kezét az, aki olvas online kiadványokat, újságokat, blogokat, netán fönn van valamelyik közösségi oldalon. A lelkünk mélyén mindannyian szakavatottnak tartjuk magunkat, ha napjaink web-használati szokásaira terelődik a szó. Olyanokból viszont, akinek szaktekintélyét ország-világ(háló) elismeri, nos, belőlük kevesebb akad. Pécsi Ferenc szabadúszó blogger, a netes világban használatos nevén Pollner, már akkor blogot írt és értekezett a médiáról, kommunikációról, marketingről, amikor Magyarországon még azt sem tudták eszik-e vagy isszák az internetes véleménynyilvánítás ezen fajtáját. 2004 óta nagyot fordult a világ, hvg-s munkássággal a háta mögött Pollner írásaira a mai napig kíváncsi a közönség. Szemezgessünk az előadáson elhangzottakból:

miben különbözik az online újságírás a nyomtatottól?

A print szférában dolgozó újságíró dicsekedhet ugyan többezres példányszámmal, de aligha követheti nyomon, hogy konkrétan az ő cikkét hányan olvasták. Nem így a web esetében, ahol statisztikailag pontosan kimutatható egy-egy írás nézettsége, hogy az olvasó meddig időzött az oldalon. Pollner az angol Telegraph újság extrém példáját hozza fel, ahol a hipermodern szerkesztőségben hatalmas monitorokon követhették nyomon a látogatottságot az ott dolgozók. Ez talán túllő a célon, de mindenképp hasznos, ha a mellét döngető újságíróról kiderül, hogy a kutya sem kíváncsi a cikkeire.

óvatosan az olvasottsági mutatókkal

Ha csak a számokkal operálunk, szomorú kép rajzolódik ki előttünk: az olvasókat leginkább a bulvár és a sport érdekli, a háromezer karakternél hosszabb és a gondolkodásra, elemzésre késztető írások kihullanak a rostából. Másrészt a látogatottsági mutatók piszkos machinálása is torzít. Tenyésznek például az olcsó tartalomfarmok, ahol a legkeresettebb kulcsszavakra silány minőségű írások tömkelege keletkezik, hogy a cikkekbe belinkelve minél jobban pörgessék az oldalt, javítsák Google-helyezését. A módszer könnyedén kiküszöbölhető lenne, hiszen a Google-nak tudomása van róla, mégis szemet huny felette.

hogyan írjunk a webre?

Felejtsük el, hogy elindulunk Ádámtól és Évától, s a cikk végén majd ott a csattanó. A cikk elején röviden összefoglaljuk a lényeget, és így haladunk a kevésbé fontos információk felé. A rövid kifejtés után még alaposabban kibontjuk a témát úgy, hogy a cikk végére már nem tartogatunk semmilyen lényeges mondanivalót, mert nagy eséllyel addig nem jut el az olvasó. Ez a cikkfelépítés teljesen másfajta gondolkodásmódot igényel, mint a nyomtatott sajtó, de agyunk átállítható rá.

Csillik Blanka

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2012.09.12.

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!