Tanácsok sorskovácsolóknak

„A sorsodról Te döntesz, a Te kezedben van…” – Pályaválasztási tanácsadó képzést tartottak középiskolásoknak

Újfent június. A végzős diákok ballagási nótája messze elhallatszik. Jövőjüket már eldöntötték. Lesznek köztük orvosok, közgazdászok, kutatók, tanítók és világutazók. Milyen tényezők befolyásolhatták választásukat? Lényegi kérdés lehet ez számodra is, amennyiben elsős, másodikos vagy harmadikos középiskolásként olvasod e sorokat, hiszen a következő esztendőkben a te válladra is ránehezedik majd a pályaválasztás súlya.

sz 2Emlékezz vissza, mi szerettél volna lenni óvodás korodban! Most mosolyogsz, ugye? Jót nevettek egymás gyermekkori elképzelésein azok a tanulók is, akik pénteken és szombaton részt vettek a Zentai Ifjúsági Iroda és a Zentai Ifjúsági Szervezet önkéntesei szervezésében megtartott karrier-tanácsadáson az ifjúsági iroda termében. A helyi Fényszárosi Évának például a kukások munkája tetszett gyerekként leginkább. Úgy gondolta ugyanis, hogy azok hetente csupán egy napot dolgoznak. „Amikor elmeséltem édesanyámnak, miként képzelem el a jövőmet, és azt meg is indokoltam, ő felvilágosított. Így tudtam meg, hogy a szemétszállítók mindennap másik környékről viszik el a hulladékot.” Sőregi Szabolcs szervező űrhajózni akart, Berze Angéla érettségiző óvodásként traktorista lett volna, Tandari Szabina előadó buszvezetői állásra pályázott, Gordán Julián adai adminisztrátor pedig egy időben készült rocksztárnak, meg gyümölcsnek a Jogobellában. Egyedül Julián álma nem változott meg, ma is gitáros egy rockbandában.

„Persze hamar letettem a traktorista-elképzeléseimről – mesélte Angéla –, attól a pillanattól kezdve az orvosi hivatás érdekel. Nekem már döntenem kellett. Szegedre jelentkeztem. A felvételi űrlapra elsőnek az orvosit írtam be, utána a fogorvosit és végül a kutatóbiológiát. A beteggondozással először az elsősegély-tanfolyamokon találkoztam, azóta tudatosan erre a pályára készülök. Még nem ismerem a felvételi eredményét, de már belekukkantottam az elsőéves könyvekbe.”

A céltudatosság az egyik előfeltétele a pályaválasztás beteljesülésének, az informáltság azonban a legmegfelelőbb szakma megtalálásának az alapja. Tájékozódni kell a lehető legtöbb tényezőről, elsősorban a képességekről, a saját értékrendünkről, elhelyezkedési lehetőségekről. Utána kellene figyelembe venni más szempontokat is. „Hiába keresel több pénzt, mint amennyi a megélhetésedhez kell, ha nem szereted azt a munkát, amit végzel” – figyelmeztették a hallgatóságot az előadók.

Téged mi befolyásol a döntésnél?

Berze Angéla saját bevallása szerint azért készül orvosnak, mert úgy gondolja, hogy a doktori karriert más szerepekkel is könnyedén összehangolhatja, amelyeket a nők életük során vállalnak. A környezete véleménye ezzel szemben az, hogy fogorvosnak kellene tanulni, akkor biztosan nem dolgozna éjszakánként. Fogorvos vagy fogszabályzó szakember szeretne lenni Fényszárosi Éva is. Őt azonban a biztos megélhetés, valamint a külföldi munkahely lehetősége motiválja. „Érdekes, hogy mindig akartam fogszabályzót, de eleinte nem mutatkozott szükség rá, később meg nagyon drága volt. Ellenőrzésekre ennek ellenére rendszeresen jártam. Így találkoztam ezzel a hivatással. Habár a fogorvosi szak az egyik legköltségesebb egyetemi képzés, nagyon remélem, hogy állami támogatással végül mégis befejezhetem. Vonz az is, hogy elismert, megbecsült szakmám legyen” – mesélte nekünk Éva.

Tandari Szabinát az életéből kiragadott élmény ösztönözte, amikor jelentkezett a rendőr- és katonatiszti akadémiára. „Édesanyám egyedül nevelt fel bennünket. Napról napra szembesültem a kitartásával. Ugyanez a bizonyítási vágy inspirál engem is. Emellett azt is figyelembe vettem, hogy az akadémia elvégzése után biztosan lesz állásom. Úgy gondolom, jól informált vagyok a kérdésben, mivelhogy rengeteget beszélgettem rendőr ismerőseimmel, és az akadémiai életbe is betekintés nyertem már” – hallottuk Szabinától. Az előtte lévő példa befolyásolja leginkább Kőrösi Ágotát is, aki bátyja munkáját ugyan nem, de az abból adódó utazási lehetőséget első helyre teszi a döntésekor. „A testvérem informatikus, szinte mindig úton van. Én angol nyelvet szeretnék tanulni, de semmiképpen sem akarok tanárként dolgozni. Inkább lennék fordító vagy tolmács. Amerikába látogatnék el, meg Európa más országaiba is. Hobbim a tánc, a pörgés, ilyen munkát is képzelek el magamnak.” Otthoni példából indul ki az a stoppos is, akit Adáról Zentára tartva, útközben vettem fel. Az adai Műszaki Középiskola tanulója, magasépítészeti szakra jár. „Egyedül a magasépítészet érdekel, Szabadkán szeretnék tovább tanulni. Tetszik benne, hogy nemcsak házakat tervezünk, hanem mondjuk hidakat is. Már az általános iskolában megkedveltem a műszakit, most néhány osztálytársam grafikai rajzait is én készítem. Délután pedig a testvérem házát építjük.”

De mi a helyzet azokkal, akik már lediplomáztak, hiszen ők jobban átláthatják a helyzetet. Sőregi Szabolcs elsődleges vágyára, a programozói matematika szakra nem nyert felvételt, a közgazdasági egyetemen viszont állami költségvetésen tanulhatott, hát elvégezte a marketinget szakot. Csajkó Gabriellát, egy másik előadót főként a baráti társasága befolyásolta. „Mindenki közgazdaságit választott, s mivel nem is tudtam pontosan, mit szeretnék, sodródtam az árral. Ha ma kellene döntenem, valamilyen művészeti ágazatra mennék.”

sz 3Végül én is megosztanám veletek, mi alapján döntöttem annak idején. Vágyam az, hogy egyik percben még fogalmam se legyen arról, hol leszek a következő pillanatban. Ez vonzott legjobban az újságíráshoz. Amennyiben lehetőségem lenne rá, mégis változtatnék. Mivelhogy egyik tanárom szavai ma is csengnek a fülemben „Közgazdasági, jogi, orvosi és számos másik diplomával mindig lehetsz újságíró, de újságírói végzettséggel sosem fogsz dolgozni például jogászként.” Ha ezt a szempontot ismertem volna, biztosan közgazdasági karra jelentkezek.

Vidékünkön a legmeghatározóbb szempont a költségek. Sokan vannak, akik több szakra jelentkeznek, de legtöbben végül azt az egyetemi képzést választják, amelyiken állami támogatással tanulhatnak. Ez pedig azért nem szerencsés, mert ellentétbe kerülhet azzal, amire legelőször figyelmeztettek az ifjúsági iroda aktivistái: „Szeretned kell azt, amit csinálsz.”

A neked való hivatás

Mielőtt pályát választasz, gondolkodj el az alábbi tanácsokon:

Vedd figyelembe az érdeklődési körödet! Ne érdekeljen például, hogy egy szakmát tipikusan női vagy egyértelműen férfias hivatásnak tekint a társadalom! Legjobb példa erre Tandari Szabina esete. Habár egyre jellemzőbbek az egyenruhás hölgyek, mégis meglepődünk, ha rendőrnőt vagy katonanőt látunk.

Gondolt át a képességeidet! Ha kiváló nyelvérzékkel rendelkezel, lehetsz nyelvtanár, fordító, tolmács. Ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy közgazdász, építész, gépészmérnök váljon belőled, csupán a nyelvérzék mellett közel kell állnod a számok világához is.

Állítsd fel a saját értékrended! Tételezzük fel, hogy nálad a család került első helyre! Ne válassz olyan szakmát, ahol sokat kell utaznod! Legyél például tanár, így délutánonként, téli, nyári szünetben a családoddal lehetsz!

Mérd fel a munkaerő-piaci helyzetet! Kérdezd meg ismerőseidet, akik szintén hasonló munkakörökben tevékenykednek, hol és hogyan kaptak munkát! Tájékozódhatsz továbbá álláskereső hirdetéseken, internetes portálokon, a nemzeti munkaközvetítő irodában, vállalatoknál.

Ismerd meg a szakmát valós élethelyzetben! Elküldheted az életrajzodat olyan cégeknek, intézményeknek, szervezeteknek, amelyek a számodra szimpatikus végzettséggel másokat is foglalkoztatnak. A szakközépiskolákban legtöbbször van kötelező gyakorlati idő, ez azonban nem kizáró ok arra, hogy még több időt tölts el aktívan a jövendőbeli hivatásod tanulmányozásával.

Tájékozódj a képzési és karrierlehetőségekről! Talán ez a legnehezebb pont. A tapasztalat azt mutatja, sokszor úgy választanak a továbbtanulók iskolát, hogy először a helyszínt, a várost jelölik meg. Másodlagossá válik, hogy mit tanulnak, ha például Szabadkára vagy Szegedre mehetnek egyetemre. Igyekezz ezt elkerülni! Helyezz más szempontokat előbbre! Készíts összehasonlítást minden felsőoktatási intézményről, amelyben megfelelő szakképesítést szerezhetsz! Szempontok lehetnek a kapott elméleti és gyakorlati tudás, tanulmányi költségek, ott-tartózkodás és utazási kiadások. Ugyanakkor érdeklődhetsz arról is, hogy az egyes vállalatok mennyire becsülik meg a megszerzett oklevelet. Ezek legtöbbször a magánegyetemeknél okozhatnak gondot. Valahol hallottam például, hogy informatikusi állásra kerestek szakembert, de már a hirdetésben feltüntették, hogy nem fognak alkalmazni olyan dolgozót, aki egy bizonyos, szabadkai kirendeltséggel működő magyarországi főiskolán diplomázott.

sz 1

Önképzési lehetőségek

Ahogyan a jó pap, úgy az utcaseprő is holtig tanul. Ha úgy érzed, e kettő között van az általad választott hivatás, ez az állítás rád is igaz. Közismert, hogy az ügyvédeknek állandóan kísérni kell a törvények változásait, s mindig az újak szerint érvelni. A folyamatos önképzés, továbbtanulás szükségessége mindenkire vonatkozik, aki érdemben szeretné végezni munkahelyi feladatát. Rendben, de hol képezze magát? Például nem formális képzéseken, korszerű oktatási technikával megszervezett tanfolyamokon. Ilyen volt például ez a karrier-tanácsadás is Zentán. A legfontosabb, amire ez a kétnapos kurzus igyekezett megtanítani a fiatalokat, hogy ne féljenek részt venni hasonló képzéseken. Igyekezz hát te is mindig egy lépéssel előrébb lenni, mint a többiek!

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2012.06.20.

Szarvák Gabriella

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!