Zentán is átdübörögtek a Tankok

A Tankcsapda turnétemető zentai koncertjéről jelentjük

DSCF1734

A Tankcsapda életem meghatározó zenekara volt, anno 1995 felé. Sokáig tartott a “szerelem”, de aztán szép lassan szétmaradtunk. Számomra mindig is az első négy lemez marad az etalon, ennek ellenére évekig tudtam csemegézni az ezt követő lemezekről is. Jó tíz éve váltak szét útjaink, mivel nem éreztem már, hogy hozzám szólnak, de örültem mainstream sikereiknek. Aztán az utolsó lemez, a Mi a fasz van? ismét felkeltette érdeklődésemet, pedig több pillanat is volt, amikor már azt hittem, végleg különváltunk.

DSCF1732

A zentai Tankcsapda koncert mindenféleképpen olyan eseménynek ígérkezett, amit kár lett volna kihagyni. Az otthoni körülményekhez képest igen borsosnak számító 10, a helyszínen 12 eurós belépő felvetette bennem a kérdést, hogy vajon hány jegy is fog elfogyni, ki az, aki a belépő ára ellenére is el fog jönni. Mikor azonban megláttam az egykori Zeppelin klub sarkán heverésző-söröző suhanc brigádot, egyből lazábban éreztem magam. Végre valami történik, és az ráadásul: fasza! Jó vajdasági hozzáállással, persze sikerült lekésnem a The Southern Society, és a Helland fellépését is. De mit tegyek, ha egyszer szombaton is este nyolcig dolgozom… Na jó, én nem, de sok barátom igen. Még be sem mentem az ajtón, de már elújságolták az ismerősök, hogy a „hangzás gyilkos, az előzenekarok pedig marha jók” voltak. Mondjuk ebben nem is kételkedtem. Southernék az egyik legjobb banda a környéken, másrészt nem gondoltam, hogy Csapdáék előzenekarnak valami haknit hoznak magukkal. Mire bekecmeregtem, a közönség már hangosan kántálta a zenekar nevét, a terem pedig szépen megtelt emberekkel.

10370609_783026015041816_215489688_n

The Southern Society, fotó: Gere Orsolya

Lukácsék egy rövid intro után tankként robbantak a színpadra, engem pedig több meglepetés is ért, mivel jó néhány körből kimaradtam az utóbbi években. Először is a Voltam már bajban, majd elég lazán rántották elő az olyan klasszikus mocskos (számomra igazi „csapda”) dalokat, mint a Ki csinál rendet, Kapd be a horgot, Jönnek a férgek, Enyém vagy, Tudok egy munkát. Ami engem meglepett, hogy Lukács végre elhagyta a rappelős stílusú éneklést, és a dalokat ismét azon a gyönyörű Lemmyt idéző rekedt hangján darálta, ami miatt (többek között) sokan megszerették a bandát. A hangzás valóban kiváló volt, és kompromisszummentes, a tagok pedig igazi underground old school farmer mellényekben nyomták, amolyan „vissza a gyökerekhez” stílusban. Ezzel mintha elhatárolódásukat szándékozták volna kifejezni sok más most futó magyar zenekartól, akik mint a tévelygő bárányok, a rock helyett a politikába ártják magukat az utóbbi években.

DSCF1730

A buli a koncert elejétől a végéig tartott, a több korszakot felölelő repertoár pedig segített túltenni magamat az olyan dalokon is, mint a Be vagyok rúgva, Fiúk ölébe a lányok, Ez az a ház, vagy a zenekart a tömegmédiába is besegítő Mennyország Tourist, amelyeket már önszántamból sajnos képtelen vagyok meghallgatni. Jól esett egy kis lazulás a sok ugrabugra közben, felcsendült a Lopott könyvek is. A közönség életkora 15-től 45-ig terjedt, akik végig tomboltak, jól érezték magukat, és a szokásos ünneprontók is nyugodtabbak maradtak ezúttal. Jó volt látni, hogy olyan szemetet fújt össze a szél, akik már régen találkoztak, és mindenki számára kellemes volt ez a kis ünnep. Az első sorokban körülbelül negyven fok lehetett, a színpadon szerintem ötven, így Lukács és Sidi izzadtságban fürödtek. Szinte csodálkoztam, hogy bírják. Jahhh, igen… Ez volt az első alkalom, hogy Sidit láttam Cseresznye helyén, és mondhatni nem jött rosszul a vérfrissítés. Úgy néztem, nagyon élvezi a szerepét, és becsületesen játszotta a régi Csapda témákat is. Ameddig a Zanzibárból teljesen kilógott, addig a Tankcsapdában úgy tűnik, teljesen otthon van.

Talán a Rock n roll rugója lehetett az utolsó dal, majd a zenekar a ráadásban lenyomta minden időnk legtökösebb rock dalát, ami ugye a Legjobb méreg, majd jött a korai remek, a Félre a tréfát. A dal közben kaptunk egy kis ízelítőt az Éjszaka részegen haza dalból, majd sajnos a koncertnek vége lett.

DSCF1731

A Tankcsapda ezután úgy eltűnt, mintha rakétából lőtték volna ki őket, és már éjfél előtt üres lett a terem. Marha jó buli volt, és miután többeknek meséltem róla, sajnálták, hogy nem jöttek el. Ez a koncert nagyon sok régi rajongónak bejött volna, és elégedetten tértek volna haza, csakúgy, mint én.

nyaralothelep

Fotók: Almási Éva

Az eseményt itt harangoztuk be!

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.