Amikor megtudtam, hogy Dr. Jane Goodall Magyarországra látogat, azonnal szereztem egy jegyet a június 16.-i, budapesti előadására. Nagyon izgatott voltam: Dr. Goodall az egyik legismertebb és legnépszerűbb csimpánzkutató, és hihetetlen életutat járt be. Érettségi után elvégzett egy titkárnő tanfolyamot, majd a kenyai antropológus és természettudós, Louis Leakey titkárnőjeként került a Gombe-patak partjára, Kenyába. Itt kezdte el tanulmányozni a csimpánzokat, és ezekből a megfigyelésekből kerekített PhD dolgozatot a Cambridge-i Egyetemen – igen, anélkül, hogy előtte bármilyen egyetemi diplomát szerzett volna (ezt rajta kívül mindössze hét embernek engedte meg eddig a neves egyetem).
Bár a fent leírtak alapján úgy tűnhet, csupán egy véletlenen múlt, hogy Jane Goodall csimpánzkutatóvá vált, valójában már tízévesen tudta, hogy Afrikába szeretne menni – tudtam meg az előadásának bevezetőjéből. A kis Jane-t annyira lenyűgözte Tarzan története, hogy közölte édesanyjával, egy nap ő is csimpánzok között fog élni. „Tarzan a rossz Jane-t vette el” – mosolygott Goodall.
Az előadás további része azonban ezúttal nem a csimpánzokról szólt, hanem Dr. Goodall legújabb könyvéről, A remény magvai címűről. A világhírű etológus figyelme ugyanis a fenntarthatóság, az őserdők és a génmódosított élelmiszerek felé fordult. Bevallom, először csalódott voltam, hogy nem a majmokról fogok hallani (ugyanis elmulasztottam elolvasni az előadás témáját, csak gondolkodás nélkül lecsaptam a jegyre); de aztán olyasmiket tudtam meg, amiket mindenkinek tudnia kéne – megpróbálok itt összegyűjteni pár fontos tényt (biológus, orvos, gyógyszerész olvasóinkat arra kérem, nézzék el nekem az esetleges pontatlanságokat; csak egy szegény bölcsész vagyok, akinek így sikerült feldolgozni a hallott információt. Szívesen fogadom viszont a korrekciót!)
Dr. Goodall először arra hívta fel a figyelmet, hogy túl sok húst eszünk, és a húsipar csak úgy tud lépést tartani a megnövekedett húsigénnyel, hogy erdőket irt ki, hogy legelőket alakíthasson ki a helyükre. Az egyre magasabb marhalétszám másik nagyon káros következménye, hogy általuk minden eddiginél több antibiotikum kerül a levegőbe, amit viszont mind belélegzünk – teljesen hozzászoktatva ezzel a szervezetünket. „Az antibiotikumok kora lejárt” – fogalmazott Goodall igen drámaian.
Ezután a génkezelt élelmiszerekről volt szó: veszélyesek, károsak, jelöletlenek, és az Európai Unió fontolgatja, hogy beengedi őket. Hogy mennyire ártalmasak az ilyen zöldségek, gyümölcsök és gabonafélék, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az állatok nem hajlandóak elfogyasztani ezeket. Dr. Goodall beszámolt egy kísérletről, amelyben egészséges disznókat két csoportra osztottak: az egyik génmódosított eledelt kapott, a másik organikusat. Az előbbi csoport tagjai néhány hónap után teljesen legyengültek, rendszeresen hánytak, kicsinyeik nagyobb számban születtek halva. Patkányokkal is folytattak hasonló kutatásokat: a génmódosított élelmiszerrel táplálkozó patkányokban két év alatt majdnem akkora tumor fejlődött ki, mint az állat maga.
Mi a megoldás? A helyi termelők támogatása, az ő termékeik megvásárlása. Igen, az organikus alma drágább, mint a szupermarketekben kapható – viszont, mivel kevesebbet veszünk belőle, nem is romlik ránk, és biztosak lehetünk benne, hogy teljesen egészséges.
De mégis hogy hihet Jane Goodall abban, hogy felvehetjük a harcot a multik ellen, hogy megállíthatjuk a génmanipulációt, az erdők kiirtását, a fajok pusztulását? Egy percig sem kételkedik benne. Hogy miért? Mert szerinte ilyen az ember természete: sosem adja fel.
Illés Eszter
Legutóbbi írásai: Illés Eszter (összes)
- Mindig csak azok a gyerekjogok… - 2015-09-13
- Miért nem vagyok már feminista? - 2015-08-27
- Tarzan valódi felesége - 2015-06-01
- Katolikus vagyok, azért még elfogadsz? - 2015-01-22
- Beadandóírás bölcsészmódra 35 pontban - 2014-11-05
Srb
Eng