Hat terhessége fulladt kudarcba, amikor államilag kötelezték a nőket a szülésre

Egy erdélyi magyartanárnő pokoljárása Ceaușescu abortusztörvényének idején

Egy magyartanár, egy erős nő, egy anya, egy menekült. Egy feleség, akinek besúgó volt a férje, és ő erről nem tudott. Egy nő, aki csak anya szeretett volna lenni. Kedden és szerdán Dancs Rózsa Pokoljárás – Sorsok az egykori romániai abortusztörvény idején című könyvének bemutatójára került sor Vajdaságban. Kedden a magyarkanizsai Nagy-Sagmeister Borászat borkóstoló termében Varga Gabriella budapesti újságírónő kérdéseire válaszolt a romániai származású Kanadában élő vendég, szerdán pedig a Zentai Alkotóházban Sarnyai Laura pszichológus vezette a beszélgetést. Utóbbi alkalomhoz volt szerencsém, ahol Laura főleg arról faggatta az írónőt, honnan merített erőt a megpróbáltatásaihoz.

Dancs Rózsa és Sarnyai Laura

Dancs Rózsa és Sarnyai Laura

Nem is tudom, hogyan kezdjek neki ennek a témának, nehéz a könnyű kis lelkemnek, holott még nem is tartozom az édesanyák táborába, hogy igazán át tudjam érezni. Talán kezdem az est végével, mégpedig azzal, hogy maga a szerző sem tudta besorolni saját könyvét, hiszen egyszerre önéletírás és vallomás, de ugyanakkor egyértelműen a női irodalomba is beletartozik. Olyan könyv, ami után az ember nem biztos, hogy nyugodtan alszik. És olyan, amire azt hinnénk mi, akik ilyen dolgokat nem éltünk át, hogy csak egy jól megrendezett filmben történhet meg ilyen. Ez viszont a 70-es és 80-as évek romániai Ceaușescu-éra valósága volt. Ezen belül is a 770 Decree-abortusztörvény borzalmaira mutat rá: nemcsak a lelki, hanem a fizikai szenvedésekre is. Kendőzetlenül: nevekkel, adatokkal, valós emlékekkel. Mégis az a közhelyszerű, ám örökérvényű üzenete az estnek, hogy soha nem szabad feladni, küzdeni kell és keresni a jót mindenben.

Pokoljárás: 1966, 770-es dekrétum

Romániában 1966-ban lépett érvénybe az a dekrétum, amely betiltotta az abortuszt. Minden nőnek kötelessége volt minimum négy (később öt) gyermeket szülni, vállalniuk kellett a gyermeket mindenáron azoknak, akik nem töltötték be a 40. életévüket (1972 után ezt kitolták 45 évre). Papíron természetesen voltak kivételek: ha valaki örökölt betegségben szenvedett vagy ha a terhesség például vérfertőzés által jött létre. Ilyen esetekben az anya megszabadulhatott magzatától. A valóság viszont nem ezt takarta. A nemi erőszak úgy házasságon kívül, mint azon belül is előfordult. A 25. életévüket betöltött fiatalok vénlányoknak számítottak, ha nem szültek még gyermeket, s ezért gyermektelenségi adót kellett fizetniük. Ez egyaránt vonatkozott a nőkre és a férfiakra is. Bármilyen szexuális védekezés ismeretlen volt az országban, ráadásul az ilyen jellegű könyvek olvasása államellenes bűncselekménynek számított. Az ezt követő években a normális szaporulaton túl kétmillió ember született az országban. A nem kívánt terhességekbe több mint tízezer nő halt bele. Ezen felül kb. huszonötezer gyermek maradt félárván. Ceaușescu egy múlt és identitás nélküli generációt akart létrehozni, amely haláláig szolgálja őt és ezt a nemzedéket a félárva dekrét-gyermekekben látta. Mindezt fokozta, hogy a Ceaușescu-rezsim korlátozta az élelem- és az energiaellátást, mert az államfő a külföldi államadósság teljes visszafizetése mellett döntött. Ún. fejadagokat szabtak ki, amit az emberek vagy megkaptak, vagy nem. Ha nem, akkor az út mellett vadászták a zsengébb csalánleveleket, hogy legalább valamivel meg tudják etetni a gyerekeket. Tejtermék csak a csernobili atomkatasztrófa után került a polcokra, amikor már senki nem mert hozzányúlni. A folyamatos stressz a friss anyukáknál azt eredményezte, hogy elapadt a tejük, nem tudták mivel etetni gyermekeiket, ezért sokszor a csecsemők a kukában vagy az út mellett végezték. Áram és melegvíz hiányában előfordult, hogy az újszülöttet egy hónapon át nem tudták megfürdetni.

Dancs Rózsa magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként dolgozott Sepsiszentgyörgyön 1987-ig, mielőtt két kisgyermekével, elhagyta Erdélyt. Katinka és Tamás nehezen jöttek a világra. Rózsának nyolc terhessége volt, ebből két gyermeke született. Az írónő az est alatt elmesélte a számára legmegrázóbb vetéléseit.

dancs 5

„Ez a kölyök megfulladt!”

Az egyik ilyen megrendítő esetekor koraszüléssel, hét hónapra szülte meg kisgyermekét. A délutáni első szoptatásnál nem kapta el a kisbabáját, majd az egyik nővér így ordítozott a folyosón: „Ez a kölyök megfulladt! Józsika, jöjjön gyorsan, cserélje ki az oxigénpalackot!”, csak remélni tudta, hogy nem az övéről van szó, de mégis: Rózsa babája oxigén hiányában megfulladt az inkubátorban. Mint utólag kiderült, a férje nem adta át az orvosnak a gondosan előkészített hálapénzt, mert állítólag elfelejtette.

„Még piheg a vesetálban, még nem dobták ki.”

Egy másik terhességét is csupán csak a hetedik hónapig tudta kihordani. Rózsa koraszülései visszavezethetők a települések közötti ingázásokra. Saját városában nem kaphatott munkát, mert nem akart kötélnek állni, vagyis besúgó lenni. A folyamatos ázás, átfázás, fárasztó utazások nem kedveztek a terhességeinek. Ez alkalommal is már a hetedik hónapban megindult a szülés. Miután észhez tért a kórteremben, az első kérdése természetesen az volt, hogy mi van a kisbabájával, mire a válasz csak annyi volt: „még piheg a vesetálban, még nem dobták ki”. Placenta praevia lépett fel (a placenta elfedte a méhnyakat), így nagy vérveszteség érte, ráadásul a gyermek rendkívül pici volt. Rózsa férje telefonon rendelte el, hogy a gyermeket ne tegyék inkubátorba. A szülésznő csak ennyit mondott: „Ki tudja, mennyi bajuk lenne később egy ilyen koraszülöttel”. A főnővér megerősítette, hogy a férj kérésére, azt jegyezték be, a gyermek halva született. Mint később kiderült: amennyiben halvaszületettként regisztrálták az újszülöttet, nem szerepelt csecsemőhalandósági statisztikát rontó adatként.

dancs 3

„Engedték elvérezni és meghalni”

Az írónő sok olyan esetet látott, amikor valaki nem kívánt terhességgel kórházba került és már olyan állapotban volt az otthoni abortusz kísérlet miatt, hogy a fertőzése elkerülhetetlenné vált. Természetesen nem vallotta be, milyen technikával élt, illetve, hogy ki segített neki ebben. A kolozsvári kórházba például erős vérzéssel került be egy a változókor küszöbén álló román nő. Mint kiderült, állapotos volt, de nem tudott róla, hogy elhalt magzatot hordoz magában. Ekkor már nyolc gyermekes édesanya volt, pedig a törvény mindössze négyet írt elő kötelezően. Mivel mind az orvosok, mind a rendőrség hiába faggatta a történtekről, nem tudott választ adni, ezért hagyták elvérezni és meghalni.

„Nem voltam hajlandó egy-két-három kísérlet után sem Securitate-besúgónak állni. Nem tudtam persze, hogy az én férjem már régi munkás ott.”

dancs 4

Az írónő két gyermekének világra hozásában Dr. Pachota Gyula segítette. Tamás hatodik próbálkozásra jött a világra. Rózsa semmiképpen sem szerette volna, ha egyke marad, ezért újból a gyermekvállalás mellett döntött. A következő várandósága viszont elhalt terhesség lett, elveszítette a magzatot. A rendőrség behívatta, és amikor beért, bilinccsel várták. Hosszú órákig faggatták, mire elfogadták, hogy nem önszántából vetett véget várandóságának. Ez a jelenet is csak egy jól megrendezett színjáték volt, hiszen saját férje jelentette fel a Securitaténál. A megfélemlítés a gyermekek megszületése után sem szűnt meg. Tamást több romániai szakember is szívátültetésre javasolta, amely után kíméletes életmóddal talán megérhet néhány évet – vélték az orvosok. Amikor sikerült eljutniuk Budapestre, hogy a gyermeket kivizsgáltassák, kiderült, hogy Tamásnak semmi baja. Rózsa elmondása szerint mindez azért történt, mert nem sikerült beépíteniük őt besúgónak. Úgy érezte, házastársi kapcsolata egy olyan sziget, ahová elmenekülhet az állam elől, ahol szabadon elmondhatja bánatát, sérelmeit, észrevételeit. Nem tudta, hogy mindeközben férje legjobb informátorává vált.

Kanada, ahol csak egy idő után lett jobb minden

Rózsa az ausztriai menekülttáborban eltöltött közel egy év után gyermekeivel kivándorolt Kanadába, 1988 óta Torontóban él. Tanárként eleinte romániai magyar szaklapoknak írt neveléssel foglalkozó cikkeket, diplomáját mesteri fokozatként fogadták el. Tanulmányait könyvtárszakkal és számítógépes ismeretekkel bővítette a Seneca College-ban és a Torontói Egyetemen. Ezt követően évekig köz- és iskolai könyvtárakban dolgozott. Mindeközben segített első férjének kijutni Kanadába, annak ellenére, hogy sosem bánt jól Rózsával, aki még akkor sem sejtette, hogy a férfi besúgó. A gyerekek érdekeit helyezte előtérbe, mondván: apára is szükségük van. Miután a férj kinn a jólétben nem akart dolgozni, ráadásul terrorizálta a gyerekeket és a feleséget, Rózsa úgy döntött, nem tűr tovább. Amikor fény derült rá, hogy kiknek dolgozik a férfi, ideg-összeroppanást kapott. A férj később visszaköltözött Romániába. Rózsa ekkor ismerkedett meg a zombori születésű, de már régen Kanadába emigrált Telch Györggyel, akiben nemcsak megbecsülhető férjre, hanem megfelelő apamintára is lelt. Később Györggyel Sigma, illetőleg Kaleidoscope Publishing néven megalapították könyvkiadói vállalkozásukat. Ezzel egy időben, 1998-ban indította útjára Rózsa a Kalejdoszkóp című, kétnyelvű, magyar-angol kulturális folyóiratot, amelynek főszerkesztőjeként 2010-ben elnyerte a Budapesten székelő Szervátiusz Alapítvány Szervátiusz Jenő-díját. Több mint harmincöt könyvet szerkesztett, saját magyar és angol nyelvű írásai több antológiában is megjelentek, némelyik esszéjéért díjazták mind az Egyesült Államokban, mind otthon.
A könyv tulajdonképpen kétfajta női sorsot mutat be: az egyik oldalon azokat, akik nagyon szeretettek volna gyermeket, de a körülmények nem tették számukra lehetővé, a másikon pedig a kényszerből, nem önszántukból szülők tábora áll. Rózsa erről a kettősségről mesélt: szülni, de milyen áron? A legérdekesebb számomra azt volt megfigyelni, hogy a könyvben és az este alatt is milyen árnyaltan beszélt a férjéről. A neve egyszer sem hangzott el, ahogyan a könyvben sem találtam meg, mindenki máséval ellentétben. A zentai est kiflivel és süteménnyel zárult. Elhallgattam volna még a történeteit – bármennyire is borzalmasak.

dancs 1

Fotók: Kovács Vecei Sára

A 4 hónap 3 hét 2 nap című Cannes-i Aranypálmával jutalmazott román film szintén Ceaușescu abortusztörvényét dolgozza fel. Az alkotást és annak történelmi hátterét Puzsér Róbert és Váradi Róbert a Jazzy Rádióban A hét mesterlövésze című műsorban elemezte:

The following two tabs change content below.
Kiss Anita

Kiss Anita

Jelenleg Újvidék, Zenta és Óbecse között ingázom. Óbecsén nőttem fel (egészen 158 cm-ig), Újvidéken tanulok (remélhetőleg már nem sokáig), és jelenleg Zentán dolgozom (remélem még sokáig). Az életben meg egy kicsit bolond, szószátyár, szórakozott magyarszakos, művészet (főleg film, színház, fotó és irodalom) őrült. Kiemelkedő képesség: teleportálás, az emberek sosem értik, hogyan csinálhatok egyszerre ennyi mindent.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!