Thaiföld megér egy misét

42 nap Krabin, Chiang Mai-ban, Lamphun hegyein és Bangkokban – SuhAnna kalandozásai Külföldiában (VIII.)

Összesen 42 napot töltöttem Thaiföldön. Voltam Krabin, éltem Chiang Mai-ban, a meditáció hetei alatt Lamphun hegyein és Bangkokban is. Ettől nem lettem Thaiföld-szakértő, de talán egy fél tollvonásnyival többet láttam az országból, mint a legtöbben.

Krabi

3A legismertebb nyaralóhely Thaiföldön a külföldiek számára Pattaya, a fővárosiak számára Hua Hin – állítólag még a király is ide jár strandolni. A tehetősebb turistákat és az utazókat a déli szigetvilág, Phi Phi szigete, Phuket, vagy a másik oldalon Koh Samui és a környező települések csalogatják.

Ajánlom azoknak ezeket a strandokat, akiket kalandos szívvel áldott meg az ég, szívesen próbálnak ki új ételeket, kóstolnak bele új kultúrákba, nem ijednek meg a kommunikációs bakiktól, és hajlandóak túllátni a turistamaszlagon. Nem ajánlom azoknak, akik egy nyugodt nyaralást szeretnének eltölteni a családjukkal – erre Európa tökéletes. Thaiföldön az étel többnyire olcsó, és elég sok terméknek megfelelő az ára. Ez hatalmas rizikófaktor a túlköltekezésre, a felesleges szuvenír- és ruhavásárlásra. Érdemes számolni azzal is, hogy aki tudja, megpróbálja lehúzni a nyugatit,  legyen szó szállításról vagy bármi másról.5

Chiang Mai

Északon található ez a pompás város, ahol lépten-nyomon aranyban fürdő buddhista templomokba botlik az ember. Érdemes az óvárosban megszállni, olcsó hostelt könnyen ki lehet fogni, ha szerények az igényeink (kb. 250 dinár/620 forint egy éjszaka). Az óvárost a régi városfal és a csatorna veszi körül. A fal nagyobb része már eltűnt, és a vízhez pozicionálni magunkat nem érdemes, mert labirintusban találjuk magukat. Kipróbáltam. Az utcákból sikátorok nyílnak, az utcanevek követhetetlenek. Ajánlatos offline térképet letölteni, az ingyenesek között vannak igazán használhatóak is. Az óváros gyalog bejárható, ami azért jó, mert a tuktukok igen sok pénzt kérnek el egy fuvarért a nyugatiaktól. Néha tudunk alkudni, máskor szimplán faképnél hagynak.

A várostól nem messze található a Doi Southep, egy buddhista templom és meditációs központ. Ha még nem kaptunk templomcsömört, egy kis izgalmas hegyi utazásra megéri befizetni. Ha spórolni akarunk, ne a városból fogjunk magunknak taxit, hanem az egyetem előtt várjuk meg a többiekkel a kb. 10–15 percenként induló songthao-t (kétsoros kisbusz). Ez csupán a másik árának 5–10 százaléka. Chiang Mai-ból megközelíthető a Dumbo Spa, amiről már írtam, sőt, számtalan dzsungeltúrát és főzőkurzust is kínálnak. De ha csak mászkálunk az utcán, banános-avokádós shake-et szürcsölve, akkor is nagyon jól érezhetjük magunkat. Hétvégenként az óváros szívében lezárják a legnagyobb utcákat, és piacot tartanak. Pénztárcát, szúnyogriasztót mindenképpen vigyünk magunkkal, és mosolyogjunk a többi turistára, hiszen annyi a fehér ember Chiang Maiban, mint Frankfurtban.6

Bangkok

A fővárosban cirka 3 hetet töltöttem el, előbb macskáknak voltam a dadája, aztán pedig thai masszázst tanultam a Wat Po iskolában. A macskákhoz a Workaway szervezettel jutottam el, ágyat kínáltak macskaetetés, alomürítésért és felmosásért cserébe. Sajnos a hely a világ végén volt, ritkán jutottam be a belvárosba, de legalább szorosan együtt éltem a helyiekkel. A thai nép megveti a külföldieket – legalábbis a nagy többség. Ezt a saját tapasztalatom, illetve három, egymástól teljesen független férfi véleménye támasztja alá – ők 5–10 éve életvitelszerűen élnek a fővárosban.

8Thaiföldnek rengeteg arca van, és Bangkok ideális hely a szemléltetéshez. Az óriási aranyozott szobrok mellett gyerekek játszanak a csatornában egy koszos matracon. Aszott kóbor kutyák és oltárokon illatozó ételáldozatok az isteneknek az összes utcán. A tuktukos bácsi boldogan mutogatja, hogy elvisz a helyre, ahova szeretnél menni, mosolyog, és hajlong, de amikor kiderül, hogy pofátlanul sokat kér az útért, és nemet mondasz, felhúzza az orrát, és integet a kezével, hogy tűnj el mielőbb. Nyugatiként két lábon járó pénztárcának néznek, ezért ha úgy érzik, nem húznak belőled hasznot, már nem kellesz nekik. Fiatal thai lányok büszkén feszítenek öregedő európaiak mellett, pénzt és kiutat jelent nekik a széles mosoly az arcukon és az éjszakai szolgáltatások. A királyi palota biztosan csodálatos, de amíg a thai népnek ingyenes a belépés, mindenki másnak cirka 1500 dinár/4000 forint. A belvároson kívül csak taxival – autóssal vagy motorossal – tudsz közlekedni, ami szintén sok vitára ad okot a fizetésnél. Az utcán leszólítanak, és megpróbálnak valamit rád sózni. Az illedelmes „Nem, köszönöm!”-ből morgás és mérges szemvillantás maradt. A thai nyelv hanglejtéséről nem is szeretnék beszélni. A turista Bangkok viszont egyenesen remek, ha túltesszük magunkat azon, hogy ez nem a teljes kép. A látványosságok különlegesek, az ételek kiadósak és jók – egyes helyek már chili nélkül főznek. Amúgy a chilivel kapcsolatosan jelzem, hogy minket az édes vérünk miatt szeretnek annyira a szúnyogok, ami a dengue-láz és a malária idején elgondolkodtató. Az utcán árult ételeket sima zacskóba merik, úgy lehet elvinni, és sokszor ollóval vágják szét az ennivalót – láttam például polipot ollóval szabdalni, és tavaszi tekercset is harmadoltak előttem sima papírvágóval a tányéromba. Voltam olyan étteremben egy thai barátnőmmel, ahonnan kifordultam az árak láttán, és szerencse, hogy csak két italt fizettem a tetőn. A két gyümölcslé 1500 dinár/4000 forint volt, pont a belépő ára a palotába. Buliztam a Kao San úton, ahol kis vödrökbe öntik az italt, és mindenki nevetőgázt szív – meg amit nem szégyell. Találkoztam egy bolgár DJ-vel, aki a balkáni zenét akarja ismertté tenni Bangkokban. Csatornahajóztam aprópénzért, ami felért egy jetski-úttal. Ettem mangót és mangusztint. Ettem szöcskét és kukacot, ami nem volt olyan rossz, mint hittem – sokat segített, hogy kambodzsai cimborám nagyon szereti őket; úgy ettem én is, mintha ropit falnék. Ültem motoron, legyőzve a halálfélelmemet a forgalom láttán. Láttam elmélyült istentiszteletet, műszerzetest, tehetséget, hamisságot, szemfényvesztést és szeretetet.

4Összefoglalva: Thaiföld különleges élmény volt. Szemellenzővel mondhatnám azt, hogy az egyik legremekebb hely a világon, a hét csoda szülőföldje, és ide akarok költözni kutyástól-macskástól. Józanon annyit mondok, hogy csodás és szörnyű dolgok vannak itt, derék emberek, és hitványok, és úgy egymásra dobálva, hogy állandó figyelem és elemzés kell, hogy feldolgozzuk az információkat, és jól döntsünk minden percben. Ez egy más világ, nem jobb, vagy rosszabb a miénknél. Talán a megszokás miatt számomra kevésbé élhető. De ha alkalmunk van rá, azt azért elismerem, hogy Thaiföld megér egy misét, és kezdő kalandoroknak jó kis gyakorlóterep. A rákos pad thai is mennyei, ha meg a mangusztinra gondolok, Thaiföld-vágyam lesz rögvest.

Suhajda Annamária

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.