Tisztességtelen játékok cirkusza

bar 1Miután a magyar nép „forradalmat” vitt végbe a szavazófülkékben, most a lottózókba tért át, hogy ott szintén „forradalmat” csináljon. Mert ezt a népet már tényleg csak az egyéni boldogulásra és boldogításra való törekvés tartja egyben – ezért a lottózók előtt kígyózó kilométeres sorok, ezért a kereskedelmi csatornák emberbutító programjai, a különböző valóság- és talk-show-k. Töredelmesen bevallom, magam is az ötöslottó húzást vártam izgatottan a tévé előtt, amikor csak puszta kíváncsiságból átkapcsoltam a TV2-re, ahol épp a Megasztár előválogatás ment.

 

bar 2A fehér négyzetben, a mikrofon mögött, egy idős bácsi, nevezetesen Pál István – Madách Imre-díjas, a Népművészet Mestere, a Magyar Kultúra Lovagja – állt megilletődve (ebből kifolyólag bájosan ügyetlenül – a mélyen tisztelt aggastyánok megindító bája ez), kis ezüstszínű termoszát szorongatva, a vele szemben ülő „zenei szaktekintélyek” pedig kedvükre viccelődtek vele, a szemüket forgatva, gúnyolódva instruálták őt:„énekeljen, mert mi a hangjára vagyunk kíváncsiak”. A 91 éves Pista bácsi békésen tűrt, majd egy huszárnótába kezdett, és én szinte elfeledve az elmúlt percek pimaszságait, adtam át magam Pista bácsi énekének. Majd vágás, reklám, Till Attila…Akkor még egyáltalán nem tudtam hova tenni, amit láttam – olyan ez a helyzet, mint amikor egy könyvet kapunk ajándékba, és az témájánál vagy külalakjánál fogva, de még mérete miatt sem illik a könyvespolcunkra.Bámultam magam elé, nem értettem, hogy erre miért volt szükség; mit ad hozzá ez a szereplés egy ilyen dicséretes életpályához. S miközben így töprengtem, a média elérte alattomos célját – magyarul: jól meg lettem vezetve. Néhány nap elteltével már olvasni lehetett ezt-azt a világhálón is az esetről, hogy tudniillik Pál Istvánt az egész ország előtt lejáratta a TV2. A népzene.hu oldalon azután elolvashattam a hiteles történetet, mi szerint Pista bácsit vendégszereplésre kérte fel a csatorna, kocsit is küldtek érte, s ő ment kecskedudástul-termoszostul, hisz annyiszor hívták már azelőtt is. Hogy azután ott, a sztárgyár cirkuszának keretein belül mi történt, erről már csak más forrásokból értesülhetünk – történetesen magától a szenvedő alanytól, Pál Istvántól. Ő elmondta, már a felvétel előtt is, majd a felvételen, az első nóta után, erőszakosan követeltek tőle „erotikus tartalmú” nótát, s ő ezt megtagadta. S már itt kilógni látszik a lepel alól a történet keze-lába. Mert hiszen láthatjuk, a szervezőgárda várta már Pista bácsit – hogy úgy mondjam, készültek belőle. Ismerték a Bors által leközölt cikket is, mely szintén alattomos módon igyekezett Pista bácsi becsületébe tiporni. Ugyanakkor, véleményem szerint, tudhatták, hogy a nógrádi pásztor mély benyomással tud lenni a közönségre színpadi produkciójával, s ez jótékony hatással lehet a műsor dramaturgiáját illetően.
A Bors-vitát végül sikerült eltussolni egy válaszcikk megjelentetésével – melyet a leközlés előtt a Bors természetesen szétcincált, lerövidített, átírt – és egy bocsánatkérő magyarázkodással. Ám a kereskedelmi csatorna, ki tudja, milyen (tyúk)észérvekre hagyatkozva, annak ellenére, hogy tekintélyes ügyvédek, hovatovább a Zeneakadémia Népzene Tanszéke, és az Óbudai Népzene Iskola is kérték, ne adja le a műsort, mégis egy (a csatorna szavaival élve) „nagyon tisztelettudó, kedves összeállítást” vetített le. Ezt a „kedves” összeállítást láthattam én is, melynek hatására végül is úgy döntöttem: kommentálom a történteket.bar3Amikor az első Megasztár műsort láttam, már akkor világossá vált számomra, hogy a „tehetségek felfedezése” és az újra, egyediségre való törekvés csak reklámszöveg, humbug, mese a Holdon. Kérdem én, láttunk olyasmit a Megasztárban, amit előtte nem? Ez a vetélkedő a kezdetek óta a „másolatok meccse”, ahol alig érhet bennünket meglepetés – hiszen tömegeket megmozgatni, magas nézettséget elérni csak valami jól beválttal lehet, valami olyannal, ami hasonlít arra, amit egyébként szeretünk, szeret a közönség.Két évvel később (a fene tudja, miért) újra megnéztem a sztárcsinálók egy adását, és majdhogynem sikerült padlót fognom, amikor megláttam a bíráló „szaktekintélyek” nevetséges összeállítását. És ez mit sem változott a mai napig. Magukat zenei ítésznek nevező, lecsúszott sztárok (hullócsillagok) próbálják bizonyítani egy ország előtt (tisztelet a kivételnek, mert azért hál’ istennek, van), hogy az ő szavuk a mai napig szent és feddhetetlen, hogy még mindig ők jelentik a csúcsot. Nos, tegyék, ha jólesik. Mindig is lesznek olyanok, akik hülyét csinálnak magukból pusztán azért, hogy bár egy pillanatig rajtuk is megpihenjen a reflektorfény. Itt szabadon demonstrálhatják nagyságukat, tisztességtelen kijelentéseket tehetnek, bátran a szemükbe kacaghatnak, mókázhatnak kedvükre.De tudta nélkül lejáratni mást, az ember becsületébe gázolni több milliós nézettség előtt megbocsáthatatlan bűn, és súlyos következményeket kell maga után vonnia! Hiszen a Magyar Alkotmányban is benne foglaltatik, hogy minden embert megilleti ama sajátos rang, melyet emberi méltóságnak neveznek, s melynek alapján minden ember megkövetelheti emberi méltóságának elismerését. Figyeljük csak meg, mit mond a Magyar Alkotmánybíróság 64/1991-es határozata erről: „Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad és nem válik eszközzé vagy tárggyá.” A kereskedelmi csatornák egyes műsorai, köztük a különböző kibeszélő show-k, na és persze a Megasztár is, az embert nézők ezrei-milliói szórakoztatásának eszközévé, vicc tárgyává teszik; az egyének „mindenki más rendelkezése alól kivont magját”, akárha szotyit vagy tökmagot törögetnék e kegyetlen játék közben.

bar4Pál István bácsi az életét tette fel arra, hogy a magyar nép hajdani szokásait, szellemi értékeit, népzenéjét továbbörökítse, átmentse a jelenbe. Mély tiszteletre méltó munkáját a kiérdemelt díjak is csak haloványan tudják jelezni, bár tényleg komoly díjakról van itt szó. Amit a TV2 művelt, az merénylet – nem csak Pista bácsi személye ellen, de az egyetemes magyar kultúra ellen is. Hisz’ egy ilyen megnyilvánulás egyértelműen azt sugallja, hogy fittyet hánynak múltunkra, őseinktől örökölt szellemi értékeinkre, s mindezt a show miatt, s ezáltal a nagyobb haszon kedvéért. A Megasztár a tisztességtelen játékok cirkusza, melynek minden igyekezete arra irányul, hogy nézőjéből is hülyét csináljon. Nem riadnak vissza attól sem, hogy a privát szféra védőburkát felsértsék – átgázolnak az emberi méltóságon, s mindezt a nézettség megnövelése érdekében és saját szórakozásukért. És a magyar néző már annyira megszokta ezeket az olcsó trükköket, hogy legitimnek tartja őket, eszébe sem jut megkérdőjelezni, és adott esetben intézkedni, fellépni ellene. De milyen és mennyi dolognak kell még megtörténnie, hogy észrevegyük, folyamatosan zajlik az emberiség elbutítása?

A legkevesebb, ami elvárható lenne egy megfelelően működő médiapolitikától, hogy az ilyen s hasonszőrű műsorokat azonnal betiltsa, és ebben az esetben követendő példával járjon elöl, hogy a jövőben többé ne történhessen meg hasonló.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010. 05. 31.

 

The following two tabs change content below.
Barlog Károly
Barlog Károly (Zenta, Jugoszlávia, 1986) balatonendrédi író. Tizenkét éves kora óta él-hal a punkzenéért. Prózáit, kritikáit és műfordításait a következő folyóiratok közölték: Híd, Tiszatáj, Hévíz, EX Symposion, Symposion, Irodalmi Szemle, Vár Ucca Műhely, Forrás, Tempevölgy, Szkholion, prae.hu, kulter.hu, Sikoly. Cikkei, zenekritikái a Képes Ifjúságban, a Rockbook internetes magazinban, a prae.hu művészeti portálon és a Press Szón jelennek meg.
Barlog Károly

Legutóbbi írásai: Barlog Károly (összes)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!