A káosz mozarti arca

A Tudósok lemezbemutató koncertje a budapesti A38 Hajón

.

Az új lemez borítója

Ha úton egy Tudósok-koncertre az embernek egy Hendrix-dal jár a fejében, az enyhén szólva baj. Persze nem titok, hogy Jimi barátunk igencsak nagy hatással volt a Tudósok pályájának alakulására (lásd a Rege a Tudósokról c. mesét), de mégis, mit nekünk a „túl egyszerű blues”, mit nekünk buta félmegoldások, ha úgy darálhat be minket a disco-jazz-punk, mint sarki hentes a sertéslapockát. Nekem valamiért mégis egy Hendrix-szerzemény járt a fejemben este induláskor, meg utána a metrón – úgy indultam el otthonról, mint egy kiélt, vén hippi és úgy távoztam a Hajóról, mint egy feltámasztott isten.

Persze, már maga a Tudósok is elegendő lett volna ahhoz, hogy az egyszerű nép egyszerű fia – akit általában csak úgy hívok: én – az A38 fémtestében, szertartásos keretek között új életre leljen, de ha a Ricsárdgír hangol rá az estére, azért mégiscsak kerekebb a világ.

Egy jól megrendezett balett, és…

Egy korábbi cikkemben írtam volna – de aztán valamiért mégsem –, hogy ha az avantgárd rock egy balett, akkor annak biztosan a Ricsárdgír a koreográfusa. A koncertjeiket mindig leleményesen felépítik, mindig érezni lehet bennük az ívet, noha ők maguk tagadnak bármiféle szándékoltságot („nagyjából két hónapja nem próbáltunk”). Vagy tán épp ez a nemtörődömség az, ami működteti náluk a „nagy koncepciót”?

A Szörf című dal közben eljátszadozom a gondolattal, hogy besétál az agyonbotoxozott Beach Boys a táncparkettre és pár perccel később agyvérzést kapnak a felismeréstől, miszerint ők évtizedek óta csak maszatoltak, közben meg ezek a szentendrei fenegyerekek elhódítottak előlük minden hullámot. A Szörfhöz hasonló, zsigeri energiával támad a Koala is. Ez a cuki szerzemény bizonyára minden lakótelepi sámán tetszését elnyerné. Szinte érzed, ahogy beléd mászik és ott belül pakolászni kezd, átrendez egy-két bútort, kidob néhány felesleges kacatot, aztán úgy távozik belőled, mint egy közönyös NAV-ellenőr. Kell-e ennél több, hogy azután már teli torokból üvöltsd, hogy „semmiből nincs hiány”, meg azt, hogy „sehol lenni jó”?

Vagy egészen pontosan: sehol máshol, csak itt. Itt és most, egy új korszak hajnalán, amikor is Kodály, miközben légző-gyakorlatokat végez a mennyország peremén, két kézzel szórja az áldást az új magyar popzenére.

 … ezernyi cica halál

„A régi Tudósoknak vége! Mi már csak diszkót játszunk.” – ezekkel a mondatokkal veszi kezdetét a drMáriásék által celebrált kvázi-amerikai tanulmányút. Fején aranyszín flitter-cowboykalappal, a nyakában kolbászfüzérrel a színpadra lépő dottore zseniális pedagógusi tehetségét számos alkalommal bizonyította már. A koncert nyitányaként felcsendülő, komoly (önismereti) dilemmáknak hangot adó Nem tudom, mennyire vagyok jó tanár című történet eme nemes szakma árnyoldalait hivatott megszólaltatni – benne nemcsak a tanár unalommal szembeni szélmalomharca szólal meg, hanem a didaxis tökéletes kudarca, s mindez annyira gyönyörűen tálalva, hogy szinte elsírja magát az ember. Nem a történet, nem is a körítés az, ami erre sarkallná a hallgatót, sokkal inkább a szakrális élmény, amelyet ez a kolbászfüzéres amcsi hittérítő megteremt.

(Fotó: Benke Hunor)

(Fotó: Benke Hunor)

Amit talán a leginkább megtanulhatunk az új lemez által, az nem más, mint a halál. Olyan ez a már-már provokáló címmel ellátott lemez, mint egy nagy halállexikon. És talán az a hallgatóság legnagyobb szerencséje, hogy a Tudósok ezen a lemezbemutató koncerten nagyobb merítéssel dolgozik, tehát nem csak az új lemez kétségkívül „cica” dalait tűzték repertoárjukra, hanem korábbi, jól bevált szerzeményeket is. Olyanokat, mint amilyen például a rendkívül dinamikus, az embert a bőréből kicsomagoló, csontig csupaszító Levetem a testem. Ez a dal visszavisz egészen az Énig, és tovább, a keletkezésig, a halál abszolút ellenpólusáig. Az „NDK-aktatáskából kicsomagolt magyar zenetrombita” pedig szól, mint a vihar, mint egy cserkészőrs kürtje zászlófelvonáskor.

A vetkőzés – hogy ne mondjam, az önmagunkból való kivetkőzés, mely megjelenik a koncert folyamán később is (Azt szeretem, ha vetkőzöl) – pedig további utakat nyit, egyenesen a szerelemhez. A következő dal egy őszinte, négykerekű szerelmes vallomás, a Rohanok egy tolókocsiban érted. Egy kicsit olyan érzésem van, mintha egy 30 évvel korábbi táncdalfesztiválra csöppentem volna; közben egyre azon gondolkodom, hogy ha tehetős és roppant módon befolyásos fickó lennék, elintéznék ezeknek a fiúknak egy eurovíziós első díjat.

Mert ott lenne ennek a zenének a helye, minden európai fülben, ott, ezekben a kimívelt fülkagylókban kellene petét raknia ennek a sok, gyönyörű strandszépe-halálnak is, amelyek a Kiscica ugrál az ágyon című dalból kikacsintanak. Mert miről is szól ez a dal? Nagyjából arról, hogy az élet minden egyes mozzanatában ott szunnyad a halál, köröttünk minden és mindenki azt mondja, dadogja, mutatja hadonászva, hogy memento mori – gondolj a halálra.

(fotó: Benke Hunor)

(fotó: Benke Hunor)

De mindaz, amiről itt korábban beszéltünk, csak olaj a tűzre, valami sokkal erősebb attacknak az előszele, mely a Sztálin és Hitlerben csúcsosodik ki igazán. Tény ugyanis, hogy ez a gyönyörű rege, ez a népi eposz a javából, amely mintegy tudományos igényességgel demonstrálja a Kelet és a Nyugat harcát és összebékülését az ágyban – szóval, ez tudta a leginkább megmozgatni az A38 közönségét. Hogy miért? Talán, mert egy nagyon érzékletes képsorozattal képes leírni a politika tulajdonképpeni működési mechanizmusát, a nagy (politikai) ellentétek kulisszái mögött végbemenő szerelmi összeborulásokat stb.

Valami ilyen jelentést láthatunk bele a képzőművész drMáriás politikus-sorozatába is, hogy ezeken a képeken művészeti irányok, az egyedítő elemek és a történelem jobban vagy kevésbé gusztustalan figurái találnak egymásra egy tökéletes orgiában.

drMáriás ismét meg tudott győzni, ezúttal arról, hogy ő a kultúrdiszkó koronázatlan királya és a mögötte álló vérprofi zenészek is el tudják hitetni velünk/velem, hogy tulajdonképpen Gloria Gaynor is a Tudósokon szocializálódott. Minden dalukkal – így a Megfelelni vagy éppen a Gyere be a diszkóba cíművel is – olyan energiákat pumpálnak bele az éterbe, amitől egy (cseh)szlovák falusi kocsmában már tutira tömegverekedés tört volna ki. S talán a Hajón is csak azért csillapodtak a kedélyek, mert a kolbászfüzér végül elnyerte rendeltetését, általa jóllakhatott az istenadta nép. S ha frontemberünk, a pályája zenitjén tündöklő „Kovács Ilonka néni, a harmadik osztály tanító nénije” mondja nekünk azt – újabb ezernyi halált segítségül híva –, hogy Jaj, de szép ez a nap, akkor semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy ez így is van. Szép volt fiúk!

(fotó: Benke Hunor)

(fotó: Benke Hunor)

 A Kult rovat támogatója:

The following two tabs change content below.
Barlog Károly
Barlog Károly (Zenta, Jugoszlávia, 1986) balatonendrédi író. Tizenkét éves kora óta él-hal a punkzenéért. Prózáit, kritikáit és műfordításait a következő folyóiratok közölték: Híd, Tiszatáj, Hévíz, EX Symposion, Symposion, Irodalmi Szemle, Vár Ucca Műhely, Forrás, Tempevölgy, Szkholion, prae.hu, kulter.hu, Sikoly. Cikkei, zenekritikái a Képes Ifjúságban, a Rockbook internetes magazinban, a prae.hu művészeti portálon és a Press Szón jelennek meg.
Barlog Károly

Legutóbbi írásai: Barlog Károly (összes)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!