Az új régi Művészklub

Ahol a berendezésnek is lelke van

Van egy pince Újvidéken. Sokunk számára ez a pince csupán egy szórakozóhely, szerda esti megálló az egyetemista utazásban, ennek ellenére mind tudnánk mesélni egy-egy vicces történetet, emlékezetes vagy éppen elfelejtett bulit, amelyet ebben a kis helyiségben éltünk át. Élmények sokasága rejlik a falai között, pedig csak néhány év néhány óráját töltöttük ott.

DSCN2695

Gombos Dániel és Huszta Dániel

Néhány év néhány átmulatott órája nekünk, hazatérés, otthon, pihenés a hírből hallott régi Művészklub vendégeinek. Gombos Dániel és Huszta Dániel, a Művészklub új vezetői az Újvidéki Színház társulatának tagjaiként mindkettőt jól ismerik, de csak az egyikért harcolnak. Ottjártamkor, az esti próbák után, két szék festése között meséltek a terveikről.

ITT KEZDŐDIK, ÉS ITT VAN VÉGE A NAPNAK

Daniék elmondása szerint a legfontosabb, hogy olyanok kerüljenek vezető szerepbe, akiknek közük van a színházhoz. Úgy vélik, nem szabad megengedni, hogy a Művészklubba járók között ismét találkozzanak olyanokkal, akik nem tudják, hogy a vajdasági magyarság egyik kulturális központjában tartózkodnak. Számukra az Újvidéki Színház pincéje többet jelent, állítja Huszta Dániel: „Napközben ezeknél az asztaloknál eszünk, kávézunk, itt tanuljuk a szöveget. Színészként munka után lejövünk ide, és kiengedjük magunkból az előadást. Itt kezdődik, és itt van vége a napnak.”

DSCN2687

Gombos Dániel szerint „nekünk, színészeknek nagyon fontos, hogy egy előadás vagy egy megterhelő próba után ki tudjuk ereszteni a feszültséget, amelyet munka közben magunkban tartottunk. A színpadon rengeteg energiát kiadunk magunkból, ehhez azonban sok mindent vissza kell szorítanunk. Itt, a Művészklubban egy kicsit leengedhetünk, megnyugodhatunk, és csak utána megyünk haza. Nem utolsó sorban ez az egyetlen olyan hely Újvidéken, ahol a magyar közönséggel találkozni tudunk. Ezek a találkozások sokkal emberibbek, mint amikor a színpadon vagyunk.”

DSCN2685

A POLITIKUSOK IS A MŰVÉSZBE JÁRTAK

A két Dani kérésemre szívesen idézte fel azokat az időket, amikor a Művészklub Magyar Attila, vagy ahogyan mindenki ismeri, Öcsi, az ismert színész irányítása alatt élte mindennapjait: „Ha beléptél, otthon érezted magad, mintha csak a nagyihoz mentél volna. Rengeteg olyan ember fordult meg a pincében, akiből mára közéleti személyiség lett. Az idősebb generáció biztosan tudna mesélni jó pár mai politikusról, aki ezeknél az asztaloknál iszogatott. A sok program, előadás, kultúresemény, féktelen buli közben maradandó barátságok köttettek. Ha azok az emberek, akik ide fognak járni, úgy emlékeznek majd vissza erre a helyre, mint a régiek, akkor nyert ügyünk van.”

HA A BÚTOROK MESÉLNI TUDNÁNAK…

Az, hogy a klub teljes arculatváltáson esett át, már belépéskor szembetűnik: „A székeket és az asztalokat mind kicseréltük, semmi sem maradt a régiekből. Ezek a bútorok mind díszletek és kellékek voltak egykor. Most már sokkal közelebbinek érezzük magunkhoz a romkocsma-hangulatot, az undergroundot, az eklektikus stílust” – mesélte Gombos Dani.

AZ ÚJ MŰVÉSZKLUB NYIT A MŰVÉSZETEK FELÉ

A megújult Művészklubban sokszínű programra számíthatunk: a kiállításokon, koncerteken, táncháztalálkozókon, tematikus filmvetítéseken kívül kvízesteket és egyéb kulturális rendezvényeket tartanak majd. A szerda esték továbbra is buliközpontúak maradnak, de újításokkal is találkozhatunk: „Klubházként fogunk működni, azaz az emberek, akik ide szeretnének járni, a regisztráció után kapnak egy klubkártyát, és azzal tudnak bejönni szerda esténként. Ez a kártya kedvezményekre jogosít fel, felmutatásával a színházi belépőjegy mindössze 100 dinárba kerül majd.”

11205060_876488609099800_7850179896933181315_n

Bővebb információ a programokról a Művészklub új, folyamatosan frissülő Facebook-oldalán kapható.

Valamint, ha Újvidéken vennél jegyet a szabadkai Tankcsapda koncertre, térj be a Klubba!


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

The following two tabs change content below.
Csehák Mirella

Csehák Mirella

Csehák Mirellaként nem egyszerű dolog boldogulni a világban. 1991-ben az univerzum még nem volt felkészülve a nevemre, kisvárosom, Ada pedig egyenesen meghökkentőnek tartotta, amit a későbbiek során előszeretettel éreztetett is velem. Az óvodás Mivikéből, szépen lassan általános iskolás Miréna, Mirinda, Marella lett. Hogy javult-e a helyzet gimnáziumi tanulmányaim során? Gondolhatjátok. Egy idő után felkaptam a fejem a Csehók, Csernák, Csepák , Marillára, Milénára, Mirabellára, azaz mindenre, ami kicsit is hasonlított az eredetire (bár megjegyzem, a Cserák Mihály azért egy picit fájt :-) ). Újvidéki egyetemista éveim alatt megtanultam, hogy a magyar nyelvnek van az a különös tulajdonsága, miszerint az érthetetlent, idegent leegyszerűsíti, saját kénye-kedve szerint formálja. Így alakulok nevemmel én is, így lesz komolytalanságom komolyságom éltetője, így leszek az, aki vagyok: Miri, néha Piri, esetenként Konstantin! :-)
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!