Sportot űzött a tehetségek felkarolásából

Búcsúzunk Árok Ferenctől, a Press Szó legfőbb mecénásától

A patinás Atina kávézóba hívott meg először terveket szőni. Azzal kezdte, ne aggódj, ráérünk. Bár közel jár már a nyolcvanhoz, van még legalább tíz éve, bőven lesz lehetőségünk végigvinni, amit kitalálunk – majd elkezdte sorolni, hogy a családjából hányan élték meg a kilencvenet. Nem hajtott hát bennünket a tatár, hosszú távú építkezésre rendezkedhettünk be. Elmesélte, hogy az ausztrál futball válogatott szövetségi kapitányaként hogyan hozott létre egy piramisszerű rendszert, amely lehetővé tette, hogy az ország legeldugottabb szegleteiből is előkeríthesse a tehetségeket. Megbeszéltük, hogy hasonlóval próbálkozunk majd itt is, kicsiben. Tűvé tesszük Vajdaságot, és a tanárokat is arra buzdítjuk, kiáltsanak, ha újságíró-tehetség tűnik fel a láthatáron!

arok foto 1

A Press Szó zentai képzésén 2015 nyarán

Amióta erre lehetősége nyílt, mindig megtalálta a módját, hogy másokon segítsen. Ausztráliában is szép számmal akadtak hátrányos helyzetű pártfogoltak, akiket a szárnyai alá vett. A legmeghatódottabban egy bennszülött srácról beszélt, aki az utcán focizott, amikor felfedezte. Kikupálta, majd bevette a csapatba – a fiúból hamarosan válogatott labdarúgó, majd később országgyűlési képviselő lett.

Jó érzékkel szagolta ki a támogatásra érdemeseket, büszke is volt csalhatatlan szimatára. Amikor “emberére akadt”, édesanyja szavait idézte: olyan szép, tiszta a tekintete.

Barátjához, Kubát Jánoshoz hasonlóan, ő is dühös volt a korára, mert megnehezítette számára, hogy megvalósítsa céljait. A két legendás újságíró-edző szenvedélyes tenni akarása azonban mit sem veszített erejéből az évek múlásával.

arok foto 2

Minek köszönhette, hogy filmbeillő életet élt, amely a magyarkanizsai töltésoldalról indult, és a brit királynő által adományozott legmagasabb ausztrál állami kitüntetésig repítette? Úgy vélem annak, hogy lankadatlan munkabírása jókora zsiványsággal társult. Feltüzelte, ha lenézték, „we want to kick the shit out of everyone” – vágott vissza egy FIFA-funkcionáriusnak, aki nem sok esélyt adott válogatottjának az olimpián. De jóslata nem vált be, Árok óriási meglepetést okozott outsider csapatával.

Megszállottan dolgozott, hajtotta önmagát és a játékosait, mígnem egyszer csak úgy érezte, „mintha kihúztak volna egy mikrochippet a fejéből”. Egy időre elfelejtett neveket. Nemcsak játékosokét, de ismerősök, családtagok neveit is.

Miután róla neveztük el a Press Szót alapító egyesületünket, a könyvelőirodában megkérdezték, hogy ki volt Árok Ferenc? Akkor azt mondtam, nem helyes a múlt idő, ő egy élő futball-legenda. Kedden azonban, 89-ik életévében, a kegyetlen koronavírus újabb áldozataként, elveszítettük őt. Árok Ferenc nem csak a legsikeresebb vajdasági magyar labdarúgóedző volt, de kivételesen nagy jellem. Szívünkbe és kollektív emlékezetünk mikrochipjébe véssük be mélyen a nevét!

Laskovity J. Ervin, az Árok Ferenc Polgári Egyesület elnöke

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!