Versek meséltek róla

Interjú Szemerédi Bernadettel, az Úgy Tudlak Téged című monodráma főszereplőjével

marton 1Keserédes kacaj zeng a teremben, s szorítja össze a néző szívét. Halálra vált, beesett, sápadt arcon félelmet és kétségbeesést tükröző szemek ülnek. A régi, elmúlt élet boldogságának szilánkjai fekszenek immáron hasztalan a szoba szürke, poros padlóján. Nincs többé hova. Nincs többé miért. Csak az maradt, ami volt. Abból pedig nem lehet örökké élni…
A határon túli magyar diákok számára fenntartott budapesti Márton Áron Szakkollégiumban tartott Tavaszi Napok második napján egy csodálatos előadásnak lehettek szemtanúi azok, akik lelátogattak a színházterembe. Az Animi Motus stúdió tagjainak rendezésében került színpadra Úgy Tudlak Téged című verses monodráma, Szemerédi Bernadett, vajdasági származású (Hódegyháza) színésznő főszereplésével. Az előadás után Bernadettel beszélgettem. Témánk maga az előadás, az életút, melyet bejárt, s természetesen a határon túli magyarokkal való kapcsolattartás fontossága volt.

marton 3

Fotó: Annus Szabolcs

• Egy monodráma elkészítése nem kis munkát igényel. Honnan jött az ötlet és miként folyt a felkészülés?

Volt egy nehéz időszakom, amikor színészi értelemben nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. A párom vetette fel annak lehetőségét, mi lenne, ha a saját ötleteimből készítenék előadást. Valóban megfogalmazódott bennem néhány monodráma alapkonstrukciója, ugyanakkor huszonéves fejjel az ember még félve vág bele egy monodráma elkészítésébe, mert ahhoz jelenlét kell, tapasztalat, megéltség, gazdag színészi eszköztár, ami nem biztos, hogy egy fiatal színésznek megvan. Később azonban úgy gondoltam, mégis csak teher alatt nő a pálma, fejlődni szeretnék. Mivel az Animi Motus Stúdió mindhárom tagja szereti a verseket, úgy döntöttünk, miért ne lehetne ez egy verses monodráma. Igazából Nyári Krisztián Így szerettek ők című kötete ihletett meg minket. Megszületett az alapötlet, a következő nehézséget viszont az okozta, hogy az asztalunkon egy jó pár centiméteres köteg állott tele versekkel, amelyekből rostálnunk kellett. Kezdetben az volt a szándékunk, hogy a kötetben szereplő költők életéből állítsunk össze egy konzekvens szerelmi drámát, ami egy nő aspektusából körvonalazódik. Később, ahogyan válogattuk és egymás mellé illesztettük a verseket, szinte adta magát a történet, melyben benne van picit a költők élete, picit a mi fantáziánk, s egy kevés az életünkből is. Végül ebből a sok darabkából született meg az Úgy tudlak Téged.

marton 7• Mennyire sikerült azonosulnod a nő meghasonlott lelki életével, személyiségével?

Az idő előrehaladtával, a lejátszott előadások számának gyarapodásával arra kell rádöbbennem, inkább maga a karakter hat rám, semmint fordítva. Folyamatosan tolódnak el a hangsúlyok, de oda kell figyelnem arra is, hogy a versek a maguk egyszerűségében szólaljanak meg, és ne dramatizáljam túl. A nő valóban meghasonlik, gyermeke, majd férje elvesztése darabokra töri lelkét, s a megmaradt emlékekből igyekszik újjáépíteni életét. Az előadás végére ráébred, nem ragaszkodhat a múlthoz ilyen görcsösen, újból fel kell építenie önmagát. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez az előadás kész lenne. Minden egyes fellépés más. Az adott pillanatban születik. Függ tőlem, a közönségtől, a helyszín atmoszférájától. Folyamatosan keresem a hangot, amely tökéletesen illik a nő karakteréhez.

• Mit tartasz az előadás eszmei tanulságának? Elfogadható ez a viselkedés a hétköznapokban, vagy más utat kellene találni a fájdalom legyűréséhez?

Szerintem elfogadható, ugyanakkor érdekes volt az a megfigyelés, ami a téma kiválasztása után történt. Hangsúlyoznám, hogy öntudatlanul nyúltam ehhez a témához, viszont kiderült, hogy a környezetemben nem egy személy frissen veszítette el a férjét, hosszú együtt töltött idő után. Voltak, akik magukba fordultak, elvesztették a kapcsolatot a világgal, s nem látták már életükben az értelmet, az élni akarás okát. Voltak olyanok is, akik – miután elsírták könnyeiket –, megrázták magukat, és méltósággal viselték gyászukat, felfedezve, a lét még tartogat számukra örömet. Én nem eszmei tanulságot, inkább alternatív megoldást mutatok az előadásban, azt, hogyan lehet egy ilyen tragédiát kezelni, s legfőképpen azt, hogy az élet értékes, még akkor is, ha úgy érezzük, valaki kihasított belőlünk egy darabot.marton 8

• A versek a hangsúly miatt nem egy helyen új értelmet kapnak. Mennyire tartod jogosnak az új értelmezést? Ellent mondhat ez a poémák egyediségének?

Minden vers rendelkezik egyfajta primer értelmezéssel, ám mi azzal is próbálkoztunk, mi történik, ha egy vers új megvilágításba, nem a megszokott környezetbe kerül. Ám azt sem szerettük volna, hogy szándékosan a vers hangulata ellen dolgozzunk. Vehetjük példának Ady Megöltem egy pillangót című versét, amely a gyermek elvesztése kapcsán bukkan fel, vagy Károlyi Amy Szólongatását, ami alapvetően egy szerelmes vers, itt mégis a várandósság állapotát mutatja be. Mégis húztunk egy határt a kóstolgatásban, kísérletezésben, nehogy öncélú legyen, s ezáltal, úgymond, megsértsük ezeket a nagy és csodált költőket.

• Mi a te életutad? Miként kerültél a színház berkeibe?

Eredetileg zenei pályára készültem, a gimnázium mellett hegedültem is, de végül nem a zene mellett kötöttem ki. Tizenegyedikes koromban döbbentem rá, hogy talán a színészet mégis jobban vonz, azt kellene választanom hivatásul. Azt tapasztaltam, hogy a színház egy olyan hely, ahol a legtöbb művészeti ág, kezdve az irodalomtól, a zenén keresztül a színészmesterségig, kicsúcsosodik. Először Szegeden jártam egy színi stúdióba, majd Budapestre jöttem a Pesti Magyar Színiakadémiára, s ott is végeztem 2012-ben.

• Mekkora élet-, illetve színészi tapasztalat áll mögötted?

marton 6

Azért voltak élvezetesek és élményszerűek a színiakadémiás évek, mert nem csak stúdiumokban, de konkrét színpadi előadásokban is kipróbálhattuk magunkat a bázist jelentő Pesti Magyar Színházban. Először csak statisztaként voltunk jelen, később már pár mondatos, s végül színlapra kiírt szerepeket is osztottak ránk. Ugyan nem számoltam, de nagyon sok, szívemhez közel álló előadásban vehettem részt, főleg végzős koromban. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy Miklós Tiborral még dolgozhattam együtt, s hogy a megújuló Rock Színház társulatába engem is beválogatott. Nagyon megviselt a halála, hiszen a musical műfaján belül őt tekintem mesteremnek, feleségével, Nagy Anikóval egyetemben. Most a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínházzal dolgozom együtt, s játszunk Kárpát-medence-szerte. Illetve az Animi Motus Stúdióval eme előadáson kívül még nem egy ötlet van a fejünkben, amit szeretnénk színpadra vinni. Mindazonáltal, mivel szabadúszó vagyok, mindig figyelem a lehetőségeket, hol van szereplőválogatás. Ami még a szívemhez igen közel áll, az egy erdélyi gyermekotthon Nagyvárad közelében, Bélfenyéren. Gyűjtéseket, koncertkörutakat szervezünk, utóbbiak repertoárját keresztény tematikájú dalokból állítom össze. A belépő önkéntes adomány, melyet a Szent Miklós Gyermekotthon megsegítésére fordítunk.

marton 4• Véleményed szerint mennyire erős, illetve mennyire kellene, hogy erős legyen a határon túli magyarokkal a kapcsolat?

Fontosnak tartom az otthoniakkal való kapcsolattartást. Számomra rendkívül sokat jelent, ha egy délvidékivel futok össze itt, Magyarországon, akár véletlenszerűen is. Ezért örültem annak, hogy most, az előadáson, egy falumbélivel találkozhattam, aki szintén elhagyta szülőhelyét, s mégis eljött megnézni, pedig már nem láttuk egymást évek óta. Jó érzés azt tapasztalni, hogy vannak olyan események, s nem mellékesen intézmények – gondolok itt a Balassi Intézetre, illetve a mai este okán a Márton Áron Kollégiumra –, amely képes ilyen nagy számban összehozni a határon túli magyarokat, ápolni, s fenntartani a határon túli kapcsolatokat.

• Maga a színház is lehetőséget adhat a kapcsolatok ápolására, gondolva itt az imént említett közös produkcióra. Miként jelenik meg az összetartás fontossága a felkészülés során?

marton 9A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínházzal immáron negyedik alkalommal készítettünk közös előadást, ez volt a Kié ez az ország című dráma. A társulat vagy délvidéki származású, vagy még mindig Délvidéken élő színészekből verbuválódott, s a legtöbb esetben a határon túli tematikából merít, előadásaikat igen komoly történelmi kutatómunka előzi meg. Az előadás Székely Mózes (Daday Loránd) eddig be nem mutatott művét dolgozza át és jeleníti meg Andrási Attila rendezésében. Attila hű akart maradni a műhöz, ami rengeteg szereplőt mozgat, azt viszont tudni kell, hogy a Kamaraszínház kevés színésszel, maximum nyolc taggal dolgozik. A dráma megalkotása érdekében szerepösszevonások, húzások történtek, végeredményként izgalmas színdarab kerekedett. Az előadás nemcsak a témája miatt fontos a számomra, hanem azért is, mert a személyemhez közel álló színészekkel dolgozhattam együtt, főleg Jónás Gabriellával, akivel a találkozás mind emberileg, mind szakmailag áldásosnak bizonyult.

Fotók: Zsolnai Ákos

The following two tabs change content below.
Annus Szabolcs

Annus Szabolcs

Több éve foglalkozom már újságírással; keresetlen kezdőként készítettem kósza kritikákat a Képes Ifinek, mostanában pedig pártatlan publikációkat vetek papírra a Press Szónak. Ugyan nem vagyok hivatásos és az iskolapadon még mindig sűrűbben körmölök, mint a gép előtt, mégis, azt kell mondjam, ez azért több, mint hobbi. Jah, egyébként Zentán születtem, túl rég, hogy emlékeznél rá vagy említésre lenne érdemes, és még facér vagyok (ha bárkit is érdekelne).
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!