Válságban lévő sajtóorgánumokat erősítettek meg: szükség van rájuk!

A Szabadkai Rádiót, a Dunatájat és a Képes Ifjúságot is díjazta a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete

Izgatottan száguldottam tegnap (március 11.) Zentán a Városi Múzeumba, miközben gondolataim csak akörül tudtak keringeni, hogy én, mint kicsi a nagyok között leszek ma este. Ez az elképzelésem nemsokára be is igazolódott több szempontból is. Egyrészt ezen az estén az újságírók nem azért jöttek össze, hogy másokról tudósítsanak, hanem azért, hogy önmagukat ünnepeljék, önmagukról írjanak. Így kerültem én is képbe: ünnepelni őket és írni róluk, ugyanis több kategóriában adták át a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének díjait, valamint a Napleány-díjat.

Horváth András, Szögi Csaba, F. Cirkl Zsuzsanna, Bencsik István, Madár Anikó, Németh Ernő

Horváth András, Szögi Csaba, Fridrik Cirkl Zsuzsanna, Bencsik István, Madár Anikó, Németh Ernő

Tóth Lívia a köszöntőbeszédében elmondta, hogy a VMÚE azt a tájékoztatást támogatja, amely kiáll nemzeti közösségünk érdekeiért, folyamatosan felvállalja sorskérdéseit, hatékonyan segíti az érvényesülését és szülőföldön való megmaradását. Ezt szolgálják 2011-ben megalapított díjai is.

Tóth Lívia, a VMÚE elnöke

Tóth Lívia, a VMÚE elnöke

FRANYÓ MADARA

Az idei év legjobb pályakezdőjének az Újvidéki Rádió szerkesztő-műsorvezetőjét, Madár Anikót választották meg. Anikó elhivatottságáról Kartag Nándor anekdotázott, mi pedig jókat kuncogtunk ki a kamera, ki a fényképezőgép, ki a diktafon mögött. Anikó Franyó Zsuzsanna szárnyai alatt nevelkedett. Szakmai körökben így terjedt el az a mondás, hogy „megjött Franyó meg a Madara, kezdhetünk”. Elhivatottságát a legjobban az tükrözi, hogy három éve a Magyar Tanszék rendezvényéről visszafelé jövet – hogy műsora bekerülhessen még az aznapi híradóba – miközben az úttesten kelt át, mobiltelefonján adta le a hírt, és egy autó eközben elgázolta. Kartag humorosan megjegyezte, hogy az újságíróiskolába érdemes lenne beiktatni egy olyan leckét, miszerint beszámolót csak akkor szabad leadni, ha már átkelt az újságíró az úttesten. A VMÚE elnökségén felmerült a díj odaítélésekor, hogy Anikó nem sértődik-e meg a pályakezdő díjért, hiszen már hét éve dolgozik, önállóan készíti a műsorokat. Kartag erre annyit mondott, hogy: „Tapasztalatom szerint még egyetlen hölgy sem sértődött meg azért, mert fiatalították.” A díjat az elhivatottsága mellett az igényes- és szép beszédéért – ami fura mód az elektronikus sajtóra manapság egyre kevésbé jellemző – érdemelte ki.

Madár Anikó

Madár Anikó

VÉDŐRUHA A SZAKMABELIEKNEK

Az életműdíjat Horváth András, a Magyar Szó nyugalmazott újságírója nyerte el. Léphaft Pál karikaturista illette elismerő szavakkal, melyet Klemm József tolmácsolt a nevében: „Horváth munkásságában egyformán jelen volt a míves beszéd, a pontos fogalmazás, a szabatos mondat és a világos újságírói állásfoglalás.” A díjazott beszédében utalt rá, hogy nem mindig állt ki az újságíró mellett a szakmai szervezet, de ilyen elvárása nem is volt és nem is lehetett egy firkásznak. Úgy látja, hogy ez ma már másként van: „Örülök, hogy a délvidéki magyar újságírók szilárd támaszra találtak egyesületükben.” András a maga módján szeretne hozzájárulni a szakmabeliek megvédéséhez, így jelképesen egy védőruhát ajándékozott a VMÚE-nek: „Legyen ez a védőruha az egyik kabalája egyesületünknek, mely megvéd minket az öncenzúrától, átoktól, ártalomtól, mindenféle fúrástól, marástól, csípéstől, gúnytól és talán önmagunktól is.”
Az est műsorvezetője Máriás Endre, a ma is – sőt, talán most még inkább – aktuális 1936-ban a Szép Szóban megjelent Ars scribendi vagy vázlat az időszerű újságírás kódexéről c. esszéből idézett. Zsolt Béla a sajtótörvény által nehéz helyzetbe hozott újságírás szabályairól írt kézikönyve tanulságos lehet ma is. Alátámasztható ez azzal is, hogy az idei sajtóorgánum-díjazottak kivétel nélkül válsággal küszködnek.

Horváth András és a védőruha

Horváth András és a védőruha

A DÍJ SEGÍTHETI A FENNMARADÁST

Az írott sajtó díját a 70 éves Képes Ifjúság érdemelte ki. Bózsó Izabella méltatta beszédében az elmúlt hetven évet. Az esemény után az idén nyártól csupán kéthetente megjelenő újságról, annak jövőjéről és a díjról kérdeztem Szögi Csaba felelős szerkesztőt:
– A díj remélhetőleg továbblendíti fennmaradásunkat. Bízom benne, hogy meg fog maradni a Képes Ifjúság. Nyilván papíron nem fog örökké tartani, hiszen ha ezt a logikát követnénk, akkor a barlangok falán vagy kőtáblába vésve olvashatnánk most is az újságot. A Guttenberg-galaxis alkonyáról beszélhetünk, de még nem kell teljesen elbúcsúznunk a nyomtatott formától. Örülnék, ha minél tovább megmaradna a papírforma, mert szeretem kézből, nyomtatásban olvasni az újságot, ahogyan a könyvet is. Ez persze önzőség, hiszen az újabb generációkat ez már nem igazán érinti. A fiatalok zöme a vizuális kultúrában van otthon, ez jellemző az internetre is: sok kép, kevés szöveg. Nemrég újítottuk fel a honlapunkat, ezzel és a Facebook-profilunk segítségével tudunk kommunikálni az olvasóinkkal, így kapunk visszajelzéseket. Nem fogtam fel tragédiának, amikor levették a lap megjelenésének számát. Először úgy volt, hogy csak havi egyszer lesz Képes Ifi, aztán most havi két dupla szám van, tehát nagy változás nem állt be. Papíron időtálló dolgokat próbálunk megjelentetni, hiszen az internettel nem versenyezhet még egy napilap sem. Vígi László kollégám – aki előző szerkesztője volt az újságnak – emlegeti mindig, hogy magazint kellene csinálni a Képes Ifiből, ehhez természetesen több pénzre lenne szükségünk, hogy minőségi papíron több oldalszámot tudjunk megvalósítani. A honlapunkra viszont felkerül minden, ami a nyomtatottban megjelenik és ezen kívül még az aktualitások is. Gondolok itt például a rendezvények beharangozóira és beszámolóira. A naprakészségünk tehát inkább a Facebookra és a honlapunkra korlátozódott.

Szögi Csaba

Szögi Csaba

AZ INGYEN DOLGOZÓ MUNKATÁRSAKNAK HÁLA

A szórványban működő médiumok közül a zombori Dunatáj érdemelte ki a 2015-ös díjat. A lap 1970. február 4-én jelent meg a Magyar Szó mellékleteként. Jelen pillanatban pályázatokból tudja fenntartani magát két főállású munkatárssal és – ahogyan Lívia fogalmazott – „az ingyen is dolgozni hajlandó” külső munkatársakkal, akik a nemzeti érdekképviselőkkel küzdenek azért, hogy a Dunatáj megmaradhasson. A díjat Fridrik Cirkl Zsuzsanna, a lap főszerkesztője vette át.

Fridrik Cirkl Zsuzsanna

Fridrik Cirkl Zsuzsanna

A LEGNÉPSZERŰBB RÁDIÓK EGYIKE

Az elektronikus sajtó díját a Szabadkai Rádió kapta. A díj átvétele előtt Klemm József mondott pár szót: „Miért a rádió? – kérdezték tőlem nem egyszer. Miért nem a tévé, az internet, a web, a blog? Miért a múlt, miért nem a jövő? Azért – mondanám, ha volna kinek –, mert vannak itt emberek, akik szeretnek emberi szót hallani. […] Mert a kép az csak kép, a szó viszont képzelet.” Kiemelte még, hogy a díjazott szerkesztőség tagjainak köszönhetően 24 órában körzeti rádióként majdnem hiánytalanul teljesítette a közszolgálatiság szinte minden követelményét, emellett a közvélemény-kutatás alapján is a vajdasági rádiók hallgatottsága alapján az élvonalba tartozik. A rádió megbízott főszerkesztője a díj átvételét a két legfiatalabb munkatársára, Szarapka Szuzanára és Vécsey Dánielre ruházta át: „Azt mondják, a fiataloké a jövő, és ahol vannak fiatalok, ott van jövő is.” Reméljük, hogy Horváth András védőruhája ezeket a sajtóorgánumokat is megvédi a kapuzárástól…

A szabadkai rádiósok és Klemm József (középen)

Németh Ernő (a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője), Klemm József, Vécsey Dániel, Szarapka Szuzana

37 ÉVNYI MUNKA ELISMERÉSE

2011 óta a VMÚE és a Napleány-díj kiosztása együtt történik. Utóbbi átadása előtt Dr. Dévavári Zoltán tartott beszédet, aki felhívta a figyelmet a drasztikus méreteket öltő elvándorlásra. A Napleány-díjat Bencsik István érdemelte ki, aki 1972-ben az Újvidéki Rádió ösztöndíjasa volt, egyúttal pedig biológia szakos hallgató. Tanulmányai elvégzése után az egyetemen vállalt a szakmájában munkát. Az egyetemi szerződése lejártától, azaz 37 éve dolgozik újságíróként. Kabók Erika többek között azt is elárulta róla, hogy ha a természetben jár, gondolkodás nélkül sorolja a növények latin neveit. „Csak azok lesznek igazi újságírók, akikben megmarad a gyermeki kíváncsiság. Bencsik István munkája attól életszerű, hiteles és népszerű, mert igazi kérdéseket tesz fel, valóban érdekli, mit mond a beszélgetőtársa.”

Bencsik István

Bencsik István

A rendezvény végén a Mécsvirág együttes lépett fel, majd terülj, terülj asztalkám várta az ünneplő résztvevőket. A nagyok között kicsiként a tanulság: fotóriporternek nem könnyű lenni, ha sokan vagytok és nem nőttél meg 160 centire se. Vagy erőszakos leszel, vagy szépen mosolyogsz és reménykedsz, hogy előre engednek. Az utóbbi vált be. Így többnyire az első sorból kattogtathattam, a nagyok pedig a fejem felett.

Itt nézheted meg kis(s) Anita többi fotóját is! :)

vmue-9-720x479

The following two tabs change content below.
Kiss Anita

Kiss Anita

Jelenleg Újvidék, Zenta és Óbecse között ingázom. Óbecsén nőttem fel (egészen 158 cm-ig), Újvidéken tanulok (remélhetőleg már nem sokáig), és jelenleg Zentán dolgozom (remélem még sokáig). Az életben meg egy kicsit bolond, szószátyár, szórakozott magyarszakos, művészet (főleg film, színház, fotó és irodalom) őrült. Kiemelkedő képesség: teleportálás, az emberek sosem értik, hogyan csinálhatok egyszerre ennyi mindent.