Volt, akit megríkatott a zsűri

XIII. TUDOK, Tatabánya

tudok 1A hétvégén rendezték meg Tatabányán a Tudományos Diákkörök XIII. Országos Konferenciáját, azaz a TUDOK-ot, amelyre az egész Kárpát-medencéből érkeztek középiskolások. A decemberi vajdasági elődöntőn első és második helyezett diákok jutottak tovább az országos döntőre. Februárban ezeknek a tanulóknak lehetőségük volt a döntő előtt még egyszer előadni kutatásukat a TUDOK Plusz keretein belül, ahol egybevonva tartották meg minden szekció előadásait.

Úgy gondoltam, hogy alapos és színvonalas kutatásokkal indulnak majd a vajdaságiak a döntőre, ahol valószínűleg még erősebb előadásokkal találkozhatunk. Ez azért nem egészen így történt, de kezdjük az elején.

Kati barátnőmmel úgy gondoltuk, hogy nem bonyolítjuk az életünket azzal, hogy a szervezett busszal utazunk, hanem majd mi vonatozunk. Igaz, hogy előbb oda is értünk, mint a vajdaságiakkal teli Molprevoz, de a program már az elején csúszott. Gond volt a regisztrációval, meg a befizetendő pénzösszegek sem voltak rendesen letisztázva. Mégis a kicsit zűrös szervezés ellenére a szívünkbe lopta magát a Bárdos László Gimnázium, ahol a döntőt tartották, mert volt finom ebéd, kávé a szerintünk direkt erre az alkalomra vett kávégépből, tea, sütemény, lágy vendégváró zene, sürgő-forgó gondoskodó tanárok és diákok. Tényleg mindenre gondoltak.

Annak ellenére, hogy több mint két órán keresztül unatkoztunk, az nem jutott eszünkbe, hogy fel kéne húzni a fekete-fehér báli ruhát, amiben majd előadunk, úgyhogy az ünnepélyes megnyitó sok-sok beszéde után kb. 15 percünk volt a szekcióülésünk kezdetéig. Amikor pedig tipegve elkezdtük keresni a megfelelő termet, már rohantak elénk, hogy hol voltunk eddig, és rögtön vezettek is minket a teli tanteremhez, ahova szinte beestünk. Minden szem ránk vetült, az egyik zsűritag pedig így szólt: Kati, Timi, az elveszett lányok. Hát igen, ennyit arról, hogy első benyomás, meg hogy kerüljük a feltűnést… Az már pedig csak apróság, hogy nem találtuk meg elsőre a levetítendő videónkat, és szabad szék sem volt már.

Az irodalom, nyelvészet szekcióban indultunk. Kicsit talán zavaró is, hogy egybevonták a kettőt, mert hát nagyon nehéz összehasonlítani egy irodalmi és egy nyelvészeti kutatást tudományosságukban. Az előzetes programon nagyon jól hangzó címek voltak, tele posztmodernnel meg kortárs irodalommal. Amikor viszont kiállt a két erdélyi lány az első előadást megtartani, és egy bemagolt szöveget mondtak fel félhangosan és elég förtelmes monotonitással, akkor hiába volt érdekes az „költői én”-ek problémája, nagyon nehéz volt figyelni. Aztán több előadásnál is alkalmazták még a rossz prózamondásszerű előadásmódot, aminek szerintem olyan hatása van, mintha a felkészítő tanár a szájukba rágta volna a mondanivalót, és nekik pedig igazából semmi közük nem lenne hozzá. De hallhattunk azért jó kis előadásokat is. Az adai Csuzdli Gábor a diáknyelv fordulatairól beszélt elég viccesen, vagy a palóc falucska ragadványnevei is érdekesek voltak, megismerkedtünk még Orbán János Dénessel, akit szerintem kimondottan szeretni fogok. A mi előadásunk volt az utolsó, azaz a kilencedik a szekcióban. Azért nem mindegy jó néhány órát a báli ruhában végigizgulni, főleg úgy, hogy végighallgattuk, ahogy a zsűri finoman, de azért rendesen szétszed egy-egy jó előadást is. Ami elég rosszulesett, hogy miután elvetemült lelkesedéssel vitatkoztunk a zsűrivel, nem maradtak benn, hogy megnézzék a videót, amit hoztunk. Viszont a hallgatóságot dicséri, hogy ők még kérték is, hogy hadd nézhessék meg, miről is beszéltünk. A közös értékelésnél szerintem korrekt véleményt fogalmazott meg a zsűri, de a bemagolt kutatás őket mondjuk nem zavarta.

Aztán teaest, ismerkedés, és volt egy bizonyos hangulata az iskola öregdiákjaiból álló Beatles-emlékzenekar koncertjének meg mögöttük az absztrakt képnek a menza ebédlőjében is. Az éjszakai szállásról inkább nem szólok… meg arról sem, hogy miért nem vittem tusolós papucsot, amikor már lassan öt éve lakok koleszban.

Péntek délután zajlott az összes humán szekció ülése, így csak a sajátunkon tudtunk ott lenni, pedig érdekes lett volna benézni máshova is. Szombat délelőtt pedig főképp a reáltárgyak közül válogathattunk, úgyhogy bölcsészként nagyon megörültünk, hogy a pszichológiát is szombatra rakták, és nem az alkalmazott fizikán kellett bambán pislognunk.tudok 3

A szekció témái itt is ígéretesnek hangzottak, aztán mégis elég monotonná vált az egész azzal, hogy három kutatás is a rajzfilmeknek a gyerekekre gyakorolt hatását vizsgálta különböző címszók alatt. Néhány inkompetensebb előadás mellett hallhattunk egy nagyon jól felépített, összeszedett és érdekes kutatást két erdélyi fiútól a szexualitás szekularizációjáról, szépen körbejárták, hogy miért vagy miért nem tabu a szex manapság. Ők utána nagydíjat (a konferencia legnagyobb elismerése, nem mellesleg vaskos jutalom) is kaptak a kutatásukért teljesen megérdemelten. Aztán a zentai Kávai Zsuzsanna azzal döbbentett meg mindenkit, hogy több mint ezer kérdőívet dolgozott fel, hogy az emberek önzetlenségét vizsgálja. Érdekes volt, hogy itt a zsűri sokkal keményebben bírálta a diákokat, mint az irodalom szekcióban, egyeseket még meg is ríkattak. Aztán megtudtam, hogy ez így is van rendjén, és hogy minden egzaktabb tudományágban sokkal kritikusabb a zsűri.

Ebéd után még egy kis kultúrkiránduláson is részt vettünk a városban. Nem gondoltam volna, hogy egy szabadtéri bányászati múzeum érdekes lehet, de az volt (persze attól eltekintve, hogy épeszű ember nem magas sarkú cipőben megy bányatúrára…), főleg a bányásztelep és a telepi általános iskola, ami teljesen olyan volt, mint ahogy a Légy jó mindhalálig leírásai közben képzeltük kiskorunkban. Aztán persze ki sem maradhatott a város nevezetessége, a kőhegy tetején az aranykoronás turul.

Tudok_Tatabanya2013_179

Összesítve abszolút pozitív élmény volt az egész konferencia. Jó érzés volt mindkettőnknek még egyszer utoljára kosztolányisként versenyezni, és azt tapasztalni, hogy néhány előadás akár egyetemi szinten is megállná a helyét, viszont egy kicsit kiábrándító volt, amikor még egy irodalomórára összedobott beszámolóval sem ért fel az előadás, vagy amikor a „konyhapszichológia” szintjére süllyedt egy-egy tanuló. Na de a pozitív oldala a dolognak, hogy jó néhány vajdasági felmehetett a színpadra a díjáért.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2013. március.

The following two tabs change content below.
Szőke Timea

Szőke Timea

A 21 évemmel gondoltam már magam sok mindennek. Voltam lila hajú moholi punk kislány, büszke kosztolányis Szabadkán, szerbiai (vagy szibériai?) csitri Amerikában, most meg egy kis egérlyukból cincogó vajdasági bölcsészlány vagyok Budapesten és mintha megint lilás lenne a hajam... Több-kevesebb sikerrel próbálgatom a szerencsém meg az élet kis játékait. Aztán meg majd lesz valami!
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!