Zarándoknapló

Írta: Béres Márta

2008. 07. 01., Pamplona – Santiago de Compostela:

beresMindenhova olyan nehéz elindulni (nekem). Nehéz volt otthon hagyni a … mit is? Madridban lekéstem a 15:05-ös vonatot, úgyhogy csak 23-ra érek Pamplonába. Valahogy nem gondolok semmire, jó vonatozni, senki sem hiányzik. Mellettem ül egy fiú, skandináv vagy svájci. Nem tudom. Ő is Caminóra megy. Nem beszélgetünk, de jó mellette ülni. Olyan nyugodtan szuszog. A Pi életét olvassa. Mesefilmet nézünk a vonaton, némában, fülhallgató nélkül. Mert itt Nicole Kidman is csak spanyolul tud. Szeretnék egyszer a sok gyerekemnek sok mesét mondani. Folyton meghatódok magamtól. Most ezen is. 23 óra, Pamplona: Fél egyig nem találok kagylót, se nyilat. Aztán spanyol nénik elvisznek a rendőrhöz, a szálláson már kb. ötvenen alszanak. A szállásadó néni mindenki anyukája. Leellenőrzi, mosok-e fogat. Mellettem valaki nagyon-nagyon horkol. Soha nem tudom meg, ki, sötét volt, amikor elindultam, és ő még aludt.

 2008. 07. 02., Puenta La Reina: Reggel 4. Automatás forró csoki. Automatás 3×0,5 liter víz. Nagyon szép a hajnal. Finom szendvics, kávé, közben jó emberek. Szélmalmok, bádog vándorok, nagyon sok virág. Fáj a bal lábam. A vállam, azt hiszem, ki fog vérezni. Barátkoztam, pisiltem, kaptam pecsétet. Furcsa fiú sokat néz, nagyon jó, ha látom. Valahonnan ismerem. Délután eső, spanyolok. Egy üveg bor: én, sok étel-ital: ők. Későn érünk vissza a szállásra. 6 és 7 között indulok.

 2008. 07. 03., Estella: Sokat megyek egyedül, meredek út. Lorcában kávé mellett ülök, spanyolokkal barátkozok. Spanyol fiúval megyek sokat. Estellában gyógyítja a lábam. Holnaptól sokkal többet kell mennem. Ma 22 km. Sokat megyek a svéd fiúval. Ismerem valahonnan. Itt kell hagynom, ha időben Santiagóba akarok érni. 23 óra: horkolnak. Holnap 5-kor kelés, 42 km.

2008. 07. 04., Viena: 5-kor kelt a spanyolom. Együtt reggeli spanyolékkal, aztán együtt indulunk. De ők gyorsak, kicsit örülök, hogy egyedül lehetek. Mindenki pisil úton-útfélen. Egy részen futok is. Leégtem, sírtam, fájtam. Most Vienában mindent kimostam. Barátkozok a svéd lánnyal, aki dán. A svédem meg francia. Jókat barátkozunk. Megcsináltam ma 40 km-t. Bekentem a lábam lókrémmel. Jól vagyok, egyszerűen, boldogan. Meghívtam a dán lányt borozni.

2008. 07. 05., Ventosa: Niksicskával reggeliztem, csak olaszul. 60 éves. Napocska aranyfülbevalója volt, adott kávét. Sárgadinnyét evett joghurttal. Nagyon fáj a hasam. Logrono nagyon szép. Nagy tó, nagy kavicsok. Kék ég, nád. Camamberben paradicsomos bokadillio. Rossz csokitorta, holnaptól nem eszek édeset. Nagyon meleg van. Egyáltalán nem jó ma gyalogolni. Navarette csúnya. A tortilla és a saláta se túl jó. Ma nem megy. Ventosában nem albergében, hanem luxusszállóban alszom. A bal markom nagyon fáj. Bolgár nő vacsorát csinált nekem. Kicsit besokalltam, hogy a spanyolok ordítva beszélnek és visítva nevetnek. Ittam sört. Magyar fiú Vígszínházban zeneszerző. Ismeri a Kosztolányit. Le akar fogyni. Hív borozni, de nem bírok. Bolgár néni a kedvencem. Hívtam mamát. Spanyolokkal holnap találkozunk. Akartam aludni, de nem hagytak. Fiesta van az utcán. Kajmán együttes, fölfújható krokodil, vicces, táncolunk, nagyon jó. El is felejtettem, mennyire szeretek táncolni. Holnap 35 km-t kell mennem.

2008. 07. 06., Najera: Dán lánnyal indulok, sokat beszélgetünk. Kicsit túlkotyogom magam, sose tudom, hol a határ. Még egy kávé. Nézem a pamplonai bikafuttatást. Páran már agyonszúródtak. Kicsit szégyenlem, hogy nem maradtam egyedül a könyveimmel. Rossz, hogy ittam. Nem lehet részegen egész emberként létezni. Santo Domingo jó város. Jorgban fagyi, séta. Rossz újra találkozni az előző emberekkel. Holnaptól sokat megyek egyedül. 30 km lemaradásom van. Ez az a város, ahol fölszállt a sült csirke, ezért a templomokban szaladgálnak a tyúkok.

2008. 07. 08., Villafranca: Szeretnék csöndben lenni egyedül. Kávé után már jobb. Crna gora-i bácsi kicsit sok, de jópofa. Azt hiszem, hogy rendben lesz az Achillesem. Fáradt vagyok.

2008. 07. 09, Burgos: Nagyon nehéz út. Vladimirral főleg. Rossz szállás, elsősegély. Olasz bácsi a fiával. Biciklis. Nagyon aranyos. Fizeti a vacsorát. Dán bolond nők.

2008. 07. 10., Hontanak, Meseta: Egyedül nehéz. A lábam miatt. 2 napig nem mehetek. Tabletták. Fájdalomcsillapító. Nehéz a fejem ellen, megint önfejű voltam.

2008. 07. 11., Leon: Tegnap nagyon szomorú voltam, mert én nem tudom végigcsinálni a Mesetát. Mindegy, belenyugszom, kicsit pihenek. Boldog vagyok, sokat alszok. Gondolok az itthon hagyottakra. Nyugalom van. Holnaptól böjt. Közben mellém ült az isten.

2008. 07. 12., Astorga: Haszontalannak érzem magam. Összeszedtem valami bogarakat. A dán lánnyal elbúcsúztunk, címet se cseréltünk. Jó lenne, ha hagyná a lábam, hogy menjek. Itt egy Gaudi-palota. Lehet, bemegyek. Egyedül szeretnék lenni, nem magányosan. Beszélgettem egy német nővel. Mondta, hogy más a szemem, mint a többieknek. Fényképész. Egy spanyol bácsi körbevezetett. Nagyon jó volt. Kalapján tollak. Akartam adni neki pénzt borra, de nem hagyta. Azt hittem, a pénzért buzgó. Milyen hitetlen vagyok. Német nő szerint a Caminónak három fázisa van: szórakozás, meghalás, újjászületés. Most a második tart 4 napja. Vidám meleg fiú masszíroz. Vidám meleg fiú rosszul masszírozott. Vártam, hogy vége legyen.

2008. 07. 13., Rabanal: Nagyon rossz volt a reggel. Elaludtam. Csak 7:30-kor indultam Santa Catarinába. Maradék szagú volt a templom. Sírtam, kaptam pecsétet, megszorították a kezem. Egész nap egyedül. Nem rossz, csak olyan száraz. Találkoztam dél-amerikaiakkal. Ebédre aszalt gyümölcs, bor. Rájöttem, hogy moshatom ki a ruháimat ingyen. Túlbuzgó angol önkénteseknek megmutatom a csípéseimet és ők pánikból mindent kitisztítanak. Mert esetleg hordozó vagyok. Egy spanyol kisfiú azt mondja, mindig nevessek. Igaza van. Nem akarok szenvedni szeretni. Nagyon csúnyák a csípéseim.

2008. 07. 14.: Az angolok mindent kimostak. Sokat gyalogolok egyedül. Jéghideg folyó, furcsa fehér virágok a vízen. Dán fura lány az elején idegesít, utána megszeretem. Meghív borozni. Nagyon jó éjszaka.

2008. 07. 15.: Sok gyaloglás. Legmelegebb nap. Nagyon lesült a lábszáram. Nagyon ronda a szállás, szeretnék kicsit aludni. Kövér gyerek fejest ugrál a folyóba. Úgy hívják: Áron.

2008. 07. 16.: Ma egész nap egyedül gyalogoltam. Kicsit rossz, hogy leprás vagyok meg lesültem. De semmim se fáj. És jó nem sietve mendegélni. Sokat mentem ma az út mellett, de a vége gyönyörű volt. Csilingelnek a tehenek. Jók itt ezek a falvak. Patak is van mindig. A vége nehéz volt, mert nagyon meredek és tele van tehénszarral. Holnap is így folytatódik. Egy kicsit több, mint egy hét, és otthon vagyok. Nem vágyok el innen, de várom. Sajnos, attól félek, nem lettem más, de hát van még 7 nap. Isten is ennyi idő alatt teremtette a világot. Apámat álmodtam.

2008. 07. 17.: Zsuzsával gyalogolok. Sírok, mesélek, mesél. Ugyanolyan nyaklánca van, mint a nagymamámnak volt. A szeme is olyan. Vettem bogárirtót és egy zöld hímzett kendőt. A hegyek nagy meztelen fenekek. A felhők között templom, Szűz Mária-szobor meghajtotta a fejét egy paraszt előtt.

2008. 17. 18., Sarria: Nagyon viszketek, vannak új csípések is. Nagyon jó az erdőben, de valami hiányzik. Mindenki áradozik, hogy milyen jó a Camino és mi mindent tanult. Én meg nem tudom, mit gondoljak. Sarriában nem tetszem a senoritának, amikor látta a kiütéseimet, nem nagyon örült nekem, mondta, hogy nála minden nagyon szép meg tiszta. Egy bárban polipot eszek. Nézem a spanyol top 100-at. Jó minden, csak… Aztán már annyira viszketek és reménytelen ez a bogaras dolog, hogy amikor faggatnak a többiek, sírok és mondom, jöjjenek velem orvoshoz, mert ez hat napja borzasztó. A vendégfogadó néni megtudja és megharagszik, hogy csinálom a pánikot. Mondja: neki úgyis kell orvoshoz menni, elvisz. Mivel nincs gatyám, egy spanyol fiú ad. Az orvos nem tud angolul. Szótárral kikérdez. Kibetűzi: Are you cragment. Mondja, most jön szépen az injekció. Bepánikolok. Már látom, ahogy meghalok vagy megbénulok, mert valami szart adtak be. Akarom hívni az otthoniakat. Mondják, dőljek a falnak. Az elsőt meg se érzem, a másodikat annál inkább és nem hallok, tudtam, hogy meg fogok bénulni, pedig csak elájultam. Arra ébredek: doktor bácsi, nővérke pofoznak. Szaladnak a senoritáért, mert annyit tudtam kinyögni, hogy vele jöttem. Ő haragszik, azt mondja, még csak én kellettem neki. Elkezdek sírni és így két órán keresztül. Nyugtatgat, mondják, mindent dobjak ki, égessek el. Egy nagy darab almodóváros fiatal nővér mondja, ő ad majd nekem ruhákat, mert mióta nem cigarettázik, nagyon meghízott. Torokpolipja van, kiabálva, rángó hangon beszél. Csupa szeretet, csupa jókedv. Jön a gatyás fiú. Ő is vigasztal, de csak sírok. Senora is mondja, hogy visszamegyünk és vacsorázunk, minden jó lesz, csak ne sírjak. Elmennek, én maradok és sírok. Megjön a nővér egy zacskó ruhával. Azt mondja, azonnal húzzam fel, nagyon jókedvű. Rengeteget nevet, most már én is. Almodóvar-film vagyok. Meg ez az egész helyzet. Az egész kórházi osztály a csodámra jár és örül. Kapok ingyen krémet, gyógyszert. Nagyon boldog vagyok és hálás, nem tudom, hogy mutassam, megölelem a xnővérkét, azt mondja, imádkozzak érte Santiagóban. A fiúval vacsorázok, meg akarom hívni, azt mondja, nem, ő hív meg engem. Spirit of the Camino az, hogy aki szükségben van, az kap. Soha ne adj azért, hogy ne maradj adós, főleg ne csak azért. Hiányzik a fél orrcimpája. Biciklivel megy, azt mondja, mindenkinek meg kell legalább egyszer csinálnia a Caminót. Meg hogy higgyek magamban, meglátom, nemsokára minden jó lesz. Akarok neki énekelni hálából, de szégyenlem magam. Megölelem, örülünk. Este 10-kor telefonálok először. Lefekszek. Német néni bekeni a lábam. Még leszaladok nagyon megköszönni. A senora azt mondja, ez lett a második otthonom.

2008. 07. 19., Degonzán: Hajnalban indulok, 5 és 6 között. Megöleljük egymást a biciklissel, jó utat kívánunk egymásnak. Ezután sötét van, köd, nedves idő, széles az utca, néha világítanom kell, hogy lássam a nyilakat. Szinte üres az új 3 eurós hátizsákom, nagyon szabad és boldog vagyok, nagyon jó egyedül. Nem süt a nap, rengeteg tehén és ló. Egy nagy tejeskávé, juhú, de szép az élet. Kiskutya leugat, kicsit sírok. Aztán nagy kutya alszik, nagyon félek, elfoglalja az utat, lassan, csendben elmegyek mellette, amott egy másik ugat, nagyon csúnyán. Összevissza pisilem magam, úgy csinálok, mintha olvasnék, becsukom a szemem, hátha elmegy. Egy frászt, itt van a kezemnél. És akkor eszembe jutott a kis kövér pöttyös fóka kutyám és rágondoltam, és megsimogattam a kutyát, erre a másik is odaszaladt és simogattam őket, és nagyon bátor voltam meg boldog. A jobb lábamon a szúnyogcsípés véres hólyag lett.

2008. 07. 20.: Ma, nem tudom, miért, megint szomorú reggel volt, aztán köd, hideg, gyönyörű eukaliptuszerdők. Sok séta egyedül, vérré válik bennem az étel, egy spanyol ember lóval, eszembe jutott az Equus. Várom már, hogy lovagoljak.

Agyagtábor: Kenyér és vörösbor. Nagy hangzavar. Kondérban főzik a polipot, rá só, paprika, olívaolaj. Kicsit fáj a hasam. Lassan múlnak a kiütések. Sok piszok, hangzavar. Jó élni. Megfáztam, holnap veszek ruhát. Este nagy hangzavar a szobában, nem lehet aludni, megeszek két fagyit. Reggel szegedi nagykövet bácsival és két osztrák lánnyal reggeli. A bárban két fogyatékos randizik. Csodás volt.

2008. 07. 21.: Reggeli cukros andalúz lángos, forró csoki, nagyon fáj a magyar nagykövet bácsi térde. Majd megnéz a zsinagógában Szegeden, Nélküle indulok. Megveszem a pillangós ruhát. Furcsa fiú vár rám az erdőben, együtt megyünk. Van egy kislánya, 3 éves. Ő félig német, félig francia. Münchenben él. Leonban mindenét ellopták. Pár éve Angliában autóbalesete volt. Újratanult beszélni, enni, járni. Adok neki 50 eurót. Mondom: nekem egyedül kell tovább. Megérti, megölel. Újra eukaliptuszerdő. Nehéz út, egyedül a napon, erdőben. Sok tehén, boldog vagyok. Santa Irene nagyon-nagyon szép. Otthon érzem magam. Kanadaiak, németek, faházikó, szép falu, hal vacsorára. Perui fiú és brazil lány mesélnek a reikiről.

2008. 07. 22., Santiago: Utolsó gyaloglás, bevezető a városba csúnya, de a központ szép. Rengeteg a turista. A bolt, a tömeg. Jobb lesz innen egyedül menni. Most már nem szeretném folytatni, jobb lenne hazamenni, legjobb lenne otthon.

Itt véget ér a napló.

Az utolsó napról még Márta ezt mondta: Madridban volt egy mulatság az utcán. Odajött hozzám két perui fiú és megkérdezték, hogy elmennék-e velük borozni? Én meg épp azon gondolkodtam akkor, hogy nagyon jól érzem magam, boldog vagyok, de olyan jó lenne, ha lehetne valakivel a felhalmozódott élményekről beszélni. És épp akkor ők ott termettek. Kérdeztem, hogy miért jöttek oda hozzám, miért engem kérdeztek? Azt mondták, azért, mert más voltam, mint bárki az utcán. Mondtam, hogy lehet, azért, mert huszonvalahány napja gyalogolok, főleg egyedül vagyok. Velük beszélgettünk egész este és boroztunk és énekeltünk, és ezzel megkaptam mindent, amit elképzeltem Madridban sétálva, így az egész Camino után.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.02.15. 

Olvasd el az El Caminóról szóló riportunkat is!

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!