Egy költő és egy sámán játéka

Závada Péter és Ratkóczi Huba slam poetry estje Szabadkán

Különleges élményben lehetett részük azoknak, akik december 6-án a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház programját választották. Závada Péter, az Akkezdet Phiai nevű trió tagja és Ratkóczi Huba, blues gitáros közös produkciója nemcsak a zord időjárás, de a fájdalmas valóság ellen is kellemes ellenszérumnak bizonyult.

Závada Péter és Ratkóczy Huba

Závada Péter és Ratkóczi Huba

Szombaton, a színház előterében kialakult forgatagban megállapítottam, hogy nemcsak egy unalmas este ,,jobbhíján” programjának leszek részese. A rövid beszélgetésekből kiderült, hogy a tősgyökeres szabadkaiakon túl is sokan autóba ültek és az órákon át tartó utazást is vállalták, csak azért, hogy itt lehessenek. Nem véletlen tehát, hogy az utolsók között átvett jegyem már „pótszék” feliratos volt. Számos ismerős arc jött velem szembe, akikkel két hónappal ezelőtt találkoztam először egy hasonló témájú eseményen. Október elején a Slamtől Slambe – avagy a nulladik vajdasági slam poetry verseny hozta össze ezeket a fiatalokat, akik akkor nem csupán a közönség részét képezték, hanem egy spontánul kialakított színpadon ,,versenyzőként” színesítették a programot.
A december 6-ai est sokban különbözött az előzőtől, a vajdasági fiatal slammerek ezúttal a közönség soraiban ülve hallgathatták a pódiumon elhangzó gondolatokat egy példaképtől, akinek neve összeforrt a kortárs underground zenével és az Akkezdet Phiaival.

Megtudtam, az est különlegessége, hogy ilyen alapra még nem hallottunk Újonc-szövegeket (Závada művészneve). Péter és Huba közös produkcióját a színház a következő szavakkal harangozta be: ,,…azon ritka események egyike, amikor a kortárs líra találkozik a pszichedelikus blues zenével, és egy közös hangzó szövetté fonódnak össze, hogy a hallgatót önnön tudatának legmélyebb regisztereibe röpítsék el, mint varázsszőnyeg az utasát”.

.

.

Azon túl, hogy a blues szólammal sokkal líraibb hangot kaptak a Závada Péter-szövegek és szélesebb közönséghez is sikerült szólniuk így, egy újszerű, színházi közegben találkozhattunk a sokszor szemtelen, de komoly gondolatokkal. Ezen elgondolkodva az jutott eszembe, amit a nulladik vajdasági slam poetryn mondtak a fellépők: ,,a slam helye a föld alatt van”. Akkor, hogy is…? Szabó Istvánnal, a Slamtől Slambe című ,,verseny” első helyezettjével beszélgetve megtudtam, hogy jelen esetben nem a klasszikus értelemben vett slam poetryt kell érteni. Legalábbis nem a megszokott, bekiabálós, őrjöngős, kocsmás slam poetryt. Hiszen ez az este jóval intimebb volt, így épp megfelelő helyet kapott a Kosztolányi Dezső Színházban.

zavada 2

Az előadás díszletét csupán két szék és egy asztal képezte, ám nem is a látványra voltunk kíváncsiak: a fülünket hegyeztük. A fények eltompulása után körülbelül egy óránk volt arra, hogy megismerkedjünk a két művész játékával. Závada Péter verseinek témáit egészen széles spektrumon lehetne felsorakoztatni: a politika és a társadalom beszennyezettségéről alkotott véleménye mellett legmélyebb érzelmeivel és hétköznapjaival is találkozhattunk. A mindennapok eseményeiről mesélt – szenvedélyes szerelmekről, a villamos sínei közül kibújó fűszálakról, a hazugságot rejtő kútról, amelyet talán jobb lenne érintetlenül hagyni. Sorai között pedig sokszor belebotlottunk egy családi tragédiába, amelynek szele talán ott nyugszik minden szón… A fájdalmakra, a kérdésekre és a közönséget megnevettető keserédes gondolatokra reflektálva pedig a zenei aláfestést Ratkóczi Huba adta, aki a hangulattal azonosulva a gitár húrjainak segítségével engedte szabadjára a súlyos szavakat, olykor lágyítva, olykor pedig nyomatékosítva őket. Egy részben improvizatív, részben tervezett előadásnak voltunk részesei, amelyben egy költő mély érzelmei és egy sámán őrült zenéje bontakozott ki.

zavada 3

Fotók: Szerda Zsófi (Hét Nap)

The following two tabs change content below.
Dobroka Alexandra

Dobroka Alexandra

Mindegy, hogy Portugáliából stoppolok Budapestre vagy barátaim történeteivel úszok térben és időben, a cél mindig adott: ellenállni a mozdulatlanságnak az új, az ismeretlen megismerése érdekében. Szabadkán nőttem fel, és még ha vajdasági gyökereim olykor szorosan fognak is, a sodródó ár könnyen magával ránt. 2013-ban fejeztem az újságírást Szegeden és jelenleg is az egyetem Kommunikáció és Médiatudomány tanszékén tanulok, immáron mesterképzésen. Témáim leginkább a kultúra, a művészetek és az emberi kapcsolatok irányába mutatnak, melyekre nagy hatással vannak utazásaim és természetesen az egyetemi tanulmányaim.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!