Ahol a régmúlt báját nem lehet kicsukni

Ha ódon romantikára vágyik – Nosztalgiázók kedvence az Anna Panzió

Egykoron, az 1800-as évek végén csupán egy nagyméretű lakóház volt ez az épület. Ma népszerű szálláshely Zentán, ahol a falusi miliő szerelmesei érezhetik magukat a legjobban. Az Anna Panzióban tartotta nyári táborát a Press Szó újságírógárdája, számos hasznos programmal és derűs, beszélgetős esttel, melyhez a hangulatos parasztház és udvar remek helyszínnek bizonyult. A panzió múltjáról és jelenéről a tulajdonos, Vörös Attila mesélt.

Az utcáról nézve kissé megbújik a fák mögött, ám amikor belépünk az ódon kövekkel kirakott portára, már határozottan mutatja meg magát az épület és romantikus udvara. Az Anna Panzió egykor lakóház volt, ma Zenta egyik legnépszerűbb szálláshelye.

Természetes bájával, régimódi romantikájával vonzza a város azon látogatóit, akik falusias hangulatú, nosztalgiát árasztó házban szeretnének pihenni.

A panzió tulajdonosának – aki egyben a Vajdasági Egészségturizmus Klaszter igazgatója is – már a dédnagymamája is ebben a házban élt. Ma édesanyjával ketten vezetik, ők látják el a szükséges tennivalókat némi segítséggel.

anna_panzio01

Az Anna Panzió a bejáratból nézve – Fotó: Anna Panzió

Mit lehet tudni az épületről, illetve a panzió kialakításáról?

– Az épület 1870 óta áll, ám egészen 2007-ig lakóházként használták, abban az évben üresedett meg. Mivel a dédszülők már korábban meghaltak, egy ideig kiadtuk középiskolás diákoknak, átalakítások nélkül: három szobára jutott egy fürdőszoba.

Majd 2007-ben, amikor Zenta Község Idegenforgalmi Szervezetének igazgatójává választottak, elkezdtünk érdeklődni, milyen szálláshelyekből is van hiány a városban, mire lenne szükség. Bármennyi fórumot is szerveztünk, nem történt nagyobb megmozdulás. Végül pályázatokból 2008-ban magunk csináltattunk meg egy szobát a házban, majd egy évre rá még egyet. Sokáig csupán ezt a kettőt működtettük, míg nem jött egy lehetőség – kaphattunk állami támogatású, 1 százalékos kölcsönt. Igaz, rövid lejáratút, no és a részletek is nagyok voltak, de mégis belevágtunk.

Rendbe hozattunk 2009 végéig 4 szobát, a pincét, eljutottunk az élményudvarig. Utóbbi a porta hátsó részében 2 évvel később, ugyanilyen pályázatból készült el – itt 50 személy tud leülni, tehát rendezvényekre is remekül használható. 2012-ben csináltattuk meg a másik épületet két szobával és most, 2015-ben fejeztük be a négy szobát a padlástérben, ahol kisebb finomítások még váratnak magukra. Az udvarban található egy modern, hangulatos szaunaház is, 6 személyes finn szaunával és 5 fős kültéri jakuzzival.

anna_panzio02

Az Anna Panzió a kert felől nézve – Fotó: Anna Panzió

Valójában miért döntöttek úgy, hogy szálláshellyé alakítják a házat?

– Az idegenforgalmi szervezet vezetőjeként megtapasztaltam, hogy az utazások megszaporodásával egyre többen érkeztek a környékünkre és a vendégeket egyszerűen nem tudtuk hol elhelyezni – főleg az 50 fős csoportokat. A látogatók nem szívesen mentek hotelbe, inkább családoknál vagy kis panziókban történő elszállásolásra mutatkozott igény. Sehogyan sem sikerült egy autóbusznyi embert egy helyen altatni. Az elvárások pedig nőttek a ’90-es évekhez képest. Ma már egy vendég természetesnek tartja, hogy legyen saját fürdőszobája.

Nyáron rengeteg a lakodalom, ilyenkor sokszor egy egész család jön haza külföldről, akiknek nincs hol lakniuk. Számukra például tökéletesen megfelelő, ha az idősebbek laknak a földszinti szobákban, a fiatalok pedig fent az emeleten.

Valós az igény, a látogatók pedig keresik az olcsóbb kategóriát. A szálloda kétszer vagy háromszor többe kerül, igaz, reggelivel együtt; de az ide érkezők többsége, aki felkeres minket, annyit szeretne, hogy tiszta szobában lakhasson, legyen internetje és kábeltévéje. A másik réteg nem nevezhető igazán turistának, inkább üzletembereknek. Egész nap dolgoznak, majd fáradtan megérkeznek – nekik szintén az a vágyuk, hogy lezuhanyozzanak saját fürdőszobájukban, lepihenjenek, esetleg még a számítógépükön el tudjanak intézni ezt-azt. Erre van szükség.

Két éven át sokan azért jöttek át a szállodából az Anna Panzióba, mert a hotelben a világháló használata külön pénzbe került, de még a wifi jelszóért is a recepcióra kellett menniük. Véleményem szerint a mai világban ezt már nem lehet így intézni.

Press-szos_tabor (28)

Vörös Attila, a panzió tulajdonosa – Fotó: Búcsú Adrienn

Hány személyt tud fogadni a panzió?

– A két épületben, vagyis a 10 szobában összesen 35 fő szállásolható el – hozzáteszem, 19 helyhez társul saját fürdőszoba, a legutóbb elkészült négy szobáé közös. A padlástérbe sajnos nem tudtunk fürdőhelyiséget építeni, ugyanis ez a réges-régi épület a munkálatokat statikailag nem bírta volna el.

Mióta olyan népszerű Zenta a látogatók körében, hogy ilyen sok szálláshelyre van szükség?

– Adához és Magyarkanizsához képest Zentán mindig nagyobb forgalom bonyolódott. Ennek oka, hogy amikor az ipari létesítményeket privatizálták, szép számmal érkeztek a beruházások kivitelezői. El kellett őket helyezni valahol. A sportcsarnok főmérnöke például nálunk lakott hosszú időn keresztül, míg a munkálatokat felügyelte – egész héten itt volt, csak hétvégén ment haza.

S ha már hétvége: olyankor a kultúra vonzza az embereket. Ilyen szempontból a vajdasági magyarságnak Zenta az egyik utolsó bástyája.

Megjegyzem, a magyarországi utazási irodák is szívesen hoznának ebbe a térségbe vendégeket, de elvárják, hogy 50 személyt egy, maximum két helyszínen el tudjanak szállásolni. Ehhez 25 szoba kellene, nekünk pedig nincs ennyi. Úgy gondolom, ha többen ki tudnának adni ennyi szobát egy épületben, talán sokkal jobban vonzanánk a Tisza-menti régiót.

anna_panzio04

Közösségi tér a panzió kertjében – Fotó: Búcsú Adrienn

Többségében kik szállnak meg az Anna Panzióban?

– A turisták főleg Magyarországról érkeznek, de jönnek a világ minden tájáról elszármazott zentaiak is, akik nyaranta vagy néhány évente hazalátogatnak és nincs már hol aludniuk. Akadnak átutazók is, akik például Svédországból tartanak a montenegrói tengerpartra.

De persze nem mindenki szereti a panziónkra jellemző, régimódi, nosztalgikus stílust. Akadt olyan vendég, Oroszországból, aki belépett és közölte: ő nem ilyesmire gondolt és inkább a hotelban vett ki szobát. Weboldalunkon részletesen bemutatjuk a szobákat, az érdeklődők valamennyi helyiségről láthatnak fényképeket, tehát az eset kicsit meg is lepett bennünket.

A fürdőszobákat persze modernebbre csináltattuk, ám itt is ügyeltünk arra, hogy a berendezés harmóniában legyen a régies stílussal. Mindegyik szobának más a hangulata. Van, ahol kézzel készült díszcsíkok találhatóak a logónkkal, máshol téglából falaztattuk fel a mosdótartót.

Press-szos_tabor (26)

A tulajdonos kisfiával és az udvar jellegzetes fa szobrával – Fotó: Búcsú Adrienn

Miért éppen Anna?

– Hosszas töprengés után esett a választásunk erre a névre. Annának a dédmamámat hívták, aki ebben a házban élt. Fontosnak tartottuk a többnyelvűséget – a név legyen a külföldiek számára is érthető –, és nem utolsósorban azt, hogy az internetes keresők, listák élére kerülhessen, hiszen azok sokszor ABC szerint rangsorolják a találatokat.

Szóba került egyébként annak idején a Gesztenyefa Panzió és a Gólyafészek név is, de ezek csak magyarul csengtek volna jól a vendégek számára.

Édesanyjával ketten munkálkodnak nap mint nap azon, hogy a panzióban minden zökkenőmentesen működjön.

– Valóban. Ugyanakkor, ha nagyobb csoportok érkeznek hozzánk, többen besegítenek a takarításba. Nincsenek állandó munkaviszonyban, órabért kapnak. Így képesek vagyunk ellátni a szükséges feladatokat és megtenni mindent azért, hogy a vendégeink jól érezzék nálunk magukat.

Vannak távolabbi tervek a fejlesztést illetően?

– Igen, lennének. De már nem ennek a komplexumnak a rovására, ugyanis félő, hogy túlzsúfolttá válna. Ha sikerül, még egy kerti konyha-kemence-bográcsos kombinációt építenénk meg azzal a céllal, hogy gazdagabb legyen a gasztronómiai kínálatunk. A további fejlesztések pedig, melyeket még tervezünk, más horderejűek. Ez egyelőre maradjon a mi titkunk!

A jakuzzi-ban is meg lehet mártózni a panzió hátsó kertjében - Fotó: Anna Panzió

A jakuzziban is meg lehet mártózni a panzió hátsó kertjében –Fotó: Anna Panzió

The following two tabs change content below.
Búcsú Adrienn

Búcsú Adrienn

Van, aki szerint ez az érzés idővel elmúlik, de nálam nem úgy tűnik. Általános iskolásként kerültem Magyarországra, még gyerekként. Kecskeméten végeztem a képzőművészeti középiskolát és Szegeden a kommunikáció szakot. Ma budapesti vagyok. Sosem felejtettem azonban el vajdasági gyökereimet. Szegényebbnek érezném magamat, ha nem lennének. Sokat jelent a délvidéki életérzés, sokat jelentenek az onnan származó emberek. Valahol talán törvényszerű volt, hogy egyszer csak róluk írni is elkezdek...
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!