„A zene mindig kihúz a pácból”

Fehér Nórával, a Kormorán énekesnőjével bodzás limonádéztunk egyet

Fehér Nóra egy 22 éves moholi lány, aki Szegeden tanul. Fehér Nóra egy 22 éves moholi lány, aki néprajzot és éneket tanul. Fehér Nóra egy 22 éves moholi lány, aki megnyerte az idei OTDK előadóművészeti-vokális szekcióját. Fehér Nóra egy 22 éves moholi lány, aki a magyarországi Kormorán együttes (tudod, Kell még egy szó …) énekesnője. És nekem van vele zenés múltam!

Fehér Nóra

Fehér Nóra

 A zentai gimi kórusában mindketten szopránok voltunk. Én idétlen elsős, ő már veterán harmadikos. Volt ott egy böhöm csaj, aki mindig beszólt nekem, bántott, terrorizált, mindenért leszúrt. Nemegyszer álltam már a sírás küszöbén, de akkor Nóra mindig megszorította a kezem, és sokatmondóan rám nézett, aztán, mikor a banya már nem volt ott, rám mosolygott: ne törődj vele. Ő nekem valamiféle őrangyal volt. Aztán itt-ott együtt csináltunk ezt-azt, és meg is szerettem. Épp ezért nem is tudom, hogy gondolhattam, hogy az interjúnk a szegedi Millennium kávéházban belefér majd egy órába. Na, az interjú végül is belefért. De előtte-utána azért csacsogtunk ám mindenféléről.

 • Valószínűleg a hideg is kiráz a kérdéstől, de mégis: mikor kezdtél énekelni?

– Hatéves voltam, amikor a szüleim elvittek a moholi Szent Polion gyerekkórusba… hát, „meghallgatásra”. Bekerültem, ez az első énekes élményem. Persze előtte odaadással énekeltem otthon a tévé előtt Szandit meg Zoltán Erikát, tudod, „Szerelmes szívek…” (Nevet) A kórusnak 17-18 éves koromig a tagja voltam, de közben jöttek más hatások is. Általánosban ismerkedtem meg a népzenével, a Csobolyó Művelődési Egyesületben kezdtem el népdalokat énekelni. Középsuliban a gimién kívül más kórusokban isénekeltem, ja, és több zenekarban is: ott volt például a Garázs…

• Ez nekem új.

– Talán mert nem volt sok koncertünk, három-négy talán, főleg a zentai Zeppelinben. Ott nagyon szerettek minket, általában a Watch My Dying előzenekara voltunk. (Nevet) Az egy jó korszak volt.

• Hopp, várj, akkor volt piros a hajad, nem?

– Hú, aha… Az érdekes volt… De jó szívvel gondolok vissza rá. A Garázs aztán átlényegült Existence-szé, aztán úgy harmadikos koromban elkezdtem képeztetni a hangom, mert kitaláltam, hogy operaénekes szeretnék lenni. Otthagytam a zenekart, mert a kettő nem fért össze. Baráth Emília, majd Heródek Éva voltak az énektanárnőim, akiknek rengeteget köszönhetek. Megkockáztatom, hogy ha nem tanulok meg bánni a hangommal, és folytatom a megerőltetését a rockbandában, lehet, hogy ma már nem is lennék képes énekelni. Aztán jött a Bara-party, amit imádtam. Azok a dalok mindig feltöltöttek. Életem első zenei albumát is nekik köszönhetem, igaz, nem került kiadásra, csak a koncertek után szórtuk szét. De megtapasztaltam, milyen is a stúdiózás.

nora 2• Aztán elkerültél Szegedre. Miért néprajzra?

– Rájöttem, hogy nem tudnék kiteljesedni az operaénekesek világában, és ekkor volt az, hogy visszakanyarodtam a népzenéhez, amit köszönök valakinek. Belelkesültem, hogy én majd népdalokat fogok gyűjteni. Aztán elkezdtem az egyetemet, és hihetetlenül hiányzott a zene. Ezért minornak beírtam az ének-zenét, ahol ismét egy fantasztikus tanárnőt fogtam ki, Laczi Júliát (neki köszönhetem többek között azt is, hogy indulhattam az OTDK-n). És most itt tartok: harmadéves vagyok, kb. decemberben pedig belépett az életembe a…

 …KORMORÁN

 • Hogyan kerültél kapcsolatba velük?

– A történet jó példa arra, hogy mindennek megvan a miértje. A néprajz tanszék ugyanis rengeteg szakmai kiállítást, konferenciát szervez, amire mindig felkérnek, hogy énekeljek. Az egyik ilyen konferencián ismerkedtem meg a Kormorán prímásával, Gáspár Álmossal. Vele és a népzenekarával kellett összedobnunk egy kis műsort. Ekkor figyelt fel rám, ugyanis a Kormorán akkoriban készített egy albumot Tüzek előtt, tüzek után címmel, amihez kizárólag határon túli énekeseket kerestek (nemcsak a Kárpát-medencei régióból, de az egész világról). Találkoztam Szűts István és Koltay Gergő zenekarvezetőkkel, adtam nekik egy hanganyagot. Megkértek, hogy énekeljek két dalban a Szűts ötvenedik születésnapja alkalmából kiadott szólólemezen. December környékén hívtak fel újra, hogy énekelnék-e a legújabb Kormorán-albumon, melynek címe Magyar kettős (a cím utalás a kettős állampolgárság megszavazására, maga az album is azt üdvözli), ezen is csak határon túli énekesek szerepeltek. Aztán a felvidéki Vadkerti Imrével ott ragadtunk mint állandó énekesek.

nora 3

• Milyen érzés azokat a dalokat énekelni, amiket gyerekkorodban úgymond slágerekként ismertél?

– Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én fogom ezeket a dalokat előadni, és még most is hihetetlen érzés. El sem tudom mondani, mennyi örömöt szerez nekem az eléneklésük.

• Hogy élted meg az első koncerteteket?

– Március 13-án volt Mosonmagyaróváron. Nagyon féltem. Főleg mert a Kormorán egy kialakult rajongótáborral rendelkezik, akiknek nagy szívfájdalma volt, hogy az együttes új énekesekkel folytatja tovább a zenélést. De nagyon jól fogadtak minket. Eddig elképzelni sem tudtam, hogy ilyet lehet közönségtől tapasztalni, ilyen pozitív energiaáramlást. A koncert után meg odajöttek, és autogramot kértek…

nora 4• Tőled is?

– Igeeen. (Nevet) Nagyon sok barátot szereztem egyébként a közönség soraiból, a nálam fiatalabbaktól kezdve az idősebbekig. Hihetetlen, mennyi korosztályt érint meg a Kormorán zenéje. És mindegy, hogy hol van a koncert, bárhova képesek elmenni az emberek. A március 15-i, győri koncertünkön 10ezer ember előtt zenéltünk, ennyien gyűltek össze a városháza előtti téren. Felmentem a színpadra, és akármerre néztem, embereket láttam. Elállt a lélegzetem, hiszen ennyi ember előtt még sohasem énekeltem.

• Eddig könnyedebb stílusú dalokat énekeltél. Illik hozzád a Kormorán-hangzás?

– Úgy érzem, hogy nagyon is. Amióta Szegeden vagyok, szinte csak népdalokat énekeltem, és a Kormorán-számoknak is szerves része a népzene, gondolj csak a hangszerekre: hegedű, furulya, tekerőlant… Ezenkívül a szövegek is közel állnak hozzám, tehát könnyedén megtaláltam magam ebben a világban.

• A koncerteken népdalszólót is énekelsz. A te ötleted volt?

– Ez valóban új, de nem az én ötletem volt, a zenekar tagjai vetették fel, hogy összeállíthatnék egy vajdasági népdalcsokrot. Megörültem az ötletnek, mert Vajdaság a népzenekutatás szempontjából fehér foltnak számít, még Bodor Anikó és Burány Bélaalapos munkája ellenére is. Mivel a falumban is sokat gyűjtöttek, egy moholi csokrotállítottam össze, amit minden koncerten előadok.

• Hogy fogadja a közönség?

– Biztos furcsa nekik, de eddig mindig hatalmas tapsot kaptam. Kicsit úgy érzem, hogy így kiélhetem a néprajzkutató énemet is. Ezt is hivatásomnak tekintem ugyanis, hogy megőrizzem a zenénket, szokásainkat.

 KISZÍNEZNI A FEHÉR FOLTOT

 • Hogy tudod összehangolni a próbákat és a koncertezést az egyetemmel és a családoddal? A barátodSzegeden él, a családod Moholon, a két apró unokaöcséd Szabadkán…

– Rengeteget ingázok. Volt egy másfél hónap, amikor mindennap próbáltunk, akkor Pesten éltem. Az egyetemen halasztok egy félévet, de nem érzem, hogy az együttes a tanulmányaim rovására menne. Pótolok, pluszfeladatokat végzek. A szüleimhez, ha nem is minden héten, de minden másodikon hazamegyek. A barátom pedig nagyon büszke rám, és mindenben támogat. Látja és megérti, hogy nekem erre szükségem van.

• Mit kapsz a Kormorántól?

– Úgy érzem, jó úton haladok afelé, hogy beteljesítsem azt, amiért megszülettem: hogy énekeljek az embereknek.

• És mi a helyzet azzal a vajdasági „fehér folttal”? Nem szeretnéd „kiszínezni”?

– Dehogynem. Mindenképpen fel fogom kutatni mindazt, ami még gyűjtésre vár. Az OTDK-s dolgozatommal, melyben vajdasági magyar népdalokat gyűjtöttem, talán ezt el is kezdtem…

• Egyszerre foglalkozhatsz azzal a két dologgal, amik a legközelebb állnak hozzád. Most rendben vagy.

– Igen, azt hiszem. Csak nagyon szétszórt is vagyok… :) De a zene minden oldalról része az életemnek, és ez mindig kihúz a pácból.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.05.14.

The following two tabs change content below.
Illés Eszter

Illés Eszter

"...akkor megint írnia kell, ahogy pisilnie kell annak, aki felfázott. És Eszter lelke egyszer s mindenkorra felfázott." (Lackfi János) Zentán születtem 1991-ben, és ott is nőttem fel, oda húz a szívem. Most Szegeden élek és (nyelvtanárnak) tanulok, és itt is nagyon jó, na de Zenta...! A legkedvesebb helyem a világon mégis a budapesti kék metró. Ezenkívül mindig is balerina szerettem volna lenni - a budapesti kék metrón előadni a Diótörőt valószínűleg a világ leglehetetlenebb álma (főleg valakitől, aki 12 éve nem tud lemenni spárgába, és eldől, ha lábujjhegyre áll). De jól vagyok.