„Szeretnénk valami olyat belesűríteni, ami tisztán mi vagyunk”

Interjú az első szegedi klubkoncertjét adó Middlemist Reddel

Hogyan vedd le az interjúztatódat a lábáról? Tanulj a Middlemist Red Deli Somájától, és jegyezd meg, hogy a múltkori ajánlója ,,tök szuper lett”, aztán majd lesz valahogy… A zenekar kétnegyedével, az előbb említett basszusgitárossal és Ürögdi Ábel dobossal beszélgettem a napfény városában.

Bemutatkoznátok kicsit a Press Szó olvasóinak? Mesélnétek a kezdetekről?

D.S.: Mindannyian jelentkeztünk a Kőbányai Zenestúdióba. Egyikünket sem vették fel, de reménykedve elmentünk az augusztusi gólyatáborba, ahol ugyanabba a zenekarba sikerült bekerülnöm, amelyikbe Ábelnek és Somának is. Ábel azt tervezte, hogy kiszáll az előző együtteséből Dáviddal, a gitárosunkkal. Szerettek volna hozzájuk jobban passzoló zenét játszani. Hamar kiderült, hogy szuperül tudunk együtt zenélni, és szeptemberben meg is volt az első próbánk.

A zenei ízlésetekkel tudtok hatni egymásra?

Ü. Á.: Ez volt a megalakulásunk egyik alappillére. Az előző albumhoz képest az új album hangzásvilága például azért más, mert vannak új hangszerek. Az utóbbi egy-két évben főleg olyan zenéket hallgattunk, amielyekben ezeket használják.

D.S.: Mindenki ezerféle zenét hallgat, és ha találunk egy szuper zenekart, akkor általában megmutatjuk egymásnak. Ábel ismertette meg velünk a Tame Impalát, aztán Soma által bekerült a képbe a Black Angels, és így megvolt ez a két nagyon húzós, erős szál, amin el tudtunk indulni.

A Ripple Soul tényleg más, mint a Supersonic Overdrive. Ebbe az irányba szeretnétek haladni?

D.S.: Ha ezt a kérdést feltetted volna a Supersonic Overdrive megjelenése idején, akkor azt mondtuk volna, hogy mindenképpen ugyanez a vonal lesz – most is ezt mondhatnánk, de abból okulva, hogy az előző lemezhez képest mekkora volt a változtatás, nem ígérhetjük, hogy így lesz. Szeretnénk minél több műfajban kipróbálni magunkat, ebbe az egészbe belesűríteni valami olyat, ami tisztán mi vagyunk – az pedig állandóan változik.

hreavsf

Nagy segítség volt, hogy felkarolt titeket az Ivan & The Parazol. Velük hogy találkoztatok?

Ü. Á.: Amikor kijött az első EP, írtunk egy tucat zenekarnak, hogy van-e koncertjük esetleg Budapest környékén, mert szívesen játszanánk előttük. Az egyik volt a Parazol, ami pont a Gödörben adott koncertet, így rögtön 300–400 ember előtt játszhattunk – ez baromi jó lehetőség volt számunkra. Hasonló zsánerekből építkeztünk, ugyanaz a 60-as, 70-es évek buli, fejkendő, meg franc tudja… A lemezt végül Bexszel vettük fel, aki az ő billentyűsük, és akinek ma már az is a feladata, hogy kis zenekarokat karoljon fel. Hozzá sokkal inkább fűződik a nevünk, mint a Parazoléhoz.

D.S.: Ő csak az első három demót hallotta, és már akkor mondta, hogy „Uh, srácok, ez tök szuper, szeretnék veletek dolgozni!”, pedig az még egy nagyon nagy katyvasz volt. Folyamatosan nyaggatott, hogy mikor tudnánk felvenni egy EP-t. Ő volt az, aki kicsit a seggünk alá tolta az egészet, hogy ebből tényleg kialakuljon valami olyasmi, ahol most tartunk.

Mi ihleti a dalokat?

Ü.Á.: Az új lemez írásánál voltak alkotói válságaink, ezért telt el két év a lemezek között. Utána viszont a közösen eltöltött idő ihletett meg, és az, hogy csináljunk valami mást, mint azelőtt. Ha tudod, hogy mit nem akarsz csinálni, sok kapu kinyílik. Ebből adódhat a stressz: annyi mindent szeretnél, hogy már azt sem tudod, hol vagy. A rengeteg hatás mégis inspirálóan hatott ránk.

Magyarul is jöhet valamikor az ihlet?

D.S.: Soma azt szokta mondani, hogy akkor fog magyar szöveget írni, ha az igazán természetesen jön belőle. Egyelőre sokkal autentikusabb, ha angolul éneklünk. A Muzsikus együttes Betyárnótáját egyszer feldolgoztuk, az az egyetlen magyar nyelvű számunk, de nem kizárt, hogy lesz több is. Ez nem teljes elhatárolódás, ha úgy fogjuk érezni, hogy nem csak azért játszunk magyarul, mert muszáj, akkor írunk majd magyar szövegeket is.

Az albummegjelenés miatt elég zsúfolt évetek volt. Hogy néz ki eddig a 2017-es naptáratok?

Ü.Á.: Már most zsúfolt, és ennek kifejezetten örülünk. Kijött egy album, úgyhogy az a lényeg, hogy minél több helyen fellépjünk, kopogtatni kell az ajtókon. Ez a turné megerősítette azt, hogy vidékre is menni kell, bármennyire is pesti zenekar vagyunk.

D.S.: Az egyik legjobb turnésorozatunk volt ebben a hónapban, minden hétvégén jártuk az országot. Hatalmas pozitív csalódás volt az egész. Nem is gondoltuk, hogy ekkora közönségünk van. Március 11-én az Akvárium klub nagyhalljában fogjuk ünnepelni a negyedik születésnapunkat. Ez lesz a lemezmegjelenés óta a harmadik koncertünk Budapesten, de így is vannak ottani rajongóink, akik még nem tudták meghallgatni az albumot élőben. Utána egy kisebb, négyállomásos európai turnéra indulunk, játszunk Dortmundban, Amszterdamban, Berlinben és a belgiumi Hasseltben. Ha minden igaz, akkor lesz egy grünbergi állomás is. Szervezzük az őszi turnét, mert már nem olyan egyszerű egy európai turnét szervezni, mint az elején. Most arra koncentráltunk, hogy minél nagyobb kaliberű helyeken tudjunk fellépni.

Ü.Á.: Egy hónapra hazajövünk, utána megyünk Prágába és Bécsbe. Az európai turné mellett Nóvé Soma csinál egy animációs klipet az Illuminair című számunkhoz, ami szerintem május végére fog megérkezni,és sokkal jobb lesz, mint eddig bármelyik. Itthon ugyan még nincs akkora múltja az animációs klipeknek, de az arculatunkhoz ez a műfaj maximálisan illeni fog, úgyhogy ez az, ami még izgalmassá teszi az évünket.

D.S.: Ezzel a klippel szépen össze fog érni az arculat, a lemez, a lemezborító, és mindez ki fog adni egy szuper képet. Kíváncsiak vagyunk, hogyan fogadják majd az emberek.

kcugm

Említettétek a külföld turnét. Ott általában hogy fogadnak az emberek?

D.S.: Ez még lutri. Prágában van fix közönségünk, legalábbis múltkor 200–300 ember jött el a koncertünkre. Ismerték a számokat, úgyhogy ha minden igaz, a környező országokban már tudnak rólunk. Ezt ugyanúgy építeni kell, mint vidéken. Például harmadjára mentünk Debrecenbe, és most voltak a legtöbben. Ez mindig így lesz. Minél többet járunk külföldre, annál nagyobb közönségünk lesz.

Mit vártok a ma estétől?

D.S.: A négy év alatt sajnos nem tudtunk saját klubkoncertet adni – igaz, játszottunk egyszer az IH-ban, de csak a Quimby előzenekaraként. A Facebook-visszajelzések alapján ezen a fellépésünkön lesznek a legtöbben a februári vidéki turnénk alatt. Nagyon várom a koncertet, a szívem csücske a város. Nagyon magasra tette a lécet az elmúlt négy állomás, úgyhogy hajrá Szeged!

Ü.Á.: Látszik, hogy még nem jártunk itt, nagyon jó bulira számítunk. Visszhangos a klub, de ez a mi zenénkhez csak hozzátesz.

Esetleg a vajdasági rajongók is számíthatnak egy koncertre?

D.S.: Egyelőre nem tudunk ezzel tervezni, de nyilván nem szeretnénk megfeledkezni róluk sem. Fogalmunk sincs, hogy mekkora közönségünk van a Vajdaságban. Nyilván valószínűleg nagyobb, mint mondjuk Amszterdamban, úgyhogy ezért lehet rá szépen építeni. Ebben az évben, ha lesz is, inkább ősz környékén.

Ü.Á.: Lehet, hogy nyáron megyünk oda, ha lesz valamilyen fesztivál, amire elhívnak. A következő hónapokban az lesz a fontos, hogy minél több helyre eljussunk. Amíg azt csináljuk, amit szeretünk, minél több helyen akarjuk csinálni, és akkor büszkén fekhetünk le minden éjjel.

The following two tabs change content below.
Almási Fanni

Almási Fanni

Írói pályafutásomat 8 évesen kezdtem az akkori barbis naplómmal, és úgy érzem, azóta fejlődtem pár dologban. Komolyabb lettem? Dehogyis. Majd 18 éves fejjel (hogy repülnek az évek! Már kezdem kapni a „Hova tovább?”, a „De nagy kislány lettél, pici Fannikám!” meg a „Most kezdődik csak az élet!” típusú megjegyzéseket, és innen szeretném üzenni, hogy máris elegem van belőlük!) ugyanolyan lökött vagyok, sőt. Különleges képességeim közé tartozik többek között a sétálás közbeni olvasás és az álmodozás minden lehetséges helyen – különösen órákon, hogy a lehető legkínosabb legyen a felébredés. Ha nem az előző két kedvenc tevékenységemet gyakorlom, a kutyámmal és/vagy a barátaimmal vagyok, gitározok, koncertekre járok – utóbbi közben pedig lelkesen gyűjtöm az ötleteket, hogy be tudjak róluk számolni a Press Szó olvasóinak.