Bekérdezte magát az Európai Parlamentbe

Brüsszelbe hívták a politológia szakos nemesmiliticsi hallgatót

Az Európai Parlament épületeMátyus Ákosra idén nyáron Kishegyesen, a IX. Vajdasági Szabadegyetemen figyeltünk fel. A Magyar Nemzeti Tanács akkor újonnan kinevezett elnökének, Korhecz Tamásnak az előadása végén tett fel alapos ismereteket sejtető kérdést, amely így hangzott: „A jogi garanciák mennyire hatékonyak, ha az egyén tudatában hátrányként jelenik meg egy adott kisebbséghez való tartozás? Példaként említeném a mexikói oktatási, nevelési politikát, amelyben a meszticek, akik korábban kifejezetten szégyellték azt, hogy ők a fehérek és az indiánok keveredéséből származnak, mára a szégyenérzetüket büszkeséggé és értékké alakították át.”

matyiÁkos két hónappal ezelőtt újabb remek kérdésekkel és hozzászólásokkal hívta fel magára a figyelmet, amikor a szlovákiai Nagymegyeren, a Rákóczi Alapítvány találkozóján a Magyarország-szerte nagy port kavaró Bűn és büntetlenség c. film készítőivel beszélgettek. Ez volt az a film, amely először bírta szóra Biszku Bélát, Magyarország korábbi kommunista belügyminiszterét. Ákos a téma kapcsán egyebek között kifejtette, hogy véleménye szerint Biszku álláspontja – mely szerint nem ő hozta az ítéleteket, hanem a bíróság, tehát az ő kezéhez nem tapad vér – jogilag és politikailag lényegében védhető, mert az igazságszolgáltatás kvázi független a kormánytól, az viszont más kérdés, hogy az ember természetes igazságérzete megkövetelné a felelősségre vonást, egy tömeggyilkosról lévén szó. Arról is beszélt, hogy Biszku a párt mindenhatósága következtében felső vezetőként valóban nyomást tudott gyakorolni az igazságszolgáltatásra, amit rendre meg is tett, számos alkalommal írt levelet a bírókhoz, súlyosbítást kérve. Volt olyan eset, hogy egy férfit első fokon egy évre ítéltek, fellebbezett az enyhítésért, másodfokon pedig halálbüntetést kapott. Három nappal azután, hogy Ákos hazatért a találkozóról, kapott egy e-mailt, melyben az állt, hogy a találkozó aktív résztvevőjeként lehetőséget adnak neki egy négynapos brüsszeli kirándulásra.

Az idei VMTDK-n, ahol Ákos a rendszerváltást követő magyar nemzetpolitika legfőbb jellemzőit foglalta össze (amivel a társadalomtudományi kategória egyik szekcióelsője lett), megígértettük vele, hogy belgiumi tapasztalatait megosztja majd a Képes Ifi olvasóival. Az alábbiakban a beszámolóját olvashatjátok.

***

December 5. és 9. között velem együtt kilenc határon túli magyar fiatalnak adatott meg a lehetőség, hogy Európa legfőbb mozgatórugójába, Brüsszelbe látogasson, a kanadai Rákóczi Alapítványnak köszönhetően. Ezen szervezet működésének középpontjában a Magyarságismereti Mozgótábor 1994 óta tartó évenkénti megrendezése áll. 2008-ban méltán érdemelték ki az Európai Unió egyik legrangosabb kitüntetését, a Károly-díjat.

Ezzel az egységesülő Európa legjobb ifjúsági programsorozatának minősítették tevékenységüket, amely arra a felismerésre kívánt választ adni, miszerint a határon túli fiatalok ismeretei hiányosak az anyaország és saját nemzetük kulturális értékeit tekintve, illetve legtöbbjük még Magyarországon sem járt. Ennek megfelelően kizárólag 18 év alatti, anyaországon kívüli, magyar fiatalok pályázhatnak és vehetnek részt a garantáltan feledhetetlen élményt nyújtó utazáson. 17 nap alatt keresztbe-hosszába beutazzák az országot, megcsodálnak nagyon sok nevezetességet. A tábor után аz alapítvány a látókörébe került fiatalokat nem hagyja elkallódni, egyengeti életútjukat, tanulmányaikat. Ennek bizonyítéka, hogy az utóbbi esztendőkben a különböző évek résztvevőit találkozók révén kívánják megismertetni egymással, ilyen volt a nagymegyeri találkozó, majd a szóban forgó, szűkebb létszámú brüsszeli kirándulás is.

Hárman-hárman utazhattunk Dél- és Felvidékről, ketten Erdélyből és egy személy Kárpátaljáról. December 5-én indultunk busszal Budapestről, és másnap dél tájban érkeztünk meg Belgium fővárosába, egy 18 órás viharos, hófúvásos utat mögöttünk tudva. A belváros szívében, egy Hotel Manhattan nevű barátságos kis szállodában szállásoltak el bennünket, a szálló szuvenírboltokkal van közrefogva. Bár a települést sokan flamand városként tartják számon, mégis mára a 10%-ot sem éri el az említett kisebbség száma.

Hivatalosan kétnyelvű területnek számít, de általánosságban inkább a franciát használják, és a bevándorlók is így integrálódnak, amellett, hogy tiszteletben tartják a hollandot is. Egy igazi 21. századi, fiatalos, multikulturális várossá nőtte ki magát, ahol fekete, sárga és fehér bőrű óvodások mennek kézen fogva, ahol nem beszélnek a toleranciáról, hanem gyakorolják. Méltán vált tehát a kulturális sokszínűséget megtestesítve a hasonló jellemzőkkel bíró Európai Unió egyik legfőbb központjává. Ennek megfelelően itt foglal helyet a 27 tagállam 736 képviselőjét befogadó Európai Parlament. A népesség alapján a legkisebb tagállamnak, a 400 000 lakosú Máltának 5 képviselője van, míg a legtöbb, szám szerint 99 a csaknem 80 milliós Németországnak. Jól látszik tehát, hogy az arányok megoszlása a kisebb népeknek kedvez. Ha Szerbia is csatlakozik egy szép napon a „hőn áhított” közösséghez, akkor körülbelül 15-16 képviselővel számolhat, és reális esélyünk van arra, hogy közöttük legalább egy magyar legyen.

A Kárpát-medencei magyarság, mint tudjuk, nyolc országban él mozaiknemzetként, így abban a különleges helyzetben van, hogy a magyarországi 24, majd jelenleg 22 fős kvótán felül további magyar képviselők is helyet foglalhatnak az intézményben. Hárman Erdélyből és ketten Szlovákiából. Az ő szerepük elsősorban talán nem is jogalkotói, hanem inkább figyelemfelhívó, nyomásgyakorló. Legnagyobb eredményüknek azt tekinteném, hogy sikerült kiharcolni, hogy közel egy órán át folyjon a vita a szlovákiai nyelvtörvényről.

A kérdésben természetesen együtt léptek fel a többi magyar képviselővel, köztük vendéglátónkkal, Surján Lászlóval is. Egy kedves, melegszívű embert ismerhettünk meg személyében, aki korát meghazudtolva fiatalos lendülettel végzi a földrész sorsát befolyásoló tevékenységét. Megdöbbentő volt az ifjúsághoz való közelsége és közvetlensége, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy asszisztenseivel tegezik egymást. Nemcsak jól csengő szólamként hangzott el köszöntője során, hogy a miénk, a fiataloké a jövő, hanem éreztette velünk, ennek a mondatnak valóban súlya van. Európa a francia–német megbékélésre épült, és ez hajtotta előre évtizedeken keresztül, mára azonban ez nem jelent megtartó erőt. A közösségen belül eluralkodott az önzés, és a mi feladatunk az, hogy egy ilyen Európában keressünk új értelmet az összetartozásnak. Felelősséget kaptunk tehát a tarisznyánkba. Lehetőséget, mely annyit ér, amennyit kihozunk belőle.
Matyus Ákos

A képviselő úr keresztény értékrendjét tükrözi, hogy jelenleg is folyik egy kezdeményezés, karöltve a Rákóczi Alapítvánnyal. November 19-ét az európai adományozás napjává szeretnék tenni, amely dátumnak nem mellékesen magyar vonatkozása is van, hiszen Szent Erzsébet ünnepnapjára esik. A szegények jótevője mellett viszont egy kiállítás keretében a többi magyar vonatkozású szentet is meg kívánják mutatni, akikkel népünk megajándékozta Európát. Ebben a mi segítségünket is igénybe vették. Az egyes képek alatt az általunk papírra vetett gondolatokat szeretnék közzétenni arról: Mit üzennek az egyes szentek ma Európának? Bízzunk benne, hogy ez is segít abban, hogy összegyűljön a képviselők több mint felének aláírása, és sikerüljön jogerőre emelni a kezdeményezést. De a jogszabály megszületése nem elég a cél eléréséhez, gyökeres társadalmi szemléletváltozásra is szükség van, amelyet mi, fiatalok egy szép napon megvalósíthatunk. Járjunk tehát nyitott szemmel és szívvel a világban, mert biztosan találunk ott tennivalót! Gondoljunk csak bele, nekünk, fiataloknak mennyit jelent például a diáksegélyező szervezetek ösztöndíjazása. Ez sokszor nem tudna megvalósulni jó szándékú adományozók nélkül. Ha anyagi, kézzelfogható segítséget nem tudunk diák mivoltunkból fakadóan nyújtani, akkor még mindig ott van a mindenki számára adott idő és türelem. Észre sem vesszük, hogy mi, fiatalok mennyit kapunk ebből a két véges értékből. Számunkra is megadatott a lehetőség, hogy ha másképp nem is, de legalább így segítsük embertársainkat.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010.12.16.

The following two tabs change content below.
Mátyus Ákos

Mátyus Ákos

1990. szeptember 12-én születtem, Zomborban. Egy kis szórvány magyar faluban, Nemesmilitcsen nőttem fel szüleimmel és bátyámmal. Ott jártam ki az általános iskolát, majd a szabadkai Politechnikai Iskolában végeztem középfokú tanulmányaim. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Karának politológia képzésére esett a választásom. Igyekeztem az általános tanulmányi követelményeken túlmenően elmélyedni egy-egy adott témakörben. Ennek során a kisebbségpolitika és a nemzetpolitika vált fő kutatási területemmé. Az alapképzés sikeres lezárása után szükségét érzetem politikatudományi szemléletmódom és ismereteim bővítésének, így a Gazdaságtudományi Kar keretében folytattam mesterfokú tanulmányaim. Az Árok-programmal a Vajdasági Szabadegyetemen kerültem kapcsolatba 2010-ben. Érdeklődéssel figyeltem munkájuk, majd a szakterületemhez kapcsolódó témákban biztatásukra magam is írni kezdtem.