Belépés csak a legnagyobb rajongóknak! – Tankcsapda Béoldal turné

A JATE klubban

A Tankcsapda közel húsz év után megunta a Mennyország Touristot, és úgy döntött, inkább csinál egy turnét, ahol megszabadulhat az összes ,,kötelező” daltól. Szegeden néztük meg, mi sül ki ebből.

Valaki, aki vagy? 14? U.S.? Kérdés lehet száz és száz, de válasz csak egy van: ha mondanak neked valamit ezek a címek, és a rejtett utalásomat is értetted, nyugodt szívvel mehetsz el a Tankcsapda Béoldal turnéjának egyik állomására. A Punk&Rollon, A legjobb mérgen, illetve a Jönnek a férgeken szocializálódott tősgyökeres, ,,régen bezzeg kemény volt a Csapda!”-  rajongók megnyugodhatnak: nem lesz sem Örökké tart, sem Be vagyok rúgva, sem Adjon az ég. (Nekem személy szerint az Alföldi gyerek hiányzott a legjobban, aminek már a puszta megemlítésétől is a hideg futkos a hátamon.)

A zenekar előtt a Rocken Dogs melegített be, ami tökéletesen beleillett a tipikus rockbanda a Tankcsapda előtt kategóriába. Volt bőrdzseki, kendő, menő bevonulás a Terminátor zenéjére – szerencsére a tavalyi előzenekar által elhörgött ,,Tegye fel a kezét, aki utálja a szüleiket!” – féle kiszólás nem vált hagyománnyá. Mindenesetre a három tag kitett magáért abban a háromnegyed órában a nekik jutó egy-egy négyzetméteren, majd félórás várakozás következett A Nagy Magyar Rockzenekarra.

Rocken Dogs

Rocken Dogs

Az utolsó szélgép is a helyére került, és negyed tíz körül hirtelen elhallgatott a rádiós zene. Mindenki feszült figyelemmel fülelte a szokásos hatásvadász intrót, de valami egész mást kaptunk – nevezetesen Louis Armstrong What a wonderful worldje szólalt meg max hangerőn a hangszórókból. A tömeg kissé meglepődött, de aztán vállat vont, és teli torokból, meglehetősen hamisan hozzáfogott üvölteni a dalt. Ezután persze megkaptuk az elmaradt bevonulót, és végre ténylegesen elkezdődhetett a buli.

Természetesen teltház volt, és az odaözönlött kigyúrt metálosokból sejtettem, hogy nem lesz jó vége, ha nem a leghátsó sorból figyelem az eseményeket. A pogónak köszönhetően viszont bejárhattam a küzdőtér valamennyi pontját, és megcsodálhattam Lukácsékat jobbról, balról, közelről, hátulról, mielőtt megtaláltam volna végső helyemet a falnál, egy nálam két fejjel alacsonyabb kissrác mellett, akinek az ötödik félliteres sörétől nem számoltam a fogyasztását.

IMG_20180309_211351

Azok valóban nem csalódhattak a setlistben, akik a: végigolvasták a turné leírását, b: kívülről fújják az összes albumot. De ugye kivétel mindig van. Jó pár borízű hang szólalt fel a szünetekben a legalapvetőbb számokat kérve, de Lukács Laci amolyan ,,azt lesheted, hülyegyerek!” arckifejezéssel mindig lepattintotta a méltatlankodókat: Kis orosz lány? Az nem lesz, de a következő is egy legalább annyira szép szerelmes dal! – majd belekezdtek a Biorobotba. (A laikusok kedvéért hozzátenném, hogy az esztétikus cím egy hasonlóan bájos számot takar, néhol hörgés(félével), torzításokkal, szólókkal megspékelve – egyszóval mindent magába foglal, ami egy ,,szép szerelmes dalban” kötelező.)

A különleges koncert persze különleges (értsd: baromi drága) jegyárat kíván, de a lelki stresszen, miszerint a jövő héten csak száraz kiflit eszek csapvízzel, kissé könnyített az, hogy a srácok (bácsik? elvégre Lukács ötven!) két órán át játszottak szinte megállás nélkül.

Hátfájás, izomláz, sípoló fül ide-oda, a Tankcsapdáért megint megérte. Csinálhatnának többször anti-best of turnét, jót tesz nekik.

The following two tabs change content below.
Almási Fanni

Almási Fanni

Írói pályafutásomat 8 évesen kezdtem az akkori barbis naplómmal, és úgy érzem, azóta fejlődtem pár dologban. Komolyabb lettem? Dehogyis. Majd 18 éves fejjel (hogy repülnek az évek! Már kezdem kapni a „Hova tovább?”, a „De nagy kislány lettél, pici Fannikám!” meg a „Most kezdődik csak az élet!” típusú megjegyzéseket, és innen szeretném üzenni, hogy máris elegem van belőlük!) ugyanolyan lökött vagyok, sőt. Különleges képességeim közé tartozik többek között a sétálás közbeni olvasás és az álmodozás minden lehetséges helyen – különösen órákon, hogy a lehető legkínosabb legyen a felébredés. Ha nem az előző két kedvenc tevékenységemet gyakorlom, a kutyámmal és/vagy a barátaimmal vagyok, gitározok, koncertekre járok – utóbbi közben pedig lelkesen gyűjtöm az ötleteket, hogy be tudjak róluk számolni a Press Szó olvasóinak.