Boban Marković: „Furcsa népség vagyunk: mindenkinek jó a hallása, és szépen énekelünk”

Az Orkestar beváltotta a Dombos Fest hozzá fűzött reményeit

A Dombos Wine Club olyan hely, ahol Szerbhorváth Györgyöt (író, szociológus) „felbéreli” Virág Gábor (szintén író – Aaron Blumm), hogy figyelje a pince előtt parkoló autókat. Ha valaki úgy áll meg az út szélén, hogy akadályozza a kombájnok áthaladását, Gyuri udvariasan arrébb tessékeli. Sorra térnek be a pincébe a művészek, az újságírók és persze az esti fellépők. Ezen a délutánon Boban Markovićék teljes létszámban, mind a tizenhárman. Miután megebédeltek, a Magyar Szó-s kollégával ketten kapjuk diktafonvégre őket, és próbáljuk meggyőzni a zenekarvezetőt, hogy kóstolja meg a lángost vagy a pljeskavicát a fesztiválon. A kolléga – jogosan – a magyarok egyik nemzeti eledelét, a lángost ajánlja, míg én maradok a kedvencemnél, a pljeskavicánál.

19720111_10210883080525438_1536094709_o

– Az a város, ahonnan én származom (Vladičin Han), közel van Leskovachoz, ahol messze földön híres a pljeskavica. Ezért mindig kellemesen meglepődöm, ha máshol finomabbat eszek. Itt is ki fogom próbálni! – ígéri Marković.

Milyen érzés 7 év után visszatérni a Dombos Festre?

– Először is: imádom a Dombos Festet, másrészt: a menedzserem a fesztivál szervezője. Jól mondod, 7 éve jártunk itt utoljára, de ez az idő nagyon gyorsan elrepült. Szeretem az itteni embereket, örülök nekik, és annak, hogy ma este minden bizonnyal nagyon jól fogjuk magunkat érezni a koncert alatt.

19747888_10210883084725543_1716132821_o

Hogyan érezte magát legutóbb?

– Mindenképpen fiatalabbnak! Itt valóban rendkívül vendégszeretőek az emberek, ezt láttam akkor is és most is. Egyébként a ma esti koncert szerintem jobban fog sikerülni, mert most ütősebb a repertoárunk, és talán az emberek is jobban ismerik a zenénket. Bízom benne, hogy látogatottabb lesz, valamint abban, hogy az este folyamán barátkozni is tudunk majd. Ha hívnak, máskor is szívesen eljövünk.

Miért alakult úgy, hogy ma már aktívabban vesznek részt az európai koncertéletben, mint a szerbiaiban?

– A 2000-es évek elejéig állandóan Szerbiában zenéltem, utána kezdtem el Európában koncertezni, és most már kevés időm jut arra, amit korábban csináltam. De hogyan is tudnék időt szakítani rá, amikor Laci (Horváth László, a Dombos Fest szervezője – a szerk. megjegyz.) mindig egy évre előre leszervezi az összes koncertet?

19576146_10210882973842771_1240116021_n

Nem érzi hiányát a szerbiai jelenlétnek, például Gučának?

– Ó, Gučán sokszor megfordulok! Tavaly én voltam a fesztivál zsűrijének elnöke, és egyébként is, mindent megnyertem már, amit lehetett. Guča nagykövetévé is megválasztottak. Ez egy olyan elismerés, ami egyetlen másik trombitaművésznek sincs meg. Augusztus 11-én fellépünk ott a zenekarommal, és biztos vagyok benne, hogy a régi kedves közönségem fogad majd, akik imádják a rézfúvósokat.

Említette az egyik kitüntetését, amelyre büszke. Melyik a legkedvesebb elismerés, amit valaha kapott?

– Mindegyik kedves, de azt, ami most hirtelen eszembe jut, akkor kaptam, amikor először nyertem Gučán. Aztán a világ legjobb trombitaművészének járó elismerés, amit az angol Songlines világzenei magazin ítél nekem oda. De aminek per pillanat a legjobban örülök, az egy köszönőlevél a szülővárosomtól, Vladičin Hantól. Nagyon kellemesen csalódtam, mert épp nem voltam otthon, amikor tegnapelőtt megérkezett. Azért kaptam, mert anyagilag támogattam a Szent Lázár-templom felépítését. Szívesen tettem, és meg is lepődtem egy kicsit, mert nem tegnap volt, de jólesett, hogy eszükbe jutottam.

19758211_10210882973602765_1149557954_n

Szívesen segít másokon?

– Természetesen, nagyon fontosnak tartom, ahol csak tudok, segítek. A munka világában az emberek nem lehetnek meg anélkül, hogy ne segítenék egymást. Például én sem lennék meg Önök nélkül, hiszen az újságírók azok, akik hírt adnak rólunk. Tulajdonképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy folytathassam a munkámat.

Ha az Önök által képviselt jellegzetes balkáni rézfúvós zenéről beszélünk, automatikusan Boban Marković jut az ember eszébe. Milyen érzés branddé válni?

– Amikor elkezdtem zenélni, nem láttam el ilyen messzire, nem az motivált, hogy velem azonosítsák ezt a műfajt. Szisztematikusan, lépésről lépésre végeztem a munkámat, és valóban, végül európai szintű ismeretségre tettem szert. Hogy mi jön ezután? Hol és kivel fogok zenélni? Ilyeneken nem gondolkodom.

19692323_10210882975682817_1047521773_n

De azt bizonyára tudja, hogy ezt szeretné csinálni… Élete végéig?

– Persze, amíg bírom, maradok a zene világában. Ez egy gyönyörű munka, aminek persze megvannak a nehézségei. Per pillanat nagyon fáradt vágyok, mert sokat utazunk, most épp Bulgáriából jöttünk. Ahogy ezt Önök is tapasztalhatják, nagyon meleg van, időben oda kell érni mindenhová, beállni a színpadra, és ez általában sikerül is.

Sokfelé koncerteznek az Orkestarral. Van kedvenc közönsége?

19691389_10213134501496706_105835793_n– Már többször elmondtam, hogy nem tudom, miért, de nagyon szeretem Magyarországot… Hihetetlenül jó közönség. Olyannyira, hogy az összes európai ország közül őket emelem ki. Talán azért, mert szomszédok vagyunk…? Nem tudom, csak azt, hogy ez a rajongás kölcsönös.

Általában közönségre szabott, kész repertoárral érkezik a koncertekre?

– Nem, az, hogy milyen számokat fogunk játszani, mindig menet közben derül ki, amikor már látom a publikumot.

A beszélgetés során többször is említett nagy sportcsarnokos koncerteket. Hol szeret a leginkább fellépni: stadionokban, klubokban vagy fesztiválokon?

– A leggyakrabban fesztiválokon lépünk fel, de nagy helyeken, stadionokban is. Például Budapesten.

Emlékszem, pár évvel ezelőtt Budapesten, a MÜPÁban láttam Önöket, ahol, ugye, ültünk a nézőtéren. A barátnőmmel alig tudtunk magunkat türtőztetni, hogy ne álljunk fel, és kezdjünk el táncolni.

– Igen, a MÜPÁval mindig gondban vagyunk, merthogy ez egy színházterem, ezért oda igyekszem olyan repertoárt vinni, amit inkább hallgatni jó, és nem annyira sarkall táncra, de előfordul, hogy elragad bennünket a hév.

Ahogy bennünket is elragadott, és végül felálltunk… Milyen visszajelzéseket kap arról, hogy a zenéje miként befolyásolja mások életét?

19758303_10155500729208844_927016218_n– Egyesek táncra perdülnek tőle, másokat megindít, szerelmespárok találnak egymásra vagy szakítanak. Attól függ, ki hogyan reagál a zenére.

Amikor az Ederlezit hallgatom Rúzsa Magdi előadásában, sokszor a sírás kerülget.

– Igen, Rúzsa Magdi egy csoda, gyönyörű hangja van, egyébként pedig nagyon jó barátom. Lajkó Félix szintúgy, kiváló művész. Nagyon jó közös zenei projektjeink vannak.

Szerbiában rengeteg a zenei projekt, sokan játszanak hangszereken, énekelnek, ez egy rendkívül muzikális országnak tűnik. Ön hogyan látja ezt?

– Szerbia tényleg kicsit csodabogár ilyen szempontból. Egy olyan hely, ahol mindenkinek jó a hallása, és mindenki szépen énekel.

19692572_10210882976082827_1162382278_n

Markovićék szereplésétől a dombosi szervezőség nézőcsúcsot remélt, amit mi a domboldali „VIP- szektorból” követtünk figyelemmel egy darabig. Kezdetben kissé mélabúsra vették a figurát, amikor felcsendült az első szerzemény, valaki meg is jegyezte, hogy „nem temetésen vagyunk.” A hangulat fokozatosan emelkedett, és mire mi is a színpad elé értünk, már az Ederlezit zengte a közönség. Majd következtek a pörgősebbnél pörgősebb opusok, mint a Maruška, Maruškara, Bubamara, Mesečina, Evo banke, cigane moj, Pusti, pusti modu, Čaje Šukarije, és persze a ráadás számok. Nekem pedig még hazafelé is egy komplett rezesbanda verte a tamtamot a fejemben.

19532747_10210882973722768_307663136_o

The following two tabs change content below.
Csillik Blanka

Csillik Blanka

„Mikor a gyermek gyermek volt”, az utcabélieknek gyerekolimpiát szervezett, Kölyök-lapot szerkesztett osztálytársainak, verset fabrikált és Doorst hallgatott. Később Szegeden angolt tanult „középiskolás fokon”, egyetemi szinten Újvidéken, szerkesztő-újságíróvá Budapesten lett, ahol „a körúton járkál a november”, de eltéphetetlen szálak kötik a tájhoz, „a régi szerelmek lábnyomához”, hol tudja, „merre mennek, kik mennek az uton”. „Mikor a gyermek gyermek volt, magával ragadta a játék, most belefeledkezni csak a munkába tud.”