Eldugva bár, de törve nem

Vajdasági magyar írók és kiadók a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

konyv 2Ahogy beléptem a Millenáris B épületébe rögtön szembe találkoztam a vajdasági irodalom egy kicsiny hadtestével, élükön Virág Gáborral, az újvidéki Forum Könyvkiadó igazgató-főszerkesztőjével. Irányt is váltottam velük, miközben egy valamennyiünk számára ismeretlenül csengő nevet kezdtünk el ismételgetni: Kner Imre, Kner Imre. Róla nevezték el ugyanis azt a termet, ahol péntek délelőtt 11 órától négy vajdasági magyar könyvkiadó mutatkozott be a 21.-dik Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Beírva az internetes keresőbe most már látom, hogy egy tizenkilencedik század végén született tipográfus, nyomdász és könyvművész létezéséről felejtettünk el eddig tudomást venni. Valahogy úgy, ahogy a vajdasági magyar irodalomról szokás az ehhez hasonló nagy nemzetközi rendezvényeken. Sejthető, hogy ezúttal sem a világsajtó fotóriportereinek csattogó vakui közepette mutatkozhattak be a Forum, a zEtna, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) és az Életjel Kiadó vezetői és az általuk megjelentetett könyvek szerzői… Ugyanakkor szívderítő, hogy a szokásos közönségalkotó elemek (fotós, újságíró, szervező, technikus) mellett megjelent azért néhány Budapesten élő vajdasági (irodalom)barát is.

Virág Gábor

Virág Gábor

A már említett Virág Gábor tovább bővítette titulusai sorát, és ezúttal igazgató-főszerkesztő-moderátorként állt a közönség elé. Először a Forum kiadó terveiről és mostanában megjelent köteteiről szólt. Például Németh István legelső kéziratáról, amelyet még az ötvenes években írt, de politikai okokból kifolyólag nem jelenhetett meg, idén azonban a Forum jóvoltából napvilágot látott. Virág a folytatásban kiemelte, hogy fontos számukra, hogy teret adjanak a fiatal generációnak, ezért jelentették meg a közelmúltban Losoncz Márk Vakító gépezetek című filozófiai tanulmányainak gyűjteményét és adták ki immár harmadízben T. Kiss Tamás Tükörtestvér, vagy (a József Attila Körrel és a prae.hu-val közösen megjelentetett) Bicskei Gabriella Puhakert című regényét. Újabban a gyermekirodalom felé is megpróbálnak nyitni, ennek bizonyítéka Palásti Andrea Újfalusi cirkusz című kiadványa, ami egyszerre képzőművészeti alkotás, olvasmány és játék. Szintén ebben a kategóriában fut Toma Viktória Szél Jankó és a kiscsalád című meséskönyve, melyből hangoskönyv változatot is hoztak a könyvfesztiválra és osztogatták a közönségnek. A Forum kiadó három szerzőjét is meghívta a bemutatóra, így Várady Tibor, Harkai Vass Éva és Dormán László saját köteteikhez fűzhettek néhány gondolatot.

A VMMI részéről Hajnal Jenő ismertette az ez évi tervrajzot, melyben helyet kap majd többek között Dévavári Zoltánnak az 1920-as évek vajdasági magyar politikai életéről, az első vajdasági magyar párt megalakulásáról szóló kötete, csak úgy mint két önéletrajz (Szabó József, Szőllősi Gyula), vagy Sziveri János Pásztorál című hangzó kötete, melyet Bakos Árpád zenéjére a Kosztolányi Dezső Színház ad majd elő.

A zentai zEtna kiadó vezetőjeként Beszédes István egyebek mellett Fekete J. József  elbeszéléskötetével, az Angyalok rozettájának a kiadásával dicsekedhetett el, valamint Balázs Attila Szép kis történetek című alkotásával, amit követően át is adta a szót a kötet Budapesten élő vajdasági származású írójának.

Balázs Attila után pedig – kötetével az Életjel kiadót képviselő szintén Budapesten élő vajdasági író – Szabó Palócz Attila zárta a sort, rövidre szabott felszólalásával.

                                                                                VÁRADY TIBOR

 

Várady Tibor

Várady Tibor

A kérdés számomra az, hogy a gimnázium óta melengetett irodalmi ambícióimat és jogász életpályámat, hogyan tudom egy műfajjá ötvözni és mi lehet az a műfaj. A könyv alcíme Történetek az irattárból, mivel jogász apám és nagyapám több tízezer irata közül merítettem őket. Ezekről valamilyen szinten lehullott a hályog, ott van az élet és az  irodalom esélye. Több helyen azt láttam, hogy ötvöződtek az emberi sorsok, mindennapok és a történelem. Az élet pedig néha a történelem tagadásává vált. Az első novellának  a címe a Történelem relevanciája. Szerepel benne egy módosabb német becskereki gazda, akinek egy magyar napszámos asszony az albérlője. Összevesznek és a gazda lekurvázza. Jön az asszony az apámhoz és becsületsértési pert indít. Ebben semmi rendhagyó nem lenne, ha ez nem 1944 szeptember utolsó napjaiban történne, amikor már érkeznek Romániából a német menekültek, mert a szovjet hadsereg már odáig jutott, és már varady kcsak napok kérdése, mikor menekülnek el Becskerekről a németek. Jön már a kommunizmus, Tito, az új hadsereg, de még itt vannak a fasiszták, és akkor ezek ilyen békebeli nyugalommal becsületsértésről beszélnek. Azt mondja a férfi, hogy a bíróság nem tud ellene semmit tenni, mert ő egy gazdag ember. Ezt augusztus 28-án mondja, majd szeptember 1-jén arról szól egy bejegyzés, hogy a vádlott megszökött, mert német.
A történelem ellenére való létezés és a történelem hatása érdekesen ötvöződik.
Az is érdekes, hogy mennyire vált uralkodóvá az ideológia.
Volt például egy válóper, elég hagyományos okokkal: a férfi kocsmázik és néha megüti a feleségét. Ez 46-ban történik, amikor felforrtak az ideológiai hevületek. A férfi kap egy igazolást a Helyi Népfelszabadító Bizottságtól, amelyben azt írja: igazoljuk, hogy Nagy Béla elvtárs józan életet él, visszafogott, kávéházba, kocsmába sose jár és ha jár, akkor kizárólag a nép érdekében. Halál a fasizmusra, szabadság a népnek!

Felmerül a kérdés, hogy azok akik ezt aláírták rabjai az ideológiának, vagy gúnyt űznek belőle? A történelemhez ragadtak vagy pedig játszanak vele?


                                                         HARKAI VASS ÉVA

Harkai Vass Éva

Harkai Vass Éva

“Ezek naplóversek, ez azt jelenti, hogy valaki, aki nem tud regényt írni, aki nem tud epikus harkai kméretekben gondolkodni, megpróbál egy olyan nagyobb szerkezetet írni, ami több mint a vers, de kevesebb, mint a regény. Az epikus naplónak van története, ami most bekerült a versekbe. Nagyon érdekes összjáték alakult ki ebből, nem beszélve arról, hogy amikor újra olvasom ezeket a szövegeket, azt látom, hogy mennyi mindent elfelejtünk, mennyi minden, ami megtörténik velünk feledésbe merül, mert rohanunk, a jövő pillanatokon gondolkodunk és lassan-lassan a múlt pillanatai elfelejtődnek, néhány kiemelkedő csúcs marad csak meg.

Ilyen nagyobb verskoncepcióval eddig is foglalkoztam, A város bejáratánal című kötetemben is. Most viszont az egész kötet egyetlenegy verskompozíció, és ezt a szabálytalanul egymásra következő napló, szabálytalan, hol hosszabb, hol rövidebb és többnyire rímtelen versei adják.”

                                                 

                                                                  DORMÁN LÁSZLÓ

Dormán László

Dormán László

“Én a hibáit látom a könyvnek, hogy a képaláírások hiányoznak, ezt még dorman k1valahogy meg kellene oldani, mert otthon, a Vajdaságban sem tudják ez kicsoda, az kicsoda, kérdeznek engem, Magyarországon pedig pláne nem tudják.

Tudni kell, hogy a kanizsai írótábor azért jött létre, mert az írók az ügyeletes fülektől kicsit távolabb akartak menni. A Tisza-partot azért mégse lehet bemikrofonozni. Ezért elmentek Kanizsára, de a belügy sem volt rest és utánuk ment.

Külön színfoltja volt mindig az író táboroknak az AGY, vagyis az Alkotó Gyűlés, amikor megmondták, hogy a szocialista író mikor, miről, mit és hogyan írjon. Ilyenkor ott voltak a Forum vezérektől kezdve, főszerkesztőkig, párttitkárokig még a Forum vezérigazgatójának a mindenkori sofőre is. Ezeken csináltam a legmurisabb képeket például Tolnairól és Bosnyákról, akik egyfolytában röhögtek.”

      

                                                             MÁK FERENC

Mák Ferenc

Mák Ferenc

“Egy patrícius a titkok kapujában címmel jelent meg annak a tudományos konferenciának az anyaga, amelyet tavaly szeptember 22-23-án tartottunk Versecen, Herczeg Ferenc szülővárosában,  mivel akkor ünnepeltük születésének 150-ik évfordulóját. Ennek ötlete még egy évvel korábban fogant meg, amikor Versecen jártunk és egy kedves baráti beszélgetés során felmerült, hogy valamit kellene kezdeni a sokat vitatott, elutasított, sokszor megtagadott Herczeg Ferenc életművével. Azt hiszem, a jelenlevők közül mindenki tudja, hogy Herczeg Ferencet megbélyegezték a Horthy-rendszer kiszolgálójának, a dzsentri életvitel írójaként, ezerféle váddal és elutasítással, viszont van egy nagyon szuverén, értékeit megmutató életműve, csak valahogy nem tudjuk átlépni azt a falat, amikor már beszélni lehetne róla. Akkor azt gondoltuk ott a verseci művelődési épület előtt beszélgetve, hogy a 2013-as évet megpróbáljuk egy konferenciával megünnepelni, ahol egyrészt az életműről fogunk szólni, másrészt a dokumentumok alapján fogunk róla megnyilatkozni. Harmadrészt ami szempont volt, hogy Magyarországon és főleg a vajdasági tudományos életben jelenlévő irodalomtörténészek, könyvtárosok, pedagógusok, újságírók, mindenki akinek mondanivalója lenne Herceg Ferencről az jöjjön el. Kicsit megilletődve fogalmaztuk meg a programunkat és akkor lepődtünk meg, amikor elfogadták. 

Így született meg a kötet. A dokumentumok gyűjtésében Pastyikmak k Lászlónak van érdemi része. Ezek megmutatták azt a nagy ellenállást, visszautasítottságot, ami egyrészt már Szenteleky Kornél részéről, másrészt a délvidéki korabeli polgári sajtó részéről megmutatkozott Herczeg Ferenc ellen. Azután az egycsillagos rendszeren belül Herczeg a dzsentri, a polgári író bélyegével részesült elutasításban. Bizonyosan lehet állítani a dokumentumok alapján, hogy előítéletek alapján tették félre. Tárgyi tévedések voltak, pontatlan hivatkozások, nyakába varrnak olyan vádakat, amik pillanatig nem állják meg a helyüket. Nagyon örülök, hogy a kötet végül így állt össze a Délvidéki Soroló című sorozatban, amit néhány évvel ezelőtt indítottunk a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben. Azért indítottuk útjára mert éreztük, hogy kitágult az emlékezés lehetősége. Valamikor az egy nagy vörös csillag meghatározta, hogy melyik nyomon lehet emlékezni, sőt azt is, hogy kik emlékezhetnek. Mostmár eljutottunk a felszabadultságnak egy olyan állapotáig, hogy elővehetjük azokat az eddig vitatott vagy tudomásul sem vett íróinkat, gondolkodóinkat, történészeinket, akik megérdemlik, hogy szóljunk róluk, hogy felhívjuk rájuk az olvasói figyelmet és utána majd a közvélemény, az olvasói ítélet eldönti, hogy hol van a történelemben a szerepük.”

                                                                     BALÁZS ATTILA

Balázs Attila

Balázs Attila

“Mostanáig amikor arról volt szó, hogy egy hatalmas nagy könyveseményre megjelenik egy könyvem, általában végül nem jelent meg. Most sem egyáltalán nem számítottam arra, hogy ez a könyv itt a kezemben lesz, mert arról volt szó, hogy majd a könyvhétre fog, ezért teljesen készületlenül ért. Az eddigi két Világsarok könyvem, ami Beszédes kiadójánál megjelent, úgy látom egy eléggé összeálló anyag, nem csak a fióknak a kisöprése. Azokban annak ellenére, hogy van benne például interjú Salman Rushdie-val, vagy Viktor Jerofejevvel, valahogy én is ott maradtam bennük Vajdaságban. Ha megnézzük kik szerepelnek azokban a könyvekben találkozunk a karikaturista Léphaft Pál nevével, akinek nagy örömmel nyitottam meg a kiállítását a Nemzetiben a minap, Lovas Ildikón át, Tolnai Ottóig. Nem beszélve arról, hogy a Világsarok kettőben már van egy olyan hosszabb prózám, amely arról szól, hogy az én nagyapám ott volt valahol Medenačban, Becsén és hogy én ott nőttem fel amit sose titkolok, sőt nagyon szeretem, mert ebből tudok a legtöbbet balazs kprofitálni annak a valamiféle-fajta irodalomnak a nagy aurájában amit a minap megboldogult Gabriel Garcia Marquez is képviselt, a varázslatos realizmusnak a nagy-nagy híveként és talán gyakorlójaként.

Ezt valamiképp folytatva itt van ez a Szép kis történetek című könyv, amiben a magyarság úgy jelenik meg már inkább, amely kivándorolt, határokon túl él. Elment egészen Ausztráliáig, Új Zélandig, Amerikáig főleg a legutóbbi kataklizma után. Ezeknek az embereknek a sorsát követem, gyakran groteszkbe hajlón. Ilyen értelemben tényleg abszurdabb és groteszkebb ez a könyv, mint az előzőek, amelyek a zEtnánál jelentek meg, de ugyanakkor az úgynevezett valóságirodalom, vagy a tények szempontjából ebben az abszurdban, ebben a groteszkben sokkal több van, mint az esszéisztikusabb egyéb művekben.

                                                                                                       

                                                             SZABÓ PALÓCZ ATTILA

Szabó Palócz Attila

Szabó Palócz Attila

“Az újvidéki Magyar Szó hétvégi számaiban 2007 óta futó tárcasorozatomból készült palocz kez a válogatás. Összesen 104 tárca került be a kötetbe. 2012-ben az Ünnepi könyvhétre jelent meg verseskötetem, akkor talákoztam a kiadó vezetőjével Beszédes Valériával, aki felkért ennek a válogatásnak az elkészítésére. Nagyjából másfél év telt el a felkéréstől a kötet megjelenéséig. Számomra ebben még az a külön megtisztelő, hogy tavaly volt 50 éves az Életjel kiadó és egy szerzőnek, ha őt választja a kiadó a saját jubileumára, az csak megtisztelő lehet.

 

Fotók: Brenner János

 

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”