„Manapság csak akkor fogunk össze, ha katasztrófa ér minket – ezen kellene változtatni”

Viakter Olgával, a felsőhegyi Önkéntesközpont egyik tagjával beszélgettünk a volontőrség előnyeiről

Viakter Olga

Viakter Olga

„Legyél volontőr, segíts a polgártársaidnak!” – ez a felirat fogad bennünket a felsőhegyi Önkéntesközpont Facebook-oldalán. A parányi észak-bácskai településen tavaly elindult ifjúsági megmozdulás hamar meghozta a gyümölcsét. A csapat egyik oszlopos tagja, Viakter Olga mesélt az önkéntességről, a szervezet eddigi sikereiről és jövőbeli terveiről.

Kinek a fejéből pattant ki a Önkéntes Központ ötlete?

Az egész akkor indult, amikor Felsőhegy élére fiatalok, Nagy Zoltán és Viakter Blanka kerültek, akik úgy gondolták, hogy jó lenne létrehozni egy olyan csoportot, amely segít színt vinni a falu életébe. Ők kértek meg minket, hogy alapítsuk meg ezt az egyesületet, de mivel egyikünknek sem volt tapasztalata civil szervezet vezetésében, kezdetben ők segédkeztek, főleg a jogi ügyek intézésében. A főpróba tavaly májusban a húsvéti tojásvadászat volt, ahol több mint ötven gyerek gyűlt össze. Ezzel mi is megerősítést kaptunk, hogy van igény a tevékenységünkre, szóval júniusban hivatalosan is megalakultunk.

Az alapítók – Ilcsik Gabriella, Nagy Némedi Ági, Berta Krisztián, Huszák Tamara és jómagam – ötfős csoportja már a kezdetektől fogva hatékonyan együttműködik, annak ellenére is, hogy elég szétszórtan élünk a világ minden táján. Később Gere Anikó és Hanák Szibilla is csatlakozott hozzánk, ők szintén nagy segítséget jelentenek.

Manapság bátor dolog, ha ilyesmibe vágja az ember a fejszéjét. A szűkös anyagi keret ellenére ti mégis eredményesen tudtok együtt dolgozni.

Ez igaz, de pénz híján sajnos nem lehet mindent megoldani. A kisebb rendezvényeken a legtöbb dolgot saját kasszából finanszírozzuk, éppen ezért próbálunk egyszerű és könnyen kivitelezhető ötletekkel előállni. Ilyen például az óriási szappanbuborék: mosogatószer, pár csöpp glicerin, fonál és néhány fadarab kell az elkészítéséhez. Ezek tényleg mindennap használatos tárgyak, otthon is megtalálhatóak. Ha rászánja magát az ember, maximum ötszáz dinárból máris szebbé teheti a falu szürke hétköznapjait.

Milyen programokkal álltatok elő eddig?

Az események általában kötődnek valamilyen témához vagy ünnephez. A húsvéthoz kapcsolódik a nyuszifutás és a tojásvadászat, pünkösdkor is játszottunk egyet, decemberben a Mikulás házhoz vitte az ajándékot, de volt már miniolimpiánk, és madáretető-készítő napot is szerveztünk. Az alkalomszerű programok közül pedig a foci-vb vetítését említeném meg, az is sikeresnek bizonyult. Szeretnénk hagyományt kialakítani, a miniolimpiát és a tojásvadászatot már másodszor rendeztük meg, de sajnos egyre nehezebb összehozni a gárdát.

A húsvéti játékok alkalmával rengeteg gyerek gyűlt össze Felsőhegyen

A húsvéti játékok alkalmával rengeteg gyerek gyűlt össze Felsőhegyen

A legtöbben húsvétkor jelennek meg, vannak visszatérő játékosaink, akik szinte igénylik a rendezvényeket, és akadnak alkalmi résztvevők is. A létszám sajnos minden alkalommal kisebb, ezért próbáljuk a szülőket is bevonni. Az események előtt felhívjuk őket, hogy biztosan megjelennek-e a gyerekekkel, aztán reméljük a legjobbakat. A Facebookon is kértünk már segítséget, a téli Mikulás-akciónál kaptunk anyagokat.

A kis létszámú csapaton kívül akadnak még segítők?

Nem igazán, és ez okozza a legnagyobb fejtörést, merthogy kellene a munkaerő, egy-két emberre még számítunk. Jól jönne pár középiskolás fiatal, aki állandóságot hozna a központ működésébe, mert túl kevesen vagyunk. Nem tízfős társaságra van szükségünk, mi már annak is nagyon örülnénk, ha hárman beállítanának hozzánk.

Mit gondolsz, mi ennek a tétlenségnek az oka, miért nem önkénteskednek az emberek?

Ez egy régre visszanyúló probléma. A korábbi generációk sokkal inkább egymásért dolgoztak, aztán jött a háború, és felforgatta az életünket. Mi már nem úgy szocializálódtunk, mint az elődeink, talán nem is erre neveltek bennünket az iskolákban, egyénként kezeltek minket. Én kiskorom óta önkénteskedem, és inkább hátrányként tüntették fel a nevem mellett, hogy a közösségért tettem valamit. Manapság csak akkor fogunk össze, ha katasztrófa ér minket. Ezt látják a mai fiatalok, ezen kellene változtatnunk.

Mit üzennél azoknak, akik szkeptikusan állnak hozzá a volontőrködéshez?

A mai világban rengeteg rossz dolog történik, de ha egy picit is szebbé varázsolhatjuk mások napját azzal, hogy teszünk értük valamit, már megérte. Amikor egy időre megfeledkezel a saját problémáidról, és látod, hogy a többieknek is örömet szerzel, az fantasztikus érzés. Szerintem ma mindenki önmagát akarja megvalósítani, de ahhoz, hogy valami igazán nagyot érjünk el, közös erőfeszítéseket kell tennünk. Az önkéntesség nem csak mások boldogításáról szól. Jó társaságban repül az idő, és közben te is jól érzed magad.

Az eddigi munkátok során volt összefogás más civil szervezetekkel?

Nagyon örültünk, amikor a zentai Gyermekbarátok Egyesülete egy gyalogtúra során meglátogatott bennünket, és terveztünk a Lajkával is egy összefogást, hogy kutyaházakat építsünk, de még nem jutottunk el odáig. Szerettünk volna egy ifjúsági napot, több szervezettel karöltve csináltunk volna programokat, de kompetens pályázatíró híján sajnos lecsúsztunk erről a lehetőségről.

Gondolom, rengeteg jövőbeli tervetek van, a fogyatkozó létszám ellenére is.

Nagyon sok van. Annyi mindent lehetne még csinálni! Úgy látom, a fiataloknál a szórakozás abból áll, hogy elmennek bulizni, és kirúgnak a hámból, holott az önkéntesség és a játékos együttműködés is egyfajta kikapcsolódást nyújt. Teljesen más hangulata van egy ilyen társas összejövetelnek, ráadásul rengeteg embert megismerhetünk és ezekből a kapcsolatokból később is profitálhatunk.

Legyél Te is Volontőr!

Legyél Te is Volontőr!

The following two tabs change content below.
Fehér Miklós

Fehér Miklós

Abban az évben születtem, amikor meghalt Kurt Cobain és megszületett Justin Bieber. Kicsit szégyellem is magam emiatt, szóval azóta próbálom jóvá tenni a dolgokat. Polihisztor szeretnék lenni egy polihisztormentes világban. (Újság)írok, olvasok, tanulok (valamit minden nap). A kurblimadarat is keresem, de eddig még csak a hangját hallottam, és utálom, ha megkérdezik hogy vagyok, mert soha nem tudok őszintén válaszolni.