Vigyázat, gondolkodó fiatalok a láthatáron!

Társadalomkritikus előadások sora a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjén

DSC_0279

A tempera(MO)mentum társulat előadása: Ad de Bont: MIRAD, a képen Hajdú Sára és Dévai Tibor

Kilenc színdarabot és tizenöt rövidfilmet láthattunk pénteken (április 17.) a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjén, Zentán. Beszédes, hogy az előadásoknak több mint fele (!) társadalomkritikát fogalmazott meg. Mindez arra utal, minden ellenkező híresztelés ellenére, hogy igenis vannak még gondolkodó fiatalok körülöttünk, akik a környezetükben zajló történésekre nem csak szeretnének, de tudnak is reagálni. Úgy tűnik, továbbra is a színpadon jelennek meg a nívósabb produkciók, a filmek terén mintha a mennyiség ütné a minőséget. Napjainkban, amikor a technika ennél jobban már nem is szolgálhatná ki a filmezni vágyók önmegvalósítási céljait (hiszen már szinte egy telefonnal is lehet csúcsminőségben felvételezni), épp ennek csapdájába esnek bele a fiatalok: bármennyi anyagot fel tudnak venni, és fel is vesznek, ahelyett, hogy igazán kidolgoznának egyet. Érdekes jelenség, hogy a fiatalok, annak ellenére, hogy rengeteg filmmel, képi hatással találkoznak a hétköznapjaikban, valamiért mégsem tudnak képi megoldásokban gondolkodni. Mind a tizenöt munkánál megfigyelhető volt, hogy nincsenek igazán kompozíciók, nem akarnak új beállításokkal kísérletezni, és nem tervezik meg, hogy mi legyen a képen.

DSC_0635

Középiskolások Diákotthona (Szabadka) „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”, szereplők: Lajkó Flórián, Paróci Elvira és Szarka Áron

A történetek és műfajok is sokszínűek voltak idén. Akadt akció, animáció, paródia, kísérlet- és dokumentumfilm is, de a legfontosabb kérdést még mindig nem teszik fel maguknak az alkotók: miért készítem a filmet? Amíg ezt nem válaszolják meg, addig sajnos a KSZFV filmes felhozatala gyér marad. A színpadon sokkal inkább ki tudta fejezni magát a középiskolás társaság. Kilenc erős darabot láthattunk pénteken. Komoly és aktuális témákkal találkoztunk, melyeket sajátos aspektusból közelítettek meg és klisémentes válaszokat adtak. Amikor kaptunk választ. Mert volt, hogy csak kész tények elé állítottak bennünket, és szó szerint az arcunkba üvöltötték a felvetéseiket és meglátásaikat, ami sokkoló ugyan, de mindenképp elgondolkodtató. Ami különösen meglepett, hogy a verses formában is nagyszerűen megtalálja magát az ifjúság. Legyen az Shakespeare-dráma, antik szöveg vagy konkrét verseken alapuló előadás, valamennyi esetben remek megoldásokat láthattunk.
Sőt, a népdalhoz is vissza-vissza térnek, amire azért rácsodálkozhatunk, tekintve, hogy mennyi műfaj közül választhattak. Nem csupán a zene vagy a forma esetében kanyarodnak vissza a gyökerekhez, de a témaválasztásuk is korukat meghazudtoló komolyságról tanúskodik: disszidálás, családtervezés, média, háború – hogy csak párat említsek.

141

A Kosztolányi Dezső Színház Műhelye (Szabadka), előadás: Intercutting, a képen Nyári Ákos

A remek megoldások között pedig megemlíteném például a görög Prométheusz történetének átültetését napjainkba (Prométheusz light), a bravúros élőzene használatát a színpadon (Interrcutting) vagy egy hollywoodi film színpadi átdolgozását nyílt önreflexióval (Variációk egy kapcsolatra). Mindezek eredményeképpen egy egésznapos kultúrsokk érte a zentai színházba látogatókat. Izgalmas és nagyon tanulságos tapasztalni, hogyan is gondolkodnak a középiskolásaink, és milyen megoldást kínálnak az általuk felvetett problémákra. Természetesen felfedezhettünk számos hibát is, mind a színdarabokban, mind a filmeknél, hiszen nincs tökéletes alkotás. De ezeknek a hibáknak köszönhetően tudunk őszintén beszélgetni vagy akár vitatkozni, hiszen senki sem szereti, ha csak dicsérik. Gondolom én…

Bicskei Kata

DSC_0296

Pofon vágtak és hálás vagyok érte…

Nem sok jót hallok mostanában otthonról, Vajdaságról: kivándorlás, népességfogyás, fizetéscsökkentés, adók, lopások. Rám telepedtek ezek a hírek, és hajlamossá váltam engedni ennek a kormos szemüvegnek, ami a káros UV-sugarakat talán még átengedi, de a még megmaradt szépet már nemigen. Nem is vettem észre, de elkezdtem gyászolni egy még élő közösséget. Elkezdtem magam szoktatni a gondolathoz, hogy az én Zentám és az én Vajdaságom úgy, amilyen eddig volt, nem lesz már sokáig; elkezdtem hát magam érzelmileg leválasztani róla. Hogy ne fájjon annyira, ha vége.

DSC_0272

Aztán elmentem pénteken a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjére, vagyis inkább csak a végére: láttam a győztes szabadkai előadást, négy kisfilmet, és a zentai diákszínjátszókat. Azért mentem, hogy szórakozzak, ismerősöket lássak, nosztalgiázzak egy kicsit. Szórakoztam is, ismerősöket is láttam, nosztalgiáztam is. Meg még más is történt. Vajdaság középiskolásai felébresztettek abból a bús álomból, amibe valamiért hagytam magam beleringatni. Mit felébresztetek, felráztak, felpofoztak, a nyakamba öntöttek egy vödör jeges vizet; rányitották a szemem egy másfajta vajdasági valóságra: arra, amelyben annyi magyar középiskolás van annyi mondanivalóval, hogy 9 előadással és 15 filmmel voltak képesek megtölteni az idei KSZFV-t. Három arcon csapást kaptam azon az estén.

DSC_0261

Néztem a KosztoLÁNYokat (ők vittél el idén a pálmát az előadásukkal), és arra gondoltam: gyönyörűek. És viccesek. És őszinték. És igazuk van. Megmondják, mit gondolnak a világról, mint ahogy én is megmondtam tizenhat évesen, és nem úgy, ahogy most. Abban a szép, tiszta nagyvárosban, ahol most élek egy szép, tiszta környéken, én már nem mondom meg, amit gondolok a világról, mert minek, kinek? Nincs már közösségem, aki meghallgatna. Kosztolányi lányai meg jól a képembe vágták: ők igenis itt vannak, jól vannak, és menjek a francba, ha ezt nem veszem észre. Észrevettem, azt hiszem. Nem is megyek sehova.

DSC_0434

A Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület KÉK CINKÉK irodalmi csoportja (Csóka), az előadás címe „Én menni külföld”, a képen: Dupák Fanni

Aztán láttam a dokumentumfilmet a zentai kisdeszkásokról, és leesett a nyilvánvaló: Vajdaságban vannak még gyerekek, egészséges, belevaló srácok, akiknek fáj, hogy megnyitották a deszkások utcáját a játszótérnél, és akik nagyon vágynak egy skate parkra, mert „olyan kevesen vannak”, és akkor biztos jönnének más városokból is, és lehetne ismerkedni… És nagyon rossz volt meghallani a hangot a fejemben, hogy nem lesz itt skate park most egy darabig. Aztán az egyik srác, amikor mesélt a kezdetekről, azt mondta, a deszkát az édesapjától kapta, mikor hazajött húsvétra. Hazajött, mert kint van, kint kell lennie. A fia rója az utcákat a többi deszkással, és reméli, lesz itt egy skate park hamarosan. Jól pofán vágtak ezek is: te temeted a reményt, aki itt sem vagy? Pedig ahol vannak reménykedő tizenévesek, ott lesz skate park is, te hülye!

DSC_0810

Zentai Magyar Kamaraszínház diákszínjátszói, a darab címe: Variációk egy kapcsolatra

És végül a zentaiak, a zentai színészek. Emlékeztettek rá, hogy én is itt voltam először buliban, itt sminkeltem ki magam először, itt lettem szerelmes és itt szakítottam először. És Zenta még mindig tele van ilyen elsőkkel: a szívek itt nem csak a szétszakított családok és a pénztelenség miatt sajognak, hanem a szerelemtől is – igen, az embereknek itt ugyanúgy fáj a szerelem, mint a Nyugat jól tartott népeinek, akiknek más gondjuk nincs is. Maradt még itt hely a szívfájdalomnak és az édes izgalomnak.

Köszönöm Vajdaság középiskolásainak, hogy kíméletlenül a képembe vágták, hogy Vajdaság él: véleménye van, remél, és szerelmes. Én meg eldönthetem, hogy a része maradok, vagy hazájáról lemondó magyarországivá formálom magam.

Első lépésként megírtam a véleményem. Most várom a reményt.

Illés Eszter

DSC_0320

Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grund (Szabadka): William Shakespeare: Szentivánéji álom, a képen: Dedovity Tomity Dina

EREDMÉNYEK

A legjobb előadás: 7kosztoLÁNY (Szabadka): ÖNBIZALOM?! ÉBRESZTŐ! GENERÁCIÓS GYÓGYTERÁPIA 7 KÉPBEN
Szereplők: Dimitrov Nikoletta, Fejős Nelli, Fekete Mária, Gulyás Gabriella, Imamović Ines, Szabó Regina, Vajda Stella
Rendező: Kučov Boris (Felkészítő tanárok: Berényi Emőke, Tóth Ágota)
A klasszikus mű innovatív újraértelmezéséért járó díj:
Zsebtársulat (Szabadka): Prométheusz light
Kollektív munkáért járó díj: Középiskolások Diákotthona (Szabadka) „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”

Legjobb női szereplők: 

Szabó Regina
Hajdú Sára

Legjobb férfi szereplők:

Kállai Ferenc
Budinčević Krisztián

DSC_0552

Adai színtársulat: Ilyenek vagyunk mi… című előadása, a képen: Mészáros Zita és Csuvik Viktor

KÜLÖNDÍJAK:

A Zentai Magyar Kamaraszínház előadásának ingyenes megtekintése: Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grund (Szabadka)

A Szabadkai Népszínház előadásának ingyenes megtekintése: tempera(MO)mentum (Újvidék)

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadásának ingyenes megtekintése: Adai Színtársulat

Az Újvidéki Színház előadásának ingyenes megtekintése: A Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület KÉK CINKÉK irodalmi csoportja (Csóka)

A szabadkai Gyermekszínház előadásnak ingyenes megtekintése: Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói

Tanyaszínház különdíj, részvétel az idei előadásban: Pásztor Dániel

Részvétel a Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Nyolcadik táborában (2015. július 12-19): Horváth Blanka

DSC_0011

Kőműves Noémi az Intercuttingban

A Képes Ifjúság különdíja (éves előfizetés): Ábrahám Máté

A legjobb film: Bolyai Filmműhely (Zenta) – A küldetés (Forgatókönyvíró: Körmöci Norbert, operatőr: Börcsök Norbert, Boros Róbert, Körmöci Norbert, Tóth Bálint, vágó: Szremkó Bettina, Körmöci Norbert, rendező: Körmöci Norbert
Animáció alkalmazásáért járó díj: OKOS VILÁG (Forgatókönyvíró, operatőr, vágó, rendező: Sleiher Denisz)
Operatőri díj: Börcsök Norbert

DSC_0605

A szabadkai Zsebtársulat Prométheusz Light című darabja, a képen Nyári Ákos és Búbos Dávid

Fotók: Kanyó Fruzsina

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.