Hallgatói szerződés, röghöz kötés, diákhitel egy, kettő, költségtérítés, forráskivonás, tüntetés, Hallgatói Hálózat, alaptörvény-módosítás stb. stb. stb., és egyre átláthatatlanabb a magyarországi felsőoktatás helyzete, a jövője meg pláne. Ki tudja, mi lesz, ha a kormány tovább folytatja ezt az oktatáspolitikát, és folytatja a pénz kivonását az oktatásból. Ki tudja, mi lesz velünk, az egyetemekkel és a jövőnkkel.
Ahogy kezdődött
Nehéz is lenne nem emlékeznem, hogy a kormány a felsőoktatás átalakításával kapcsolatos ámokfutását már a tavalyi tanévben megkezdte. Csökkentették a keretszámokat és az államilag támogatott férőhelyeket, bevezették a hallgatói szerződést, amit én is aláírtam, amivel engem is – sok más egyetemistával együtt – röghöz kötöttek. Ezt még úgy elviseltük, nem gondoltunk bele, még mindig örültünk, hogy tandíj nélkül tanulhatunk, a jövővel meg majd lesz valami… Azután idén decembertől az oktatáspolitikát további ballépések érték. Néhány fiatal, egy alulról szerveződő csoport, a Hallgatói Hálózat (HaHa) december elején egy fórum keretein belül megfogalmazták az azóta már híressé vált hat pontot:
1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!
2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre!
3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!
4. Töröljék el a hallgatói szerződést!
5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát!
6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy az alsóbb osztálybeli családoknak is legyen esélyük bejutni a felsőoktatásba.
Igaz, hogy részt vettem ezen fórumon, ahol a követelések megszülettek, mégsem éreztem még mindig úgy, hogy itt különösebb probléma lenne, nem gondoltam, hogy veszélyben van a diplomám. Az én fejemben is megfordult ekkor még, hogy olyan ez az egész, mintha csak forradaloméhes fiatalok szórakoznának. Nem vettem komolyan őket, mint ahogy a „nagyok” és a közvélemény még mindig csak az unatkozó, lázadó fiatalságot látja a tüntetőkben.
Ahogy folytatódott
Ezután az elmúlt két hétben több esemény is megerősített abban, hogy igenis itt rólam is szó van. Az első ilyen botrány az ELTE Bölcsészettudományi Kar (BTK) Hallgatói Önkormányzatának (HÖK) megbuktatása volt. Állítólag nyilvánosságra került egy lista, amin a HÖK különböző jelzőkkel látta el a BTK hallgatóit. A gólyatáborba jelentkezőket világnézetük, pártszimpátiájuk, vallásuk, érdeklődési körük és származásuk alapján jellemezték elég obszcén kifejezésekkel. Ezt egyszerűen nem tudom elképzelni vagy elhinni, még úgy sem, hogy nem értek egyet a HÖK tevékenységével és nézeteivel. Szerintem ez csak egy lejárató propaganda része, már csak azért is, mert a nyilvánosságra került listához hasonlót még én is fél kézzel el tudnék készíteni Paintben. Mégis elérték a kívánt hatást: a rektor felfüggesztette a HÖK működését, és hatósági eljárás indult a tagok ellen, arról nem is beszélve, hogy mekkora csorba esett így a BTK hallgatóinak becsületén… Hát persze hogy ezután még kevesebben vesznek minket komolyan.
A következő hideg zuhany a forráselvonás miatt elbocsátott tanárok listája volt. A szorgalmi időszak közepén, a megkezdett kurzusokkal, a felvett kreditekkel meg mindennel csak úgy bejelentik, hogy az idős és nem mellesleg a legnevesebb tanárokat elbocsátják a BTK-ról. Ez konkrétan három tanáromat is érinti. Az ELTE BTK színvonalát csökkentették ezzel, az új tanárok helyett nincs utánpótlás, és az is könnyen elképzelhető, hogy a kisebb tanszékek működését is felfüggesztik, ami pedig konkrétan annyit jelent, hogy nem is olyan biztos, hogy lesz diplomám…
Az elbocsátások elleni tüntetésen, amikor több százan tanárok és diákok élőláncot alkottunk a BTK kampusza körül, és az utána következő fórumon is úgy láttam, hogy tanácstalanok vagyunk, hogy igazából senkit sem érdekel, amit csinálunk, vagy legalábbis a kormányt biztosan nem, és hogy soha nem fogjuk már tudni levakarni magunkról, hogy mi csak romkocsmákban merengő bölcsészek vagyunk, ahogy azt Orbán Viktor ki is mondta korábban.
Azt hiszem, nem kell oktatásszakértőnek, sem politikusnak lenni ahhoz, hogy tisztán lássuk: a helyzet elfogadhatatlan és tényleg súlyos. Egy hét alatt háromszor változnak a keretszámok, az ad hoc intézkedésekről nincsenek sajtónyilvános tárgyalások, és a felvételizők továbbra sem tudják, mi vár majd rájuk. Arról már nem is beszélve, hogy a hallgatói szerződés alkotmányellenes és európai jogba is ütközik, az alaptörvénybe foglalása pedig konkrétan az egyetemi autonómia sárba tiprása.
Ahogy most állnak a dolgok
Ezek után mégis úgy látom, hogy az eddigi legnagyobb és legjelentősebb tüntetést szervezte meg a Hallgatói Hálózat március 9-én. Az alaptörvény tervezett negyedik módosítása elleni tüntetésen több mint nyolcezren vettek részt. A diákoknak végre sikerült megnyerniük más szervezetek és csoportok szolidaritását, ami nagy szó. A tüntetésen beszédet mondott a diákszervezeteken kívül több civil szervezet, a Helsinki Bizottság és a Város Mindenkié képviselői is. A törvénymódosításokat még az EU és az Egyesült Államok is bírálják, így a tüntetéseknek már komoly nemzetközi visszhangjuk is van. Az egyik felszólaló kijelentette, hogy akármi is fog történni a következő napokban, azzal, hogy ez a tüntetés létrejött, a magyar nép már győzött.
A pécsi középiskolás Aradi Fanni arról beszélt, hogy a kormány ellenségként kezelte a tiltakozó diákokat, olyan volt, mintha háborúba indultak volna. „Ha most megszavazzák az alaptörvény negyedik módosítását is, sem a röghöz kötés, sem az egyetemek autonómiájának megszüntetése ellen nem érvelhetünk anélkül, hogy ne az országunk jogrendjének alapját kritizálnánk. Így ma talán utoljára beszélhetek arról megkötések nélkül, hogy miért is tiltakozunk a hallgatói szerződés bevezetése ellen” – mondta. Azt kérdezte a tömegtől, hogy neki kell-e elkezdeni erkölcsöt tanulni az iskolában, miközben álszentséget és hazugságot, megbélyegzést, kirekesztést, hitbéli vitákká silányult pártpolitizálást és hataloméhséget tapasztal a közéletben.
Valahogy így fest a jelenlegi helyzet, viszont az alaptörvény módosítása és ezzel együtt a magyar kormány oktatáspolitikája nem teljesen világos és szinte átláthatatlan számomra. Úgy érzem, sokkal bonyolultabb problémakörrel állunk szemben, mint amennyit én ebből látok és tapasztalok. Mégis megpróbáltam egy átfogóbb képet alkotni a felsőoktatás helyzetéről, ami személyesen is érint, és már megkerülhetetlen, hogy foglalkozzak vele. Igazából én nem szeretnék mást, csak hogy hagyják, hadd szerezzem meg nyugodtan az én kis bölcsészdiplomámat…
Megjelenés: www.kepesifi.com, 2013.03.13.
Szőke Timea
Legutóbbi írásai: Szőke Timea (összes)
- Kósza ötletből luxusprosti - 2014-07-19
- Drog az embernek, drog az írónak - 2014-05-28
- Költészetnapi szóorgia és slam poetry - 2014-02-03
- Volt, akit megríkatott a zsűri - 2014-02-03
- Kié a jövőnk, ha már az egyetem sem a miénk? - 2014-02-03