Topolyai edző a Ferencváros női kosárlabda csapatainak élén

Harkai Hunor kőkemény vezető, aki egyszer mondja el, amit akar és nem emlékeztetget rá Facebookon

Október 13-án a topolyai származású Harkai Hunort kinevezték a Ferencvárosi Kosárlabda Egyesület valamennyi női csapatának (a legkisebbektől a felnőttekig) szakmai felelősévé. Az 1984-ben született kosárlabdaedző fiatal kora ellenére már igencsak tapasztalt szakembernek számít, hiszen korábban 9 éven keresztül volt szülővárosa nagyhírű klubjának, a Topolčankának a sportmenedzsere és utánpótlásedzője, majd tavaly májusban Máltára igazolt, ahol a Phoenix Sportclub technikai igazgatójaként és edzőjeként dolgozott egy évet. Egyaránt volt már a szerbiai és a máltai válogatott utánpótlásedzője is. Klubváltásának körülményiről beszélgettünk vele, valamint arról, hogyan kezdett bele a jövő csapatának építésébe a Ferencvárosnál.

har 6

• Hogyan kerültél új klubod látókörébe?

– Az elnököt, Katona Zoltánt régebb óta ismerem. Ő kérdezte meg, hogy vállalnám-e a feladatot, de akkor még élt a szerződésem Máltán. Csábító volt számomra ez az ajánlat, mert egyrészt szerettem volna közelebb kerülni az otthonomhoz, másrészt nekem, vajdasági magyarnak nagy szó az, hogy a Ferencváros edzője lehetek. Bár jelenleg nem egy top csapat, de nagy lehetőségek rejlenek benne. Úgy látom, hogy itt minden adott a számomra, hogy kőkemény munkával 3-4 év alatt felépítsek egy ütőképes csapatot. Jelenleg a klub felnőtt női csapata a negyedosztályban játszik, de bármiben merek fogadni, hogy két év múlva a másodosztályban leszünk.

Zöld-fehér színekben

Zöld-fehér színekben

• Hogyan kezdtél bele a csapatépítésbe? 

– Folyamatosan azon gondolkodom, kiket tudnék ide csábítani. Elsősorban olyanokat nézek ki, akik magasabb osztályokban játszanak, de fiatal koruk miatt még nem kapnak megfelelő lehetőséget. 16-17 éves lányokról van szó, akiket próbálok meggyőzni arról, hogy jobb nálunk játszani meccsenként 30-40 percet, mint egy magasabb osztályú csapatnál még 3 évig ülni a kispadon. Amikor épp nem edzést tartok, akkor bújom az internetet és keresem a tehetségeket. Van olyan játékos, akire az edzője azt mondta, hogy túl kövér, vagy más módon nem becsülték meg a csapatában – az ilyenekre lecsapok.

                                                                       Női kosárlabda a Fradinál

A Ferencvárosi Torna Club (FTC) 1993-ban hívta életre női kosárlabda szakosztályát, amely 4 év alatt felért a hazai porond csúcsára, megnyerve a Nemzeti Bajnokság első osztályú küzdelmeit. 2000-ig komoly erőt képviselt a csapat a magyar élvonalban, majd bekövetkezett első megszűnése. 2009-ben sikerült újraszervezni az egyesületet, de anyagi okok miatt 2012-ben ismét megszűnt a szakosztály. Mivel tetemes tartozásokat halmoztak fel a korábbi vezetők, ezért csak úgy tudták utódaik újraszervezni a csapatot, hogy más néven, Ferencvárosi Kosárlabda Egyesületként versenyeznek a jövőben.

Az FTC női kosárlabda szakosztályának utánpótlás nevelése irigylésre méltóan működött éveken át Tursics Sándor vezetésével, sorra nyerték a budapesti és országos utánpótlás bajnokságokat, az itt kinevelt játékosok ma is meghatározói a hazai és a nemzetközi kosárlabdaéletnek.

har 5

• Külföldön is keresel játékosokat?

– Kárpátalján találtunk egy klubot, ahol magyar az edző. Anyagi okok miatt serdülő korosztály felett már nem tudnak bajnokságban indulni. Kiváló a jelenlegi serdülő csapatuk, ezért az edző nagyon a szívén viseli a játékosok sorsát. Azt mondta, ha szükségem van rájuk, az összes játékost elhozhatom. 7 gyerekkel már megbeszéltem, hogy csatlakoznak hozzánk. Segítségükkel nagyon jó serdülőcsapatunk lehet jövőre. Felfedeztem egy román kislányt is, ő 2002-es születésű, de már is magasabb, mint én. Fiú klubban játszik, mert a szülőhelyén nincs női csapat. Biztos vagyok benne, ha most nem csapunk le rá, valaki elfogja vinni, épp ezért decemberben megyek a szüleivel tárgyalni.

Sorra csábítja a klubhoz a tehetségeket

.

• Vajdaságból kiszemeltél valakit?

– A Topolčankából nem tervezek elhozni senkit, pedig bőven lenne választék, viszont nem szeretném gyengíteni a csapatot, mivel olyan érzésem lenne, mintha kést döfnék annak az embernek – Mirko Kujundžić klubelnöknek – a hátába, akitől mindent megtanultam a szakmáról. Zentán azonban van egy kislány, aki most kezdi majd a gimnáziumot és hamarosan csapatot fog választani. Őt sokan kiszemelték, mert nagyon tehetséges, belevaló játékos, én is szeretném a Ferencvárosba csábítani.

Ki húzhat magára Fradi mezt?

Ki húzhat magára Fradi-mezt?

MEGHONOSÍTANI A SZERB JÁTÉKSTÍLUST

• Mirko Kujundžićtól mi mindent tanultál meg a szakmáról?

– Miatta lettem edző. Még aktív játékos voltam, akkor épp a budapesti KC MAFC VEGYÉSZ-ben, amikor édesapám elhunyt és nagyon zaklatott lelkiállapotba kerültem. Programtervező-matematikusnak tanultam, de nem haladtam az egyetemmel, nem tudtam koncentrálni semmire. Akkor kért fel Kujundžić, hogy dolgozzak a keze alatt utánpótlásedzőként. Vacilláltam, mert nem volt semmilyen tapasztalatom. Elhívott, hogy nézzek meg néhány edzést. Amikor láttam, hogyan vezeti ezeket, azt mondtam magamnak: mindent meg akarok tanulni, amit ez az ember tud! 9 évig dolgoztam vele, folyamatosan kérdezgettem, ezt miért így, azt miért úgy, figyeltem mit mond az öltözőben, hogyan cserél, hogyan motivál. Elképesztő tudása van, ha nem ragaszkodott volna annyira Topolyához, komoly eredményeket érhetett volna el külföldön. Amennyiben nincs egy ilyen ember melletted, a szakmát sosem tanulod meg, hiába fejezel be egyetemet. A Ferencvárosnál leadott szakmai programom egy része valahol az övé is. Amit itt vagy Máltán alkalmaztam, az mind abból táplálkozik, amit a Topolčankában mellette megtanultam.

A Vajdasági Televízió riportja a Topolčankáról, melyben megszólal Harkai és Kujundžić is

• Mi jellemzi a stílust, amit tőle megtanultál és azóta magad is alkalmazol?

– A régi iskolával vegyítjük a modern kosárlabdát. Rendkívül fontos a fegyelem, a távolságtartás a játékosoktól. Nem félek attól, hogy megsértődik a legjobb játékos és elveszítem, nem bánok vele emiatt máshogyan, mert számunkra a rendszer a lényeg, nem az egyén. Megfelelő taktikával el tudom rejteni egy-egy játékos hibáit, de ez csak maximális fegyelemmel működhet. Úgy kezdtem a Ferencváros játékosaival dolgozni, hogy megmondtam nekik, szokjanak hozzá, egyszer mondok el mindent. Nem jellemző, hogy Facebookon írogatok, mint sok edző, hogy ekkor, meg akkor van az edzés vagy a meccs, elmondom egyszer edzésen és jegyezze azt meg mindenki! Meg kell tanulniuk, hogy tágra nyílt szemekkel figyeljenek, ha mondok valamit, mert csak ekkor fognak odafigyelni, ha meccs közben bekiabálok egy fontos dolgot. Érezniük kell, hogy annak súlya van.
Magyarországon általánosan is látom a tendenciát, hogy a szerb kosárlabdát próbálják másolni, én is ezt igyekszem meghonosítani. Fontosnak tartom felébreszteni a játékosok agresszivitását. Amikor július végén idekerültem, a Fradi serdülő lánycsapatát kezdtem edzeni. Kezdetben nagyon finomkodóak voltak, de most már dobálják magukat a pályán.

har 4

• Szeretnéd őket Belgrádba is vinni kosármeccsekre…

– Igen, tervben volt, hogy október 16-án elmegyünk a Crvena Zvezda-Galatasaray Euroliga mérkőzésre a Kombank arénába, ezt egyfajta jutalomnak szántuk azok számára, akik nagyon jól dolgoztak. Közbejött azonban egy nagykőrösi torna, ezért nem tudtuk bevállalni, de erről a tervemről nem tettem le. Szeretném, ha látnák, milyen az, amikor 20 ezer ember szurkol egy csapatnak, illetve milyen, amikor ennyien kifütyülik az ellenfelet. Úgy vagyok vele, ha már ezt a stílust próbáljuk meghonosítani, akkor meg kell tapasztalniuk élőben is.

Élőben kell látni

Élőben kell látni

A NŐK OKOSABBAK

• Egyaránt voltak már női és férfi csapataid is, melyik fekszik számodra jobban?

– Többnyire női csapatokat edzettem, de férfiakkal jobban szeretek dolgozni. Ennek a fő oka, hogy elég temperamentumos vagyok, amit ők könnyebben viselnek, továbbá azért, mert a férfiaknál könnyebb fegyelmet, rendet tartani. A nőkkel viszont azért jó dolgozni, mert sokkal okosabbak, könnyebben megjegyzik a taktikai utasításokat.

har 11

• A Ferencváros csupán az egyik lehetőséged volt a szezon kezdetén, igazolhattál volna máshova is…

– Magam kerestem meg csapatokat, mert Máltáról szerettem volna továbblépni annak ellenére, hogy végül sikeres évadot zártunk, hiszen a felnőtt férfi csapattal megnyertük a BOV nemzeti kupát. Mehettem volna egy ír csapathoz, illetve Dubaiba is egy sportakadémiára. Utóbbi nagyon vonzónak tűnt, csak az volt a gond, hogy a szerződés értelmében egy évig nem hagyhattam volna el az országot. Ezt nem mertem bevállalni, mert bármi történhet ilyenkor, nem lehet előre tudni, hogyan tudok majd beilleszkedni a kultúrába, sikerül-e együttműködnöm a klubelnökkel.

A máltai Phoenix Sport Clubal megnyerték a BOV nemzeti kupát

A máltai Phoenix Sportclubal megnyerték a BOV nemzeti kupát

NEM KÁVÉZIK A JÁTÉKOSOKKAL

• Miért vágytál el ennyire Máltáról?

– Az ottani sportmentalitással, ambíciókkal nem voltam kellőképpen megelégedve. Ha ott maradok, teljesen leépülök szakmailag. A felnőtt férfi csapat heti kétszer edzett és nem lehetett rávenni őket ennél többre. Azt mondták, nem ebből élnek, nem várhatom el tőlük. Mondtam, hogy a Topolčankánál sem ebből éltek a játékosok, mégis naponta kétszer edzettek azért, mert mindig jobbak akartak lenni, az volt a céljuk, hogy tíz év múlva büszkék lehessenek arra, amit elértek. Nagyon szenvedtem, főleg az elején. Úgy kezdődött, hogy egyik nap 4 idősebb játékos odajött hozzám, hogy üljünk le kávézni és beszéljük meg, ki fog játszani a meccsen. Mert náluk így szokás… Mondtam, én kávézni se szoktam a játékosaimmal, nemhogy megbeszélni velük a kezdőcsapatot.

• Játékoskorodban szívtad magadba ezt a keménységet?

– Volt egy kiváló tornatanárom Topolyán, Stevan Ilibašić, miatta lettem sportoló. Kiosztotta mindannyiunknak, milyen sportra menjünk, majd nyomon követte járunk-e rendszeresen. Volt, amikor leállított az iskolában, hogy miért nem voltam edzésen. Azután is ilyen kiváló szakemberekhez volt szerencsém, például Goran Vrkić volt az edzőm, aki jelenleg a román utánpótlás válogatott kapitánya. Akkoriban vertük a Hemofarmot, közeli eredményeket játszottunk a Zvezdával és a Partizannal. Olyan csapattársaim voltak, mint Nikola Tutuš, aki a jugoszláv serdülő válogatott csapatkapitánya volt, vagy Marko Šutalo, aki később a bosnyák válogatott egyik kiemelkedő játékosa lett. Fanatikusak voltunk és ez mai napig megmaradt. Ha például elmegyek nyaralni a barátnőmmel, amíg ő strandol, én beülök a hűvösbe és rakosgatom a köveket, így próbálgatva a támadásvariációkat.

Hűvösön

Hűvösön

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”