Lovasi kendőzetlen őszinteséggel gyógyítja elhazudott éveit

Lévai Balázs írta meg a keveset drogozó, sokat sztorizó zenész életrajzát

Több változatot is hallhattunk a kedd esti könyvbemutatón arra vonatkozóan, hogy Lovasi András Kossuth-díjas énekes, a Kispál és a Borz, illetve a Kiscsillag zenekar frontembere miért vállalta, hogy Lévai Balázs könyvet írjon róla. Volt amiben több volt a vicc, mint a komolyság, de bizonyára mindben volt némi igazság:

Lovasi András, Horváth Gergely, Lévai Balázs

Lovasi András, Horváth Gergely, Lévai Balázs

1.) „Lett egy házam és rengeteg adósságom… Törtem a fejem, hogy a Lovasi portfólióból mit lehet még értékesíteni, és akkor beszéltük Balázzsal, hogy írjunk egy könyvet és vegyünk fel rá egy rettenetes előleget.”

2.) „Volt egy belső oka is, én is kíváncsi voltam, hogy nézett ki ez így idáig. Meg maga a folyamat, hogy ülsz valakivel és együtt átrágjátok az eddigi időt, ez egy picit olyasmi, mint amikor egy pszichiáterrel ülsz, csak erre nem mondják, hogy terápia, bár bizonyos értelemben az volt.”

3.) „Bennem volt egy kicsit az, hogy erről az időszakról egyáltalán nincs magyarul olyan könyv, amit én szívesen elolvasnék a popzenéről. Ez nagyon a közelmúlt, még élnek azok, akik ebben a könyvben vannak, még be tudnak perelni bennünket, meg tudnak haragudni ránk…”

A könyv megírását egy 2012 decemberi baksai disznóvágáson határozta el a két jó barát néhány pálinka után a darált húsból éppen kihúzva a kezüket. Ekkor már nem először vetette fel az ötletet Lévai, de mindaddig nem járt sikerrel.

NEM BARÁTKOZNA MAGÁVAL

Az Átrium Film-Színházban megtartott 70 perces délutáni műsor (amit a nagy érdeklődésre való tekintettel este is megismételtek) házigazdája a Petőfi Rádió Kultúrfitnesz című műsorából ismert Horváth Gergely volt. A könyv szerzője és főhőse mellett a Kispál és a Borzos zenésztársakat, Kispál Andrást és Leskovics Gábort, valamint a Csík zenekarból ismert Szabó Attilát is kérdezte, akik az egy-egy beszélgető-blokk közötti zeneszámokról is gondoskodtak.

Kispál András, Szabó Attila, Leskovics Gábor, Lovasi András

Kispál András, Szabó Attila, Leskovics Gábor, Lovasi András

Ők is azok közé tartoztak (főleg Kispál), akikről Lovasi a könyvben kendőzetlen őszinteséggel beszél. Kispálról megtudhatjuk például, hogy horkol, motiválatlan, lomha, nyugdíjas pocakos rock’n’roller, akinek a zsírpárnák gyarapodásával párhuzamosan torzul a szellemisége, ugyanakkor azt is, hogy az egyik legeredetibb gitárosnak tarja őt Lovasi, valamint mély tiszteletet és felebaráti szeretetet érez iránta. Nem véletlenül szegezte a műsorvezető Kispálhoz a kérdést, hogy “szerinted Lovasi szeret vagy nem szeret téged?” Amire a válasz az volt, hogy: imád.

Kispál András

Kispál András

Lovasi arról beszélt, hogy az a másfél év alatt, amíg a könyvön dolgoztak, sok mindent átgondolt, és némileg fordulatot is vett az élete. Próbál teljesen „átlátszóan” élni, mivel volt néhány olyan éve, amiket nagyon sötét titkok, elhazudott szituációk terheltek, ezért most már a kendőzetlen őszinteségre törekszik.

„Érdekes volt, hogy amikor először visszaolvastam, és láttam milyen unszimpatikus figura vagyok, kétségbeesetten próbáltuk Balázzsal szimpatikusra írni a figurát” – mesélte, amit végül úgy oldottak meg, hogy a könyv előszavában Lovasi elmondja magáról, hogy mennyire nehéz ember, és ha tehetné, nem is barátkozna magával, a további oldalakon pedig megpróbálják ezt a képet árnyalni.

Édesapjához fűződő sokáig viszonylag rossznak mondható kapcsolatáról is beszélt a zenész. Apja a család többi tagjától eltérően lelkes kommunista volt, ezért rengeteg elhallgatásra, csöndre emlékszik gyerekkorából. Sokáig csak eltűrték egymást, azután nagy fordulatot vett a kapcsolatuk, amikor egyszer elmentek kocsmázni, és azzal, hogy Lovasi állta a cehhet, az alá-fölé rendelt viszony haveribbá változott.

TÚL KEVESET DROGOZOTT

A beszélgetést a Katona József Színház tagjának, Nagy Ervinnek a felolvasásai színesítették.

Nagy Ervin

Nagy Ervin

A könyvből vett részletek között helyet kapott Lovasi gyerekkori éveit, majd a gázműveknél hálózatvizsgálóként töltött időszakát felidézők is. A koncertélmények közül terítékre került az, amikor egy szarvasi fellépés előtt úgy befüveztek, hogy a buli átcsapott teljes improvizációba, és egy Kispál-számot sem játszottak el. Majd az, hogy a Kispál és a borz búcsúkoncertjéről Lovasi kis híján elkésett, mert a délutáni úszásból hazajövet dugóba keveredett a taxija. Végül az együttes rajongói között elvegyülve Hévvel keveredett el a koncerthelyszínre.

Horváth Gergely többször is ráterelte a témát, hogy mennyire élt Lovasi rock and roll életmódot, párhuzamba állítva a kemény drogos Keith Richardsnak, a Rolling Stones gitárosának önéletírásával, akinek állítólag kiesett a ’70-es évek nagy része, ezért úgy kellett súgni neki. Lévai is elmondta, hogy a könyv írása közben elolvasta Richards könyve mellett Anthony Kiedisnek, a Red Hot Chilli Peppers frontemberének, vagy épp Johnny Cashnek az önéletírását, amelyek mind kitűnő útmutatóul szolgálhattak volna, „a baj csak az, hogy Andris lényegesen kevesebbet drogozott és ivott.”

lovasi 7

Lovasi is ezt erősítette meg, elmondva bár, hogy Magyarországon az a jó, hogy a közönség mindig gondoskodik az együttesek tagjainak „ellátásáról”, de „szerencsére olyan nagyon nem kerültünk bele a lefelé húzó spirálba. Most már abban a korban vagyunk, amikor látjuk a veszteségeinket, vannak olyan barátaim, akik komolyan vették a rock and roll életformát…”

LEFELÉ MEGY A BICIKLI

Lovasi idén 47 éves, Lévai pedig 46. Mint a riporter elmondta, az, hogy egyidősek és hasonlókat éltek át segített neki abban, hogy beletudja élni magát, és egyes szám első személyben írja meg a könyvet, úgy, mintha azt Lovasi mesélné. A könyv egyfajta korrajzot is ad, hiszen a Kispál és a Borz története egybeesik a magyarországi rendszerváltás történetével is, és attól függetlenül, hogy nincs szó benne politikáról, mégis erősen átszűrődik rajta ez a kor. Lévai az énekes Kossuth-díja kapcsán is azt emelte ki, hogy a Kispál és a Borz, valamint Lovasi szövegírói munkássága hozta el Magyarországra a zenei rendszerváltást, ezért nagyon alátámasztott és megérdemelt díjról van szó.

Mucsi Zoltánnal

Mucsi Zoltánnal

Horváth Gergely záró kérdésére, miszerint hogyan mennek tovább az Úton, amelyről Jack Kerouac épp annyi évesen tért le végleg, ahány éves most Lovasi, a zenész válasza így hangzott: „Ez az a kor, amikor azt szokták mondani, hogy nem kell már nagyon tekerni, mert lefelé megy a bicikli.”

Fotók: Németh Dániel – Libri Könyvkiadó

 

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”