Portrésorozattal hangolódunk a város elvándoroltjai számára megálmodott I love Zenta fesztiválra (augusztus 14–15., Tisza-part, Oaza előtti tér). A gazdag programkínálat részei lesznek a Press Szó beszélgetős estjei is, ahol az elvándoroltak és az otthon maradottak közötti kapcsolat serkentésére fókuszálunk. Addig is kövessétek portréinkat, amelyekben külföldön élő zentaiakkal ismerkedhettek meg.
„Azok voltak a legszebb évek, még ha úgy is gondolok vissza rájuk mindig, mintha éreztük volna a vesztünket” – emlékezik a képen látható halászcsárdai jelenet kapcsán Martinné Sípos Teodóra.
A mintegy 20 évet Magyarországon, az elmúlt hármat pedig Németországban leélő zentai származású gépészmérnök akkoriban még Újvidéken koptatta az egyetem padjait. Közben alig várta, hogy a hétvégéken szülővárosába utazhasson: „Kiforrott, összeszokott társaság volt a miénk. Lučić Viktor is közénk tartozott és amikor visszatért Németországból, pontosan tudta, ránk alapozhat, ha meg akarja nyitni a Mojót. A Zyntharew együttes körül tömörültünk, a próbáikon együtt énekeltünk velük, amikor pedig már élesben ment a koncert vagy a felvétel, akkor a háttérből szurkoltunk.”
1991-ben ahányan voltak, annyifelé szaladtak a világban. Teodóra későbbi férje után ment, a Szeged melletti Domaszéken telepedtek le. Diplomáját csak közel egy tucat különbözeti vizsgával honosíthatta volna, ezért előbb mezőgazdasági gépkereskedésben dolgozott, majd az utolsó négy magyarországi évét a Scania Hungária Kft. szegedi márkaszervizében mint szervizszolgáltatás-értékesítő töltötte.
A szintén zentai származású Csanák Károly szervizvezető irányítása alatt dolgozott: „Mi zentaiak valahogy mindig együttműködünk. Emlékszem, Újvidéken a más városból származók mindig csóválták a fejüket, hogy ti de összetartotok… Akivel Zentán még csak köszönőviszonyban sem voltunk, ha máshol találkoztunk, egyből nagy haverok lettünk.”
MEG VOLT RÓLA GYŐZŐDVE, HOGY ZENTÁN ÉLI LE AZ ÉLETÉT
„Ha a férjem nem hozza meg ezt a döntést és nem lett volna ennyire fontos számomra, hogy a család együtt legyen, akkor még most is a Scaniánál dolgoznék” – avat be Frankfurt mellé költözésük hátterébe. Szabadkai származású párja Szegeden a Porsche Hungária Kft.-nél volt alkalmazásban, ahol elsajátította a német szaknyelvet. 2011-ben egyedül vágott neki a kevesebb munkáért jelentősen több hasznot ígérő országnak. Teodóra és két gyermekük fél évvel később ment a családfő után: „Rettenetesen erős volt bennem a dilemma, hogy kirángassam-e a megszokott közegből a gyerekeket és saját magamat. Olyan típus vagyok, aki nagyon ragaszkodik a bejáródott dolgokhoz. Gyerekként meg voltam róla győződve, hogy az életemet Zentán fogom leélni.” Ehhez képest immáron a második országváltáson van túl, meg is tapasztalta annak minden előnyét és hátrányát. Diplomájának soha nem tudott érvényt szerezni: „Zentán élő édesanyám a mai napig azt kérdi, miért csináltam meg azt a nehéz egyetemet, ha nem használom.” Teodóra nem tagadja, nagyokat nyel, amikor azt olvassa, a gépészmérnökök Németországban 6 ezer eurót keresnek, míg neki Magyarországon a diplomáját, Németországban pedig a szakmai tapasztalatát kérdőjelezik meg. 2 év kemény nyelvtanulás után mégis boldog, hogy sikerült új hazájában is munkát találnia. A frankfurti repülőtér Duty Free Shopjában árufeltöltéssel foglalkozik, illetve besegít a pénztárban is. „Nem igényel nagy képesítést, nem mondhatnám, hogy nyugdíjas állásként ezt képzelem el magamnak, de kezdetnek teljesen jó. Lehet kapcsolatokat építeni és erősíteni a nyelvtudást. Hál’ istennek gyorsan sikerült csapatvezetővé válnom, elismernek, viszont mindenképp tovább kell majd lépnem innen.”
Offenbach am Mainban, a 70 százalékban külföldiek által lakott, 120 ezres városban telepedett le a család. A Frankfurt vonzáskörébe tartozó településen megszokottak a más országokból érkezők (mintegy 192 nációt tartanak számon Frankfurtban), ezért a beilleszkedésüket is sok tényező segítette. Ilyen a hétvégi magyar iskola, melybe gyermekeiket járatják, vagy a Frankfurti Magyar Bál és Táncház, amelyen január végén ők maguk is részt vettek.
Teodóra igyekszik felvenni az elvesztett kapcsolatokat, Facebookon meg is keresett sokakat a szép emlékű évekből, de „istenigazából ennek akkor van ereje, amikor az ember hazamegy Zentára, és ott összefut valakivel a régiek közül. Olyankor megszűnik az idő és ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.”
Elvándoroltál Zentáról? Gyere haza a fesztiválra, ápoljuk a kapcsolatot!
Otthon élsz? Gyere ki az I love Zentára, ismerkedj meg az elvándoroltakkal.
Itt erősítheted meg részvételedet:
Programunkat Zenta Község Önkormányzata támogatja a civil szervezetek számára meghirdetett 2015-ös pályázati kiírásának keretében.
Olvassátok el, hogy él a zentai származású Alzheimer-kutató Lipcsében, illetve a kelta eredetű törpenyelvet tanulmányozó lingvista Helsinki mellett.
Laskovity J. Ervin
Legutóbbi írásai: Laskovity J. Ervin (összes)
- Megszüntetve őrizték meg - 2024-02-01
- Sportot űzött a tehetségek felkarolásából - 2021-01-13
- Csorba Lóci, Sóti Juli és Dresch Mihály dombosi történetei - 2017-06-28
- Ha megérdemli a közönség, kap egy kis hűsítést - 2016-06-26
- Bár éreztük a vesztünket, mégis a legszebb évek voltak - 2015-08-13