Ne legyenek sértő megjegyzések!

A nőnapig tartó kampányban méltányosabb viselkedésre szeretnék ösztönözni a szülést segítő egészségügyi dolgozókat

A Legyen szabadság a szülésben, születésben! címet viselő kampány március 2-ától a 8-ai nőnapig tart, melynek keretében filmvetítéssel egybekötött előadást tartott hétfőn (március 2.) Balázs Vataščin Emese szabadkai dúla az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör könyvtárában. Szeretnék felhívni a társadalom figyelmét a nők szülés alatti jogaira, illetve méltányosabb viselkedésre ösztönözni az egészségügyi dolgozókat. Az óbecsei est során a jelenlévők szabadon beszéltek a szülésükről és annak körülményeiről, melyet követően Emesének tettük fel kérdéseinket.

Balázs Vataščin Emese

Balázs Vataščin Emese

Mit takar a dúla szó?

A dúla görög eredetű elnevezés, azt jelenti, hogy ‘nő vagy asszony, aki szolgál’. Ez utal az anya feltétel nélküli támogatására. A kifejezést először a 60-as években használták egy antropológiai tanulmányban, melyben leírták az asszony körüli női segítőket. A hagyományos szüléseknél a bába mellett mindig voltak további segítők is. Ezek lehettek rokonok, szülők, testvérek vagy akár szomszédok, barátnők. Régebben a szüléshez, a halálhoz hasonlóan, több köze volt a közösségeknek, manapság mind a kettőt kiszakították a család köréből és intézményekbe zárták őket. Így háttérbe szorult az elmúlt néhány évtizedben a dúlák szerepe. A szüleinknek, sőt, talán már a nagyszüleinknek se kellett segíteniük a szülés során.

.

.

Hogy lehet valakiből dúla?

– Manapság professzionális oktatással képzik a dúlákat, ez mára egy hivatás lett. A Nemzetközi Dona (Dona International: „Dulas of North America”) szervezet volt az első ilyen, én is itt szereztem meg ezt a tudást. Ez jól kiegészítette azt, hogy eredetileg gyógytornászként végeztem. Mint dúla nagyon jól hasznosíthatom a főiskolán tanultakat, tapasztaltakat (pl.: a masszázst, vagy a pozícionálásokat), azonban ez nem feltétele annak, hogy valakiből dúla lehessen, hiszen a mi munkánk nem egészségügyi természetű. A dúlának ismernie kell a fiziológiás szülés fázisait, de egyéb dolgokat is. Ha kórházban kísérünk szülést, tudnunk kell, milyen beavatkozás mire szolgál, milyen a kórházi procedúra és a protokollok, hogy az anyának megfelelő szintű tájékoztatást tudjunk nyújtani abban az esetben, ha valamivel nincs tisztában és emiatt mondjuk félelmei, aggályai adódnának a szülése alatt.

Az anya dönt

Az anya dönt

Tehát az a különbség a bábasszony és a dúla között, hogy az előbbi egészségügyi szempontból felel az anya és a kisbaba egészségéért, míg a dúla fizikai és érzelmi támaszt nyújt a nőnek?

Igen. A magyar nyelvben megkülönböztetjük a szülésznőt a bábasszonytól. A szülésznő a kórházban tevékenykedik, a bábasszonyok pedig az otthonszülésben segítenek. Tehát ők más közegben dolgoznak és nem teljesen ugyanolyan metodikával végzik a munkájukat, de mindketten az anya és az újszülött egészségéért felelnek. A dúla kompetenciái mások, mi nem végzünk várandósgondozást, belső vizsgálatokat, nem segítjük világra a kisbabát és a megszületést követően sem gondozzuk. Nem állítunk fel diagnózisokat és arra se adhatunk tanácsot az anyának, hogy ha van egy egészségügyi problémája, mit tegyen. Természetes kiegészítő módszereket javasolhatunk, de az, hogy mi a teendő orvosi kompetenciákba tartozik. A bábák a holisztikus szemléletet vallják, vagyis ők teljességében, fizikailag és lelkileg is végigkísérik a várandósságot és a szülést, míg a kórházi szülésznő és a szülészorvos a szülés levezetését végzi és csak nagyon ritkán tudnak jobban megismerkedni az anyával. Természetesen a bába végzettsége ugyanúgy felsőfokú, tehát el tudja látni a kismamát és a kisbabát. Nyugat-Európában már vannak „bábaképzők”, nálunk a szülésznőképző után a bábaságot hagyományos úton, egymástól tanulják meg a nők. Kutatások bizonyítják, hogy a dúlás szülésnél kevesebb a komplikáció, a stressz, sikeresebb a szoptatás, és pozitívabb a szülésélmény. Mi az anyával vagyunk végig, az igényei mentén támogatjuk őt, ha kell fogjuk a kezét, együtt lélegzünk vele, megmasszírozzuk, illóolajos borogatást adunk neki, és ami nálam nagyon hangsúlyos, az a szülésfelkészítés. Így az anya felkészülten és magabiztosan állhat a szülés elé, én pedig jobban megismerhetem az anya igényeit. Sajnos ezt egy egészségügyi dolgozó nem minden esetben teheti meg.

.

.

És az apákat is felkészíted?

Igen. Vannak olyan műhelymunkáim, ahol apás szülésre készülünk, ahol az apák megtanulhatják azt is, hogy a szülés után a gyermekágyi időszakban miben és hogyan támogathatják a párjukat. Nagyon szeretem az olyan párokat, akik így készülnek, nagyon jókat szoktunk beszélgetni úgy az örömeikről, de a félelmeikről is, amit esetleg egymásnak nehezen mondanának el. Igazából nekünk, dúláknak a családdá válás folyamatában is fontos szerepünk van.

Geréb Ágnes történetére világít rá a „Legyen szabadság a szülésben, születésben!” című film. A magyarországi bábasszonyt több évre elítéltek, mivel otthoni körülmények között segítette a szüléseket. Miért lényeges az a választási lehetőség egy anya számára, hogy hol szüli meg gyermekét?

Hasonlítsuk össze az otthont a nálunk megszokott kórházi körülményekkel! Az a tapasztalat, hogy amikor otthonszülésről van szó, nagyobb tiszteletben tartják az anya tempóját, hogy milyen ütemben vajúdik és mik az igényei ez idő alatt. Előfordul olyan, hogy 1-2 nappal előbb már ott van a bába és a dúla, és várják, hogy valami elkezdődjön, vagy folytatódjon. Egy kórházban 12 óra alatt illik megszülni, és ha ez nem jön össze az anyának, akkor beavatkozások sorát tapasztalja. Sajnos ezt sokan természetesnek veszik. A legtöbb nő számára fontos, hogy szabadon mozoghasson, vagy ehessen-ihasson vajúdás alatt. Ezekre szintén csak ritkán van lehetőség kórházi körülmények között. Erre vonatkozóan is vannak már igen komoly tanulmányok, például a mozgás szabaddá tétele csökkentheti bizonyos beavatkozások szükségességét és lerövidítheti a vajúdási kitolási időt. Összehasonlítva az otthonszülés és a kórházi szülés rizikófaktorait, semmivel sem veszélyesebb otthon maradni egy alacsony kockázatú várandóság esetén. Természetesen ez csak képzett bábaasszony mellett javasolt. Akkor ott van az intimitás vagy az, hogy nem kell otthonról kimozdulni. Ez is a biztonságérzetet növelheti. Persze nem mindenki tudja otthon megteremteni a nyugodt körülményeket (pl.: panellakásban él, ami nem megfelelően hangszigetelt, vagy a család nem támogatja őt a döntésében), vagy egyáltalán nem érezné magát biztonságosabban, mint a kórházban. Ezek a nők nem fogják az otthonszülést választani. Azt azért tudnunk kell, hogy ha egészségügyi problémája van az anyának, vagy valami miatt túlzottan kockázatosnak tartja, akkor a bábasszony nem fogja elvállalni otthonszülésre. Mindenképp az a fontos, hogy a lehetősége adott legyen annak is, aki úgy érzi, ő otthon is világra tudja hozni a babáját. Az otthonszülés másik előnye az, ahogy miután világra jön a baba, rögtön az anya mellkasára kerül, és ha akar azonnal szopizhat is. A köldökzsinórt is csak akkor vágják el, amikor már nem pulzál. Ha a kórházban mondjuk csak 3 perccel tovább várnának, mint az átlag idő, akkor a kisbaba már vélhetően jobb paraméterekkel tudna elindulni az életbe. Nyugat-Európában vannak már olyan „baba-mama barát” szülészetek, ahol háborítatlan környezetben folyhat le egy csecsemő világrajövetele. Ahol több opció közül választhat az anya, eldöntheti, hogy például a gumilabdás-bordásfalas szobában szeretne vajúdni, vagy esetleg vízben szülni. Itthon ezekre még sajnos nincs lehetőség. A születés egy intim történés. Intim pillanatban fogant a baba és ugyanaz az intim energia kell, hogy a világra segítse, mint ami besegítette.

.

.

A programsorozat célja az általános társadalmi és az egészségügyi toleranciaszint változtatása?

Jó lenne, ha eljutnánk oda, hogy az emberek megfelelően informálódjanak, illetve választási jogukat magától értetődőnek éljék meg. A szülés, mint mondtam, intim dolog egy család életében, és ezt még az egészségügynek sincs joga kétségbe vonni. Magyarországon már választható a bábai vagy szülésznői gondoskodás. Választható az otthonszülés is. Mondjuk én nem tudom elképzelni, hogy a férjemen kívül másik férfi is ott legyen a szülésemnél, de ez egy szubjektív vélemény, azonban nagyon fontosnak tartom, hogy ezt tiszteletben tartsák, hiszen ez szuverén jogom. Nem véletlenül segítették a szülést több ezer évig csak a nők. Az én bábasszonyom öt gyermek édesanyja, és számomra ez nagyon fontos. Hozzá fordulhatok akár gyermeknevelési kérdésekkel is. A válasz a kérdésedre igazából „igen”. Legyenek az egészségügyi dolgozók figyelmesebbek azokkal a nőkkel szemben, akik érzékenyebben reagálnak a szülés kihívásaira vagy a fájdalomra! Figyeljenek rájuk oda, ne legyenek olyan sértő megjegyzések, mint amilyenről a mai beszélgetés során is beszámoltak, hogy „Amikor csináltad, akkor nem fájt?” (egy egészségügyi dolgozó megjegyzése). A toleranciaszint emeléséhez tartozik ez is, hogy felejtsük el az ilyen kommentárokat és ne avatkozzunk bele abba sem, hogy ki hogyan, hol és kivel szeretne szülni. Erre ugyanis nem létezik recept, a szülés pedig a család magánügye.

lajos 4

A program keretében szülésélmény-felmérést is végeztetek. Milyenek az eredmények?

A megkérdezettek jelentős aránya úgy érezte, hogy nem vonták be a döntésekbe és egyáltalán nem tartották fontosnak a véleményét a saját testével kapcsolatban. Az is elszomorító, hogy annak ellenére, hogy az egészségügyi személyzetet törvény kötelezi a teljes körű tájékoztatásra, valamint a tervezett beavatkozások pozitív és negatív oldalainak ismertetésére, ez csupán az esetek 24%-ában történt meg. Ez bizonytalanságot szül és akár stresszhelyzetet válthat ki. Sokan nem is tudják, hogy átestek-e valamilyen beavatkozáson. Sok nő nincs tisztában azzal, hogy beavatkozásokra számíthat. Akár egy injekció, akár egy gyógyszer is ide sorolható. Ennél fogva nem is tudják, hogy mindennek lehetnek következményei. És nemcsak rájuk nézve, hanem a babára is. Volt szó a beszélgetés során arról is, hogy a kisebb településeken nincsen kismama iskola és a legtöbb nő felkészületlenül megy be a szülőszobába így alapvető dolgokkal nincsenek tisztában és talán ez is lehet az oka annak, hogy a megkérdezettek majdnem fele (45%) félelmet és stresszt élt át a szülése alatt. Sokan emiatt és a szülés körülményeitől kialakult depresszió miatt nem akarnak több gyermeket vállalni (11%). Sajnos a megkérdezettek több, mint a felének nem lett olyan a szülése, mint amilyet szeretett volna (56%) és elvárt (55%), és kontrollálni sem tudták az eseményeket (68%). A nők azzal sincsenek igazán tisztában, hogy nem csak háton fekve lehet szülni, ahogyan azzal sem, hogy ez a legelőnytelenebb szülési pozíció. Ebben nincs egyetértés a szülészekkel és szülésznőkkel és a társadalmunkba is az van bekódolva, hogy szülni csakis irányítás alatt, háton fekve, kínok között lehet.

.

.

A kérdőív mit mutat, mekkora változásokra van szükség az egészségügyben?

Nagyokra, de egyenlőre csak kis lépéseket tudunk tenni. Elkeserítő eredményekre jutottunk, azonban nagyon fontos, hogy a felszínre kerüljenek ezek a dolgok, mert nem beszélgetünk róluk eleget. Adott a szülés, amit a medicina egy veszélyes fizikai történésnek láttat velünk, és ennek megfelelően is áll hozzá, de az, hogy ez miként hat az anya későbbi életére, a gyermekéhez, a partneréhez és nem utolsó sorban a saját magához való viszonyulására, azzal már nem szembesülnek az egészségügyi dolgozók. A holisztikus szemlélet nagyon hiányzik a klasszikus medicinából, tehát az, hogy a szülést teljességében kezeljük, annak nem csak a fizikai, hanem a pszichikai és lelki aspektusait is szem előtt tartva. Ha erre nincsenek meg a feltételek (és sajnos a jelenlegi egészségügyi rendszer leterheltsége miatt nagyon kevés idő jut egy vajúdóra), akkor lehetővé kellene tenni azt, hogy az anya mellett ott lehessen egy általa megjelölt személy (férj, dúla, családtag), aki megfelelő támaszt nyújthat a számára. Ezért lenne fontos kisebb településeken is a párok felkészítése. Reméljük, hogy ilyen irányban is el tudnak indulni a dolgok. A hozzáálláson igyekszünk változtatni és a szemléletmódot kiszélesíteni úgy a nők, mint pedig az egészségügyi dolgozók körében.

Fotók: Ferencz Lajos

The following two tabs change content below.
Ferencz Lajos

Ferencz Lajos

Szeretek írni. Szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik életük során kiválasztottak egy olyan szellemi teret, amin belül tettekkel elértek valami pozitívat a magyar közösség számára. Ezektől az emberektől szeretnék tanulni és ezt a lehetőséget a szélesebb környezetemnek is megmutatni. Fontosnak tartom a közösség építését és úgy tűnik, erre egyre nagyobb igény mutatkozik. Szívesen veszek részt különböző civil kezdeményezésekben, aktívan zenélek, fotózom, írok, verselek, slammelek... Életcélom maradandót alkotni.