Tanyaszínház élőben az interneten este 9-től!

tanya 4Ma (csütörtök) este 9 órától történelmi dolognak lehetünk tanúi, internetes élő közvetítésben sugározzák a Tanyaszínház idei produkciójának temerini előadását. A Tanyaszínház, amely 37 évvel ezelőtt azért indult útjára, hogy a legeldugodtabb vajdasági falvakba is elvigye a színházi élményt, 2014 július 24-én eljutott oda, hogy az azóta a világ minden tájára szétszóródott vajdaságiak otthonába is elvigye ugyanezt. Az  előadást a következő linkre kattintva lehet megtekinteni:  http://new.livestream.com/tanyaszinhaz2014.

6 fős tévésstáb közreműködésével és költséges felszereléssel készülnek a közvetítésre a tanyások, ezért, ahogy a vidéki előadásaik végén a színészek egy kalappal a kezükben körbeszaladnak a nézők között, hogy a támogatásukat kérjék, ugyanígy most virtuális módon kérik ugyanezt. A következő címen található a virtuális kalapjuk, amelybe PayPal segítségével tudnak tetszés szerinti összegeket “dobálni” a segíteni akarók: https://www.indiegogo.com/projects/on-line-stream-of-the-caravan-theatre-in-2014/x/6851536

(A linkre kattintva megjelenik egy oldal, ahol a “contribute now” gombra kattintva megnyílik a bankkártyás, illetve a PayPal-on keresztüli fizetési lehetőség)

tanya 7

A Press Szó külföldre szakadt munkatársai is nagy izgalommal várják már az élő közvetítést, Vajdaságban élő kollégánk, Göblös Nikoletta viszont már látta a vasárnapi moholi előadást, ahol interjút készített a Tanyaszínház csapatával. A színészekhez egy-egy kérdést intézett, így állt össze az interjú.  Ezt közöljük az alábbiakban:

„No, közismert tény, hogy a vajdasági községekben negatív a természetes szaporulat. Melyik betűt nem érted? Mondom negatív. A településeken idősödik a korösszetétel. Sok az öreg. Hallják? A népszaporulat mutatói meg már bizony – bizony, hogy huzamosabb ideje a nulla alatt vannak” – hangzik el László Judit monológjában az előadás kezdetén. Ez a húsbavágó probléma köré építette fel Lénárd Róbert rendező a Pajzán históriák című idei darabot, és ehhez hívta segítségül dr. Búrány Béla Mé’ piros a gólya csőre című erotikus és obszcén népmesegyűjteményét, amelyen a darab alapszik. A cím láttán mindenki azt hihetné, hogy ez egy 18-as karikáért kiáltó előadás, de nem. Az obszcén szavak helyett vicces kifejezéseket használnak a színészek, mint például mürcüs, hetyketyütyürű és hasonlók.

A darabon keresztül megismerhetjük egyebek között például annak a fiúnak a történetét, akinek az apja elég szokatlan módon ad szexuális felvilágosítást, vagy a szórakozni vágyó pap, ministráns és kántor meséjét, de azt is megtudhatjuk, hogy melyik az a virág, amelyik kevesebb, mint egy perc alatt a duplájára nő. A turnéról, a bemutatóról, a közönség hozzáállásáról és az újoncok élményeiről a társulat néhány tagjával, Dévai Zoltánnal, Búbos Dáviddal, Szilágyi Áronnal, Ozsvár Róberttel, Fülöp Tímeával, Siflis Annával és Orlović Stanislavával beszélgettem.

tanya 2

Az idei darab vajdasági népmesékből áll. Máshogy reagál a közönség egy ilyen témára, mint azokra, amelyek kevésbé kapcsolódnak a vidékünkhöz?

Dévai Zoltán: – Ez egy kétoldalú kérdés. Egyrészről abból indulok ki, hogy ezek olyan történetek, olyan mesék, amiket ők, a vajdasági emberek találtak ki nagyon-nagyon régen és adták tovább generációkon keresztül. A darabban elhangzó népdalok is eredetiek. Erre talán legjobb példa a bácsfeketehegyi fellépésünk, amikor a „Ha felülök az anyósom hátára…” kezdetű népdalt egy bácsi a fénytechnikusunk mögül torkaszakadtából énekelte velünk. Ebből a szempontból szerintem közel áll a szívükhöz az idei előadásunk. Ha pedig a másik oldalról világítom meg ezt a kérdést, akkor meg azt kell mondanom – vagyis az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják –, hogy mindig van egy olyan kis mozdulat a darabban, egy olyan kis szösszenet, kép, jelenet, bármi, ami megfogja őket, amit a sajátjuknak érezhetnek. Az idei tanyaszínházas előadás ugyanúgy hat rájuk, ugyan olyan fontos a közönségnek, mint a korábbiak.

• Július 17-én indult útjára az idei turné. Milyen volt az első bemutató napja?

Búbos Dávid: –  Nehéz, mert alapjáraton van az emberben egyfajta izgalom, és nem azért, mert színpadra kell, hogy álljon, hanem, mert új terep, új közönség. Valahol nagyon befogadóak az emberek, valahol pedig nem. Én azért is izgultam, amikor készültünk az előadásra, hogy minden kellék működjön, hogy minden színpadi elem jó legyen, mindemellett még jó is teljesítsünk. Izgultunk, mondjuk így.

tanya 6

• Hogyan nézett ki egy-egy napotok eddig?

Szilágyi Áron: – Második napunk kicsit szorosabb ütemben telt el, mert nem volt még annyira bejáródva a dolog. Sietség volt és mindenki idegeskedett. Nem volt a kedvenc napunk. Most már mindenki rászokott erre és egyre gyorsabb ütemben csináljuk meg a ránk szabott feladatokat. A színpadépítés és az utazás veszi el a nap háromnegyed részét. A hivatalos kavillói bemutató után kicsit elhalasztottuk a másnapi ébredést, majd összehívtuk a társaságot egy megbeszélésre, összepakoltuk a díszletet, kellékeket és hivatalosan is megkezdtük a turnét. Megfeszített tempóban haladunk még mindig, de már hozzászoktunk.

• Az egész előadást a parányi Kavilló faluban készítitek. Miben más ez miatt a kavillói premier a többitől?

Ozsvár Róbert: – Nem csak a kavillói bemutató más a többitől. Minden előadás különbözik. Az első két fellépésünk volt a főpróbánk és akkor még nem volt olyan igazi előadás hangulata, de már akkor is éreztük az izgalmat és a drukkot. A premieren össze kell, hogy jöjjön minden, ez miatt más. Ekkor kapja meg a végső formáját az előadás. A bemutató az mégis csak a bemutató.

tanya 1

• Hogyan telnek az estéitek a fellépések után?

Fülöp Tímea: – Nagyon kemények ezek az esték. Ahogyan befejezzük az előadást, rögtön pakolunk. Nincs idő lazításra. A fiúk azonnal szedik szét a színpadot, a jelmezes lányok pakolják a jelmezeket, a konyháslányok a szemetet szedik össze. Tehát mindenkinek meg van a feladata. Ez egy rutin. Ilyenkor nem eszünk, nem iszunk, megvárunk mindenkit, hogy befejezze a dolgát.

                                                   AZ ÚJONCOK ÍGY ÉLIK MEG

• Milyen első ízben itt lenni a Tanyaszínházban?

Siflis Anna: – Nagyon élvezem, nagyon izgalmas volt a felkészülés is. Három lánnyal vagyunk rendezőasszisztensek, folyamatosan váltottuk egymást, ami együttműködést és rugalmasságot igényelt. Az együttélés is nagy élmény volt, ennyi emberrel még soha nem laktam együtt. Rengeteg tapasztalatot szereztem azáltal, hogy megtudtam, milyen a saját magad urának lenni. Hatalmas felelősség ez. A turné nagyon érdekes, nagy vágyam volt már, hogy körbejárjam Vajdaságot. Minden helyszínen nagyon jól fogadtak bennünket, nagyon szép emlékeket őrzök minden egyes állomásról. Én kerékpárral teszem meg ezt az egész utat. Ez egy különleges érzést ad az egésznek, ami semmihez sem fogható.

tanya 5

Búbos Dávid: – Én úgy csatlakozhattam a társulathoz, hogy a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén a zsűri döntése alapján én kaptam meg a Tanyaszínház díjat, ami azt jelenti, hogy amatőrként részt vehetek a turnén. Nekem ez egy hatalmas megtiszteltetés, hogy érett színészekkel, színészeti akadémistákkal, remek rendezőkkel és remek emberekkel dolgozhatok együtt. Az első pár nap, hogy őszinte legyek, szörnyű volt. Pont azért, mert először vagyok itt, ezért kicsit nehéz volt beilleszkedni. De szerencsére az emberek annyira nyitottak, meg annyira jók, hogy igazából a harmadik nap után már társulattagok, sőt családtagok voltunk. Ezt az első pár napban el is mondták, annak ellenére, hogy minden évben újra és újra elismétlik, hogy ők egy nagy család.

Orlović Stanislava: – Igazából tavaly már voltam, mint amatőr a szabadkai Színházi Műhellyel, így volt alkalmam felmérni a terepet, magát a Tanyát, Kavillót. Akkor már felvettek az Újvidéki Színművészeti Akadémiára, így tudtam, hogy ez vár rám jövőre. Idén már akadémistaként vagyok itt. Tartottam egy kicsit attól, hogy nem ismerem a társaságot, hogy mennyire fognak befogadni, de mindenki nagyon nyílt és segítőkész volt. Nagyon gyorsan sikerült beilleszkednem. Igazából rosszabbra számítottam – innen-onnan hallottam olyan híreket, hogy ezt nagyon komolyan kell venni, mert olyan, mint egy katonaság –, de én nem ezt tapasztaltam. Nagyon laza – mármint a munka nagyon komoly, de a szabadidőt mindenki úgy osztja be magának, ahogyan szeretné.

(A fotók és a videó a Tanyaszínház facebook oldaláról valóak)

The following two tabs change content below.
Göblös Nikoletta

Göblös Nikoletta

Anyukám születésem előtt a következő kijelentést tette: ,,Szőke hajú, kék szemű kislányt szeretnék!". Kívánsága 1991. március 20-án teljesült, amikor is megszülettem, így gyarapítva Zenta lakosságát. Az általános és középiskolát is drága szülővárosomban fejeztem be, 2012-ben azonban elszakadtam tőle, és megkezdtem újságírói tanulmányaimat az Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Karán. Azóta igyekszem, hogy megismertessem írásaim és magam, elsősorban Vajdasággal, a többi pedig a jövő titka.