A bárányok hallgatnak

„Minden évben egyre durvább” – mondogatjuk már pár éve a World Press fotókiállításról, és szívbemarkoló pillanatokból, hátborzongató sokkolásból idén sem volt hiány. Amerika első fekete elnökének átszellemült arca a beiktatás pillanatában, nemtelen és nemváltó, anorexiás fiatalok, véráztatta kegyetlen háború, prostitúció, korrupció, békéért gyülekező piszkos hippik, mérhetetlen nyomor, a fájdalom ezer arca – a média profi fotósai 2009-ben is komor tónusú képet festettek világunkról.

A tavalyi év világviszonylatban legjobb sajtófotói Budapesten október 1. és 31. között kerültek közszemlére, a Millenáris Fogadójában. A Hollandiából induló, 1955 óta minden évben megrendezett versenyre idén rekordmennyiségű munka érkezett. Amszterdamban, a kiállítás szülővárosában 13 napig tanácskozott a zsűri, hogy 128 ország 5847 fotóriporterének 101 960 pályaműve közül kiválassza a legjobb 167-et.

Szentpéteri L. József (művésznevén Joe Petersburger) képe a vadászó jégmadárról, amelyért a fotós-biológus egyedi természetfotó kategóriában elnyerte az aranyat. A National Geographic munkatársa két éven keresztül követett nyomon több jégmadárcsaládot Magyarország-szerte, hogy elkapja a legjobb pillanatot, amikor a védett vad elejti zsákmányát. A víz alatt lecsap a halra, miközben lehunyja harmadik szemhéját. Ez a réteg megvédi a sérülésektől, de ahhoz elég átlátszó, hogy nyomon követhesse áldozatát.

Az idei plakát „reklámarcát” nem látjuk, fehér kendő feszül rá, rés csak a két szeménél van, kezében nehéz kő. A horrorfilmbe illő alak kasmíri szeparatista. A megosztott területen ’89 óta egyre erősödik az India-ellenes muzulmán mozgalom, és „jóformán mindennapossá váltak az elszakadást követelő demonstrációk” – olvasható a kép fülszövegében. Az olasz Michele Borzoni első díjat kapott érte az emberek a hírekben (egyedi) kategóriában.

Az amerikai hippik szépek és mocskosak. Ez a nevükből is kiderül, a „Piszkos Kölykök” („Dirty Kids”) minden év július környékén összegyűlnek valamelyik nemzeti parkban, hogy közösen imádkozzanak a békéért. A csavargók idén Új-Mexikót borították szivárványba. (Első díj a kanadai Kitra Cahanának a művészetek és szórakoztatás sorozaton belül.)

Az olasz Tommaso Ausili harmadik helyezett lett kortárs témában – az umbriai vágóhíd kulisszatitkairól készült szériája egyenesen elevenünkbe hasít. Szinte bibliai a kép: élő bárányok felfüggesztett, megnyúzott társaikat szemlélik. A párhuzam adja magát, a képre meredve nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy „a birkák mi vagyunk…”

 

Annak az afgán nőnek az arcát sem fogom elfelejteni, akit Kabulban sikerült kimenekíteni egy öngyilkos merénylet helyszínéről. Adam Ferguson, a The New Times munkatársa méltán nyert vele egyedi hírkép kategóriában.

 

A Gázai övezetben készült képen nincs szereplő; a szoba mennyezetén hatalmas lyuk tátong, lakói rég elmenekültek. Mohammed, a családapa gyermekei ruháiért tért vissza – az épületet pont ekkor érte gránáttámadás, és a férfi életét veszítette. (Kent Klich: egyedi első díj – általános hírek.)

 

Sajnos Afrika is jó témát szolgáltat idegborzoló fotókhoz: fekete-fehér sokk-sorozat a kontinens legkisebb, a világ egyik legszegényebb országáról, Bissau-Guineáról, amely akkor vált a kokainkereskedelem paradicsomává, amikor a dél-amerikai drogdílereknek új csempészútvonalakra lett szükségük Európába. A helybéliek előtte még hallomásból sem ismerték a cracket, azóta azonban sokan függővé váltak, a nők prostituálódtak, a kormány is nyakig sáros. Az egyik vérrel spriccelt fotó Vieira elnök kivégzése után készült – miután lelőtték, széles pengéjű késekkel feldarabolták. (A vakmerő olasz fotóriporter, Marco Vernaschi első díjat kapott érte általános hírek kategóriában.)

Ezután már meg sem kottyan a zimbabwei nomád „elefántejtés”. Az éhezők megölik a hatalmás állatot, amelyet aztán puszta kézzel és kezdetleges eszközökkel két nap alatt lecsupaszítanak. Egy idő után a csontváz is eltűnik.

Sorozat egy férfi halálra kövezéséről Szomáliában, bűne házastársi hűtlenség. A szertartás szerint élve elássák, csak a feje látszik ki a földből. Ilyen képet a kiállítás másik részében is láttam, ott egy halott kislány arca „nő ki” a talajból, de a magyarázó szöveget már nem bírom elolvasni…

Korunk problémái, sorozat – 1. díj. A háború személyes
Fotó: Eugene Richards, USA, Getty Images a The Sunday Times Magazine és a Paris Match számára.

Kiemelt sport, sorozat – 1. díj. Lance Armstrong visszatért
Fotó: Elizabeth Kreutz, USA

A tárlat idén is duplán sokkol: először a kép láttán, majd miután elolvastad a magyarázó szöveget. Pietro Masturzo olasz szabadúszó Teheráni háztetők című képe is kontextusba helyezve nyer igazán értelmet – a riporter ezért a munkájáért az 53. World Press kiállítás nagydíját vihette haza. A fotó egy sorozat része az éjszakánként háztetőkön skandáló asszonyokról, ölelkező testvérpárokról, arcukat takaró irániakról. 2009 júniusában az iráni elnökválasztást követően zavargásokra került sor, a vesztes jelölt, Mir Hoszein Múszavi hívei a választási csalások ellen tiltakozva az utcára vonultak, az éj leple alatt pedig „Allahu akbar!” = „Halál a diktátorra!” jelszavakat kiabáltak a sötétbe.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010. október