Press Szó

Ha még nem láttad, ne csüggedj – siess!

Az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programot huszonöt évvel ezelőtt indította az Európai Unió Tanácsa, akkor még Európa Kulturális Városa címmel. A kezdeményezés Melina Mercouri görög kultuszminisztertől ered, így az első szerencsés jelölt Athén lett.

A sikeresen működő programra Európa minden országa jogosult pályázni, vagyis egy várost jelölni, amelynek győzelme esetén egy évig lehet e cím birtokosa, majd át kell adnia a stafétát. Az idén Magyarország, Törökország és Németország lett a befutó, ezen belül Pécs, Isztambul és Essen. Ez a pályázat arra irányul, hogy az elnyert összeget a város kulturális életének fellendítésére használják fel.

Pécs esetében sem a programok, sem a beruházások terén nem a tervek szerint alakultak a dolgok. Nagyobb problémák az építkezéseknél mutatkoztak, a munkálatok a tél beköszöntével lassan haladtak, és a költségvetésben felbukkanó hiányosságok sem festettek túl jól. Emlékszem, amikor 2009 szeptemberében visszatértem Pécsre, szó szerint tátva maradt a szám. Az egész belváros úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant. A rossz idő csak rontott a helyzeten, az útlezárások, a sár, pocsolyatengerek miatt szinte megközelíthetetlenné vált a belváros. Hogy őszinte legyek, én is frászt kaptam, ha buszra kellett szállnom, sosem lehetett tudni, hol lesz egy újabb terelőjárat, mennyit kell gyalogolni a hidegben. Az emberek arcára kiült az a morcos, fancsali ábrázat, amit a pesti metróban lehet látni, tehát már valahol főváros volt Pécs, de nem éppen kulturális. Akkor az a kétségbeejtő gondolat kezdett motoszkálni a fejemben, mint ahogy másokéban is: „Hogyan lesz ebből Európa kulturális fővárosa?”

A legjelentősebb beruházások

A beruházásokat illetően csak a legjelentősebbeket emelném ki: a város főterének, a Széchenyi térnek a felújítását, a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, a Zsolnay Kulturális Negyed, valamint a Pécsi Konferencia- és Koncertközpont létrejöttét. A munkálatokkal sajnos még mindig nem készültek el, és az eddigi fejlemények szerint a Zsolnay Negyed csak a következő évtől fog üzemelni.

Azonban számos közteret, parkot élesztettek újjá, köztük a már említett Széchenyi teret. Ha valaki már járt Pécsett, akkor bizonyára az emlékei közt őrzi a „négytornyú templomot”, a lakatokat vagy pedig a dzsámi jellegzetes zöld kupoláját. Már sokszor hallottam, hogy a városba látogatók a dzsámi előtt beszélik meg találkájukat, ugyanis ezt mindenki könnyen az emlékezetébe vési. Még a helyiek is ott szoktak gyülekezni, a „ló farkánál” amin nem mást, mint Hunyadi János lovas szobrát értjük. A megújult főtér leginkább a közösségi életet erősíti, tágasabb lett, és mivel a gépjármű-közlekedés tilos, sokkal nyugodtabb az egész légkör. Egy igazi találkahely, ahol az időjárás engedélyétől függően fotókiállítások, koncertek és különböző szabadidős rendezvények vernek sátrat.
Az első igazán jelentős és érdekes projekt – főként, de nem csak a diákok számára – a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, amely október 25-étől fogadja látogatóit. Ha azt halljuk, „könyvtár”, mindenkinek van egy képzet a fejében, de ha azt, hogy tudásközpont? A Pécsi Tudományegyetem ünnepélyes tanévnyitója (szeptember 8.) egyben az épület átadó ünnepsége is volt, ahol a rektor, Bódis József reményei szerint egy olyan kulturális pláza jöhet létre, amely versenytársa lehet az Árkádnak, ahol nemcsak könyveket kölcsönzünk, hanem hosszabb időt is eltöltünk olvasással, kiállítást nézegetve vagy előadásokat hallgatva.

A Konferencia- és Koncertközpont átadására még várnunk kell decemberig. Az intézmény nemcsak a Pannon Filharmonikusok és számos pécsi együttes „új otthona” lesz, de ezen felül még szakmai konferenciák, vásárok, fesztiválok színhelyévé válhat.

Az említettek között a legnagyobb beruházás, a Zsolnay Negyed megújulásának gyümölcseit sajnos csak jövőre élvezhetjük. A világhírű Zsolnay-gyár köré egy úgymond művésznegyed fog létesülni, mely négy részlegből fonódik össze, a míves-, az alkotó-, a gyermek és családi, valamint az egyetemi negyedből.

Középkori Pécs, dzsessz, show-tánc

A beruházások mellett még mindig rengeteg kulturális program várja az érdeklődőket. A tavaszi és főként a nyári kínálatokat nehezen lehet túlszárnyalni: Fringe Fesztivál, PEN (Pécsi Egyetemi Napok), EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója), ICWIP (International Cultural Week in Pécs), Seal-koncert, valamint az ingyenesen látogatható szabadtéri színpadokon olyan világhírű fellépők, mint Big Daddy Wilson vagy a Buena Vista Social Club voltak láthatóak a mögöttünk hagyott hónapokban.

De a fesztiválok, kiállítások, koncertek még nem értek véget, csak az időjárás miatt szobafogságra vannak ítélve, úgyhogy akinek eddig nem sikerült ellátogatnia Pécsre, ne csüggedjen, csak siessen.

Egy kis ízelítő az októberi programból: Még két kisebb fesztivál lesz megtekinthető, a Golden Routes – Interkulturális Dialógus (október 6–7-én), amelyben a középkori Pécs városának hangulatát mutatják be, a törökök egyik legnagyobb történetírója, Evliya Çelebi tollából két tradicionális török hangszereken játszó zenekar kíséretében, és az Eszék–Újvidék–Pécs Jazzhíd (október 14–16. között). A dzsesszkedvelők figyelmébe ajánlanám, hogy a kiemelt városokon túl Franciaországból, Németországból, sőt még Japánból is lesznek fellépők.

Szemet gyönyörködtető látvány lesz az október 28–31. között megrendezett show-táncok világ- és Európa-bajnoksága, melyen 22 ország résztvevői között Szerbiának is szurkolhatunk.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010.09.30.

Miklós Éva