Laki Ákos és a Quimby zenéjére imbolygott Amszterdam

A Quimby hagyományos tavaszi európai turnéjának hollandiai megállójára május 17-én került sor. Már szinte az is hagyományszámba megy, hogy ha csak a közelben van, színpadra invitálják Laki Ákost, a zentai származású dzsesszzenészt egy kis improvizációra. Nem volt ez másként a szombati amszterdami fellépéskor sem. Laki és a zenekar közötti barátság egészen a dunaújvárosi banda karrierjének kezdetéig nyúlik vissza: a ma már Hollandiában élő szaxofonos akkor zenélt velük együtt, amikor a Quimby még csak kezdő garázszenekar volt.

Érdekes, hogy Quimby-dal ihlette címet adtam egy veled készült korábbi interjúnak (Laki Latino egyre csak fújja), pedig akkor még nem is tudtam, hogy milyen szoros szálak fűznek a zenekarhoz…

–              Igen, ez tényleg nagyon jó! A legelső felállásból a mai Quimby-ben már csak Livius, Kiss Tibi és Fefe (Mikuli Ferenc basszusgitáros) vannak meg, a többiek mind kicserélődtek. Az, aki engem a zenekarba hívott Tibi testvére, Kiss Endre volt. Ő már nincs a Quimby-ben, csinált még egy-két zenekart Magyarországon (a Heaven Street Seven egyik alapító tagja – szerk.megj.), akikkel befutott.  Nagyon nagy ász.

Őt honnan ismerted?

–              Endre könyvtáros volt Budapesten a Tábornok utcai Czóbel Ernő középiskolai kollégiumban, ahol egyetemistaként laktam. Hallotta, ahogy gyakorolok, bejött a szobába és mondta, hogy van egy zenekaruk, majd megkérdezte, hogy muzsikálnék-e velük. Akkor még csak garázszenekar voltak. Persze elmentem, próbáltunk egyet-kettőt, és már jött is a koncert.

Milyen volt az első közös fellépés?

–              Emlékszem az első koncertre. Lementünk Dunaújvárosba, ahol már akkor az egész város meg volt őrülve értük. A kezdetektől volt nekik egy kialakult közönségük. Utána felmentek Pestre, befutottak, én meg elmentem Hollandiába…

Nem sajnálod, hogy így alakult?

–              Valójában sajnálom, mert szuper lenne velük zenélni, de nekem más útjaim voltak. Én akkor még úgy éreztem, hogy nagyon sokat kell tanulnom, meg annyira meg voltam őrülve a dzsesszért, hogy abszolút nem érdekelt más. Örültem, hogy felvettek dzsessz szakra, terveztem, hogy továbbtanulok, nagyon be voltam indulva mindenre, ami a dzsesszhez kapcsolódik. Volt utánam még egy szaxofonista a Quimby-ben, később Dódi lett a trombitás, de nem tudom, hogy pontosan hogy alakult ki a mai formáció.

Ez a szombati együttzenélés hogy jött?

–              A mai napig, ha a közelben muzsikálnak, mindig szólok a Tibinek, hogy tud-e szerezni egy-két jegyet, ő meg mindig megkérdezi, hogy „itt a szaxid?”. A koncert egyébként meglepetés volt a húgom fiának, Zolinak és a barátnőjének, Zsófinak. (Zoli Laki Ákos testvérének, Laki Anikónak és Szőke Zoltán színésznek a fia.) A fiatalok most ballagtak és az volt az ajándék, hogy kijöttek hozzám egy hétre Hollandiába. Mondom a gyerekeknek szombaton, hogy „na, hova megyünk?…” Erre ők: „már az is hatalmas ajándék, hogy kihoztál bennünket, vagy az is nagy ajándék lett volna, ha elviszel bennünket egy pesti Quimby koncertre, de így!…” Szóval nagy volt az öröm.

Hogy sikerült a koncert, beváltott a reményeket?

–              A Quimby minden évben csinál egy turnét Európában, és végigjárják ugyanazokat a helyeket: Londont, Párizst, Brüsszelt, Amszterdamot, Bécset, Pozsonyt, és idén Budapesten fejezik be (az ingyenes koncert május 25-én lesz a Budapest Parkban – a szerk.megj.). De úgy képzeld el, hogy nem meghívásra jönnek, hanem kibérlik a termet, ahol játszanak, mert akkora közönségük van, hogy biztosan megtöltik. Ilyenkor Amszterdamban, de máshol is, a magyarok mindig több százan összejönnek. Már vannak ismerős, visszajáró arcok. A koncert meg? A közönség meg volt bolondulva!

Csak magyarok voltak?

–              Volt egy pár holland is, mert értették, amikor koncert közben hollandul bemondtam a mikrofonba, „hogy tudjátok kik ezek? A leghíresebb magyar zenekar, a Quimby!” Volt egy csávó, aki utána odajött hozzám és azt mondta, hogy ellopta a set-listet, és az összes számot lefordítja majd hollandra.

Régebbi számokat vagy inkább újakat játszottak?

–              Főleg újakat, de volt egy-két régi dal is átdolgozva, ügyesen meghangszerelve, nagyon ki volt minden számolva.

Te hány számot fújtál velük végig?

–              Nem olyan sokat, párat. Játszottam a Hol volt hol nem voltban, a Finale-ban… Azért megvadul a Quimby, amikor én beszállok, megbolondul mindenki!

Melyik a legkedvesebb közös élményed velük?

–              Az első közös koncertünk. Nekem előtte Pesten volt dzsessz fellépésem a Biliárd fél 10-ben, de annyira szerettek, hogy eljöttek és megvárták a koncertem végét, és csak utána mentünk Dunaújvárosba. Vagy pár éve, amikor Zalaegerszegen muzsikáltak, mi is épp ott voltunk a családdal vakáción. És nem volt nálam szaxofon! Nagyon ritkán fordul elő, hogy nem viszem magammal. Fölhívom a Tibit reggel, hogy figyelj, látom, hogy itt játszotok Zalaegerszegen…  A szokásos kérdés: „szaxofont hoztál? Nem baj, no várjál.” Szereztek nekem Pestre szaxofont és estére hozták a koncertre, hogy játszhassak velük. Nagyon faszagyerekek!

Sokat változtak az évek során?

–              Nem, még csak meg se öregedtek. Ugyanolyan normálisak maradtak. A Tibi kicsit visszavett a „rock’n’roll”-ból, de Livius az maradt, ami volt. Ők egy olyan zenekar, akik nagyon szeretik a közönséget. Nem lettek beképzeltek, mint ezek a sztárok meg celebek, hanem nagyon egyszerűek maradtak annak ellenére, hogy a legpopulárisabbak Magyarországon.

Zeneileg sem változtak? Hogyan jellemeznéd őket ilyen szempontból?

–              Most voltak kint ugye Londonban, és épp mondott valamit a Livius, ami szerintem nagyon találó. Úgy nevezték őket az angolok, hogy „art rock”. Nekem tetszik az, hogy különböző stílusokat kevernek. Van benne egy kis latin, egy kis rock, egy kis keménység, van benne Tom Waits, mindenféle. Nem lehet általánosítani, nagyon egyedi, már majdnem azt kell mondanom, hogy „quimby-s”.

Téged mikor hallhat legközelebb a vajdasági közönség?

–              Augusztusban lesz az I love Senta elnevezésű fesztivál, ahol egy DJ-vel, Hangya Zsolttal fogok zenélni. Éppen most küldött anyagot interneten, amit majd ő megspékel, és ezzel fogunk föllépni, valamint, ha minden igaz, Adán a Green Future fesztiválon is fogunk együtt zenélni. Ha jól sikerül, lehet valami ebből a DJ projektből.

Erről a DJ-s felállásról a Képes Ifinek adott interjúban is meséltél, miszerint bár korábban idegenkedtél tőle, ma már egyre jobban érdekel. Te is beadtad a derekad?

–              Nekem ez véletlenül jött. Akartam ilyet csinálni, csak nem tudtam, hogy kivel, hogyan, és akkor szóltak Hansolról. Lehet, hogy a nyáron a közönségemből sokan meg fognak lepődni, és nem jönnek többet a koncertjeimre, de ezt most ki kell próbálni. Zsolttal teljesen mások vagyunk, másmilyen a zenei világunk, és szerintem pont ettől lesz jó.

Fotók: Bodnár Zsófi

Olvass még Laki Ákossal készült interjút, itt pedig Hangya Zsolt mesél az ismert londoni lemezcéggel kötött szerződés körülményeiről.