Az örök igazság, hogy a férfi szívéhez a legrövidebb út a gyomrán keresztül vezet, tagadhatatlan azonban, hogy a nőket is meg lehet főzni. Az óbecsei Fleisz Tamással, a tehetséges és sármos fiatal szakáccsal beszélgettem a főzés rejtelmeiről, a szakácsélet kihívásairól és arról, hogy van-e receptje a nők szívéhez.
Kezdjük az elején:
– Én vagyok a legidősesebb gyermek a családban, ezért engem bízott meg édesanyám azzal a feladattal, hogy melegítsem fel az ételt, amikor ő
dolgozott. Aztán jött a salátakészítés és egyéb apróságok, amik bevonzottak a konyhába. Majd elkezdtem próbálkozni ezzel-azzal, kisebb-nagyobb sikerekkel. Sosem esett nehezemre, mivel a családomnak készítettem az ételt, és hatalmas pluszt adott, amikor láttam a testvéreim arcán, hogy ízlik nekik a főztöm. Így már 13 évesen tudtam, hogy szakács akarok lenni, ez az, amit szívesen csinálok. Szerencsétlenségemre vagy épp, hogy szerencsémre abban az évben nem nyílt szakács osztály Óbecsén, amikor fejeztem az általános iskolát. Ekkor egy ismerősünk mondta, hogy tud egy jó szakács iskolát Magyarországon. Egy hét múlva már be is iratkoztam. Az elején nehéz volt, hogy 15 évesen távol vagyok a családomtól, barátaimtól, a városomtól, de idővel megszoktam és csak erősebbé tett. Megtanultam felelősséget vállalni magamért. A szakács szakma is ezért tetszik, mert a neved adod a munkádhoz. Te felelsz azért, hogy másnak ne csak kalória legyen a tányérján, hanem egy alkotás, egy finomra szabott ízvilág, egy adag szeretet. Mikor gyakornok voltam egy csárdában, akkor nagyon sok olyan szakáccsal dolgoztam együtt, akiknek ez csak egy munka. Ha nem is sikerül jól az étel, akkor is a vendég elé teszik, nem érdekli őket, hogy lehetne sokkal jobb is. A borból az idő kihozza a legjobbat, a szakácsokból azonban nem. Sokan azt hiszik, hogy minél idősebb egy szakács, annál ügyesebb. Ami lehet igaz is, de fizikailag nagyon megterhelő munka ez, nagyon nagy a hajtás, és ahogy öregszel, úgy válik egyre nehezebbé. Ötvenéves korodig kell megfőznöd a szerencséd, mert utána már nehezen megy.
„Még a mosogatást is élvezem”
Bár egy valóban nehéz „szakma” a mesterségem, én nagyon szeretem. Nem csak egy munka, vagy pénzkeresési mód, hanem önmegvalósítás is. Mindennap alkotni valami olyat, amivel nemcsak jóllaknak az emberek, hanem élvezik is. Amikor látom az emberek arcán, hogy ízlik nekik a főztöm, az minden fáradozást megér. De nemcsak a végeredmény a fontos, hanem a megvalósítása is. Egyszerre 6 különböző étel fől körülötted, s mindegyikre oda kell figyelni, tudni, hogy melyik hogy áll, mi kell még hozzá. Talán a főzés tudománya épp az, hogy átlátsz a káoszon. Ezt szeretem benne leginkább. Folyton újat alkotsz, még ha ugyanazt az ételt főzöd hétről-hétre, akkor is. Mindig megtalálom a munkámban az örömöm. Viccesen hangzik, de én még a mosogatást is élvezem.
Hiszem, hogy a jó étel legfontosabb alapanyaga a szeretet. Ha nem szívből, csak kötelességből főzöl, akkor az meg is érzik az ételen. Olyan, mintha nem tennél a levesbe sót. Szeresd azt, amit csinálsz, mert különben bármihez is fogsz, kontár leszel.
Otthonról hozott ízek
– Azért áll mindenki szívéhez közel a saját nemzetének a konyhája, mert ezek azok az ízek, amikkel otthon találkoztál gyerekkorodtól kezdve. A nagymamák és az édesanyák főztje azért annyira jó, mert szívből főznek. A gyermeküknek, férjüknek, unokájuknak. Ki tenne félresikerült ételt a gyereke elé?
Megszoktuk az otthonról hozott ízeket, amelyek a tradícióink részei, a pirított hagymás alap, pirospaprikával. Ez a lelke minden magyaros ételnek. Ki is tűnik a magyar konyha más nemzetek ízvilágából. Mondjuk az angol konyhától nem is nehéz, mivel nincs konyhájuk. Ha meleg, akkor leves, ha hideg akkor sör. Nem csoda, hogy a sztárszakácsnak elkönyvelt Jamie Oliver angol. Biztos vagyok benne, hogy megunta a teszkós pizzát, ezért kezdett el főzni.
Akiket a tévében látunk főzni, ők nem szakácsok, hanem showmanek. Megmutatják, hogyan kell főznöd otthon négy főre. De egy igazi szakács
Folyton újat kell alkotni
– Ahogy az „ egyéni” főzésnél az állandóan új feladatok adják az örömöt, úgy a nagyobb ételadagok elkészítésénél az, hogy ami a tányérra kerül, az egy csapatmunka. Van, aki a köretet készíti, van, aki a húst, más az öntetet, és a végén a főszakács díszíti. Nekem ez olyan, mint egy festmény: minden részlete számít, de az egységet látod meg benne. Ami persze a részletek tökéletes kidolgozása nélkül nem lenne olyan, amilyen.
Én is alkotásként állok hozzá a főzéshez, mert ez is szívből jön. Egy festmény a falon tartósabb alkotás, mint az ebéd a tányéron, de lehet épp ezért szeretek annyira főzni, mert folyton újat kell alkotni, és a tegnap sikere nem éri el a holnapot. Mindennap olyat kell az asztalra tenned, hogy ne csak a hasa, hanem a szíve is megteljen a vendégednek.
Sajnos nincs receptem a nők szívéhez, de biztos vagyok benne, hogy az ő szívük sincs messzebb a hasuktól, mint a férfiaké.
Megjelenés: www.kepesifi.com, 2013.05. 22.
Legutóbbi írásai: (összes)
- Megszüntetve őrizték meg - 2024-02-01
- Sportot űzött a tehetségek felkarolásából - 2021-01-13
- Nem túl hihető, de legalább Queen - 2018-11-13
- A Virágvölgyben nem sebeznek eléggé a tövisek - 2018-09-06
- SZINte hihetetlen, hogy már ötven - 2018-09-05